Gyermeknevelési kisokos – avagy a szülői stílusok útvesztőjében

Akkor, amikor már szinte a csapól is a gyermekkori élmények befolyásoló ereje folyik, a közösségi médiát pedig elárasztják a tökéletes szülők tökéletes családi fotói és történetei, könnyen elbizonytalanodhat nem csak az újdonsült, hanem a már „régi motoros” szülő is. Hogyan is lehet tökéletesen gyereket nevelni? Cikkünkben összeszedtünk pár régi időkre visszanyúló, tudományos alapú; illetve napjainkban felkapottabb és népszerű nevelési stílust, ami segíthet a családoknak a hétköznapok során.

Bár sok tanulsággal és hasznos tippel láthatnak el bennünket a facebookos baba-mama csoportok, vagy akár az influenszerek tanácsai, azonban a pszichológia tudománya szerint is legtöbbször elég a saját ösztöneinkre, intuícióinkra hallgatni. Ez viszont sokszor nem ad választ az olyan kérdésekre, hogy felvegyük-e, ha kétpercenként sír; vele aludjunk-e éjszaka vagy adjunk-e neki csokit, hogy ne hisztizzen tovább. Ilyen helyzetekben nyújthatnak támpontot a különböző nevelési és szülői stílusokról szóló írások és anyagok, azonban ezeknek száma mára már szinte inkább megnehezíti, mintsem megkönnyíti a szülők dolgát.

Régebben nem csupán a gyermeknevelés volt gyökeresen más a mai nézetekhez és elméletekhez képest, hanem maga a gyermekekről való vélekedés is különbözött. Egészen a középkorra nyúlik vissza az a nézőpont, amikor a gyermekeket „kicsi felnőttnek” tartották, tehát különösebben más bánásmódot, szabadságot nem igényelnek. Ez a nézet akár még ma is fellelhető, főleg kevésbé fejlett társadalmakban vagy régiókban, ahol a gyermekmunka is gyakorta előfordul.

A pszichológia tudományának megjelenésével és fejlődésével aztán nagy utat tett meg a gyermek-és családpszichológia, a neveléstudomány. Az aktuális pszichológiai elméletek formálták a nevelési trendeket, így például volt olyan időszak, amikor a csecsemők udvaron altatását javasolták, vagy sok felnőttkori probléma pkát a feloldatlan Ödipusz-komplexusban látták. Napjainkban a pszichológia mint tudomány nem ír le kőbe vésett, mindig működő nevelési gyakorlatokat, csupán ajánlásokat tesz; viszont magáról a szülői viselkedésről, és annak következményeiről gyorsan gyarapodó szakirodalom van már, ami hatással van most is a trendekre.

Szülők a tudomány oldalán

A neveléspszichológia szerint alapvetően minden szülői stílus besorolható két jellemző együttesének mentén: ezek a kontrollálás és az elfogadás. Vannak szülők, akik nem kontrollálják a gyereküket, ellenben nagyon elfogadók: ilyenkor a gyermek körül nincsenek szabályok és határok, ami visszavehet a gyermek fejlődéséből, dacára annak, hogy szeretetteljes közegben nőhet fel. Ennek ellentéte a magas kontroll és a nem elfogadó légkör, ami szintén nem járul hozzá a megfelelő fejlődéshez.

A legkedvezőbb a kontroll és az elfogadás párhuzamos jelenléte,

hiszen ilyenkor a szülő empatikusan fordul a gyermeke felé, de megtartja a határokat. Mondani sem kell, a legtöbb szülő számára ez utóbbi az áhított viselkedés, így a közösségi médiában is egyre gyakrabban találkozhatunk azokkal a szülői viselkedésekkel, amik ezt segítik elő (pl. kamaszkorban a szülő saját érdeklődésének előtérbe helyezése, a gyermek nem túlzott "monitorozása").

A kötődő nevelés

Az egyik ilyen népszerű nevelési gyakorlat a kötődő nevelés (angolul attachment parenting), aminek lényegét már maga a neve is sejteti. Alapját a kötődési elmélet adja (a kötődésről többet olvashatsz itt), azonban nagy félreértéseket tud szülni az, ha csak a név alapján ítélünk. Sokan habár csak a kendőben hordást, az együtt alvást és a gyakori szoptatásokat látják benne, ennél azonban (a már említett kötődési elmélet mentén) komolyabb, tudományos háttérrel rendelkezik.

A legnagyobb hangsúlyt a biztonságos kötődés kialakítására helyezi, hiszen az a gyermek is kötődik a szüleihez, aki bántalmazásban, esetleg elhanyagolásban nő fel otthon – csakhogy ott a bizonytalan kötődés a későbbi, felnőtt életet is megnehezíti majd. 8 alappillére van a módszernek, melyek támpontot adhatnak a szülőknek, mint például a megfelelő felkészülés a szülőségre, a szoptatás, a bőr-a-bőrrel kapcsolat vagy az együtt alvás (amiről bővebben itt is olvashatsz). Bár alapvetően pozitív a fogadtatása ennek a szülői gyakorlatnak, azonban kritikák is érték: sokan bírálták, hogy

a gyermek mindezek hatására túlkötődő lesz, a szülő pedig túlstresszelt,

amikor igyekszik megfeleli a „szupermami” címnek (főképp a közösségi médián vagy az ismerősök körében). Ezen felül fontos azt is szem előtt tartani, hogy a gyermekkori, korai kötődést már nem tartjuk olyan megváltoztathatatlan tényezőnek, mint régebben, hiszen a későbbi kapcsolatokban is formálódhat – azonban tény, hogy az anyával (vagy apával) kialakított elsődleges kötődés fontos alapokat adhat.

Gentle parenting, avagy a finom bánásmód

A gentle parenting az előzőhöz hasonló irányzat (inkább egyfajta stílus, mint módszer), és manapság szintén nagyobb népszerűségnek örvend a szülők körében. Nem véletlen, hiszen a kötődő nevelés kritikáit figyelembe véve más oldalról közelíti meg a gyermeknevelést: három alappillére az empátia, a megértés és a határok betartása. Ugyanakkor inkább hagyatkozik az anyai ösztönökre és a gyermekek saját ritmusára, mint bizonyos pontok betartására – a szülő elfogadja, ha a gyermek még nem képes átaludni az éjszakát, viszont fontos, hogy megelőzze a szülői kiégést, így az anya igyekszik saját magára is időt fordítani. Elfogadja a gyermek kezdetleges függését, hogy aztán biztonsággal léphessen a függetlenedés irányába. Egyik legfontosabb üzenete pedig az, hogy

a gyermek és szülő között kölcsönös tisztelet van:

a gyermeki „hisztit” próbáljuk közösen megérteni a gyermekkel, ugyanakkor határt is szabunk, amit elmondunk neki. Ezzel segíthetünk a korai érzelmi szabályozás kialakításában is, így a gyermek egyre inkább képes lesz saját vágyainak késleltetésére és az önmegnyugtatásra is. Fontos viszont az is, hogy a határok áthágásakor sem büntet a szülő, inkább a kommunikációval (természetesen akkor, amikor már megfelelően érett hozzá a gyermek) igyekszik elérni, hogy többet ez ne forduljon elő.

A legjobb szülő az elég jó szülő

Mint láthatjuk, hiába a tökéletesen boldog babaképek az Instagramon vagy az ajánlások a baba-mama csoportokan,

nem létezik egyetlen, illetve legjobb nevelési módszer, gyakorlat.

Vannak elemek, amik elengedhetetlenek egy gyermek egészséges fejlődéséhez (mint például a válaszkészség és a gyengédség), míg vannak speciális témák, amiket a szülő dönt el, hogy szeretne-e alkalmazni (mint például szoptatás egy éves kor után, vagy az együtt alvás a babával). Érdemes mérlegelni, hogy mit tartunk fontosnak, illetve határokat állítani a saját pihenőidőnk érdekében is. Hiszen amíg az anya nem tud magabiztos, tettre kész lenni; vagy épp érzelmi problémákkal küzd, addig gyermekének sem tudja megadni azt a törődést és szeretetet, amire szüksége van.

Ugyanakkor nem szabad annak a hiedelemnek az árnyékában élni, hogy egy anyának/szülőnek mindig a 100%-ot kell nyújtania: ezt bizonyítják egyes kutatások is, amikben a biztonságos kötődés kialakításához már az is „elegendő volt”, ha az anya az esetek 60%-ában elérhető volt mind fizikailag, mind érzelmileg a gyermek számára. Ha pedig mégis elbizonytalanodnánk saját módszereinkben és azok hatásosságában, az influenszerek megváltó tippjei helyett merjünk hallgatni a saját ösztöneinkre (vagy a szakemberek támogatására), hiszen mi ismerjük legjobban a gyermekünket.