Iskolafóbia, szorongás, pánik – hogyan segíthetünk gyermekünknek?

Szülőként rengeteg aggodalmat és feszültséget élhetünk meg, amikor azzal szembesülünk, hogy gyermekünk már többedik reggel nem akar elindulni az iskolába. Látjuk rajta, hogy szenved, fél, sír vagy dühösen kiabál. A szívünk szakad meg, de nyomás alatt állunk, mert az iskolába és a munkahelyre is időre oda kell érni. A család számára külön logisztikai nehézséget jelenthet, ha a gyermek iskolával kapcsolatos problémája gyakori megbetegedésekkel, rosszullétekkel is párosul. Cikkünkben arról olvashattok, hogy honnan lehet felismerni, ha egy gyerek iskolafóbiában szenved, illetve szülőként milyen lépéseket tehetünk a probléma megoldására.

Az iskolafóbia alapvető eleme a szorongás, tehát a kifejezést azokra a diákokra használjuk, akiket úgymond a szorongásuk, félelmük tart otthon. Nem megfelelő az iskolafóbia kifejezés használata azoknál a gyermekeknél, akik nem szorongnak, csak például a játék élvezetéért szeretnének otthon maradni vagy otthonról is elcsavarognak, antiszociális viselkedéseket mutatnak. Érdemes tudni, hogy az iskolafóbia nem használatos hivatalos diagnosztikus kategóriaként, viszont a kutatások azt mutatják, hogy  az iskolafóbia fennállásakor gyakran egy vagy egyszerre több szorongásos zavar is diagnosztizálható. Ilyen lehet a szociális szorongás, szociális fóbia vagy a szeparációs szorongás zavara, mely a szülőtől való elválás nehézségeit takarja, de akár agorafóbia vagy pánikzavar is állhat az iskolafóbiás tünetek hátterében.

Az iskolafóbiás gyermek általában nagyon rosszul érzi magát, amikor iskolába kell indulnia. Szorongása a negatív érzelmeken, hangulaton kívül az alábbi tünetek egyikében vagy egyszerre többen is megmutatkozhat: fejfájás, hasfájás, hasmenés, hányás, izzadás, gyors szívverés, szapora légzés, remegés, ájulás, álmatlanság, sírás, pánikroham.

Ha a szülő elkezdi hangosan fontolgatni az otthonmaradást, és a gyermek tünetei már ennek hallatára enyhülnek, majd ha a szülő ezek után mégis úgy dönt, hogy menjen a diák iskolába, és a tünetek rögtön felerősödnek, akkor valószínűleg iskolafóbiáról van szó. Ha a szülő engedélyezi az otthonmaradást és utána azt tapasztalja, hogy a gyermeke állapota javul, a nap további részében jól van, akkor szintén fennállhat az iskolafóbia gyanúja.

Iskolafóbiás gyermek szülőjeként a kínok kínját élhetjük meg, hiszen minden iskolába induláskor végignézzük gyermekünk szenvedését, mely sokunkban intenzív tehetetlenségérzést is kelthet. Szülőként nehéz döntési helyzetbe kerülünk minden nap, hiszen szeretnénk gyermekünk egészséges fejlődését elősegíteni, de pont ezekben az elindulási helyzetekben a legnehezebb megítélni, hogy mivel segítünk többet: ha megengedjük az otthonmaradást vagy ha a tünetek ellenére iskolába küldjük gyermekünket?

Mire figyeljünk szülőként?

1. Fontos, hogy a diákot az iskolába induláskor jelentkező ellenkezése, negatív érzései, fizikai tünetei miatt ne büntessük meg, ne hibáztassuk és semmiképp se hozzuk számára kínos, megalázó helyzetbe.

Ez különösképp olyankor nehéz, amikor gyermekünk szorongása agresszív kitörésekbe csap át, és pont rajtunk tölti ki kétségbeesett dühét. Akár az is előfordulhat, hogy azt mondja „Utállak!”, „Hogy lehetsz ilyen szemét?!”, „Bezzeg a Laci anyukája sokkal jobbfej!”.

Fontos, hogy ezeket a szavakat ne szó szerint értelmezzük: a csúnya szavak inkább annak szólnak, hogy a gyermek saját feszültségeivel és érzelmeivel nem tud megküzdeni, azokat elviselhetetlennek éli meg.

Ezért érdemes észben tartanunk, hogy nem mi vagyunk pocsék anyák, apák, hanem gyermekünk szenved, ezért kínjában mond csúnya dolgokat és segítségre szorul. Mi ettől függetlenül még lehetünk elég jó szülők.

2. Kedvesen, de határozottan ragaszkodj ahhoz, hogy gyermeked elmenjen az iskolába.

A gyakori otthonmaradás miatt a gyermek szülőtől való függése fokozódhat, mely nem támogatja az önállósodást, így a felnövés és felnőtté válás lélektani folyamatát sem. Ráadásul gyermekünk attól nem fog megtanulni megküzdeni a negatív érzéseivel és a kihívásokkal, ha nem találkozik számára nehezebb helyzetekkel.

Az otthonmaradás megengedése hosszú távon nem kifizetődő stratégia, hiszen ezáltal a gyermek elkerülő megküzdési stratégiáját erősítjük.

Azzal segíthetünk leginkább neki, ha előre kitalálunk egy stratégiát arra az esetre, ha a rossz érzések, kellemetlen tünetek jelentkeznétek. Ebben hatékony lehet, ha szakemberek (pszichológus, klinikai szakpszichológus) segítségét is kérjük. Amennyiben a gyermek tünetei oktatási helyzetben is jelentkezni szoktak, érdemes akár a tanárral is megbeszélni, hogy a gyermek jelezni tudjon, mikor van extra támogatásra vagy önmegnyugtatási időre szüksége.

3. Gondoskodj arról, hogy gyermeked relaxációs technikákat sajátíthasson el.

Az önmegnyugtatás is egy készség, amely rendszeres gyakorlással elsajátítható. Ha gyermekünk megtanul bánni a benne lévő negatív érzésekkel, feszültséggel, akkor sokkal kevésbé lesz kiszolgáltatott helyzetben, biztonságérzete és az önbizalma is nőni fog. Érdemes szülőként magunknak is kipróbálni a gyermekünk által tanult relaxációs technikát, hiszen így tudunk neki abban segíteni, hogy azt minden nap gyakorolja. A relaxációs készség fejlesztése kulcsfontosságú: pszichológus segítségével gyermekünk azt is megtanulhatja, hogy ezeket a készségeit a legnagyobb feszültséggel járó helyzetekben, például már egy pánikroham előjeleinél vagy vizsgaszorongásnál is bevesse, így megelőzze a bajt.

4. Gondoskodj arról, hogy gyermeked társas készségeiben fejlődhessen.

Nem ritka, hogy az iskolafóbiás viselkedés hátterében valójában a diák fejletlenebb társas készségei állnak. Fontos feltérképeznünk, hogy gyermekünk hogyan illeszkedett be az osztályközösségbe. Ehhez szempont lehet, hogy vannak-e barátai, van-e nehézsége a társaival való kommunikációban, hogy megy neki a másokkal való kapcsolatfelvétel. Annak is érdemes utánajárni, hogy van-e esetleg az iskolában olyan személy,  akitől gyermekünk fél vagy aki bántja őt. Ezekről érdemes beszélgetnünk vele, illetve tanáraival, barátaival és a barátai szüleivel is.

A társas készségek fejlesztésében vagy bullying helyzet oldásában kérhetjük az iskolapszichológus segítségét is, valamint beírathatjuk gyermekünket pszichodrámára vagy a társas készségeket célzottan fejlesztő foglalkozásra. Ha gyermekünk társas készségeiben fejlődik, kevésbé lesz kiszolgáltatott az iskolai társasági élet kihívásainak. Így az iskola már egy teljesíthető, sőt akár egy élvezetes hellyé is válhat.

5. Kérj terápiás segítséget minél hamarabb.

Nem várható el senkitől, hogy a család vagy bármelyik családtag megoldja az iskolába menéssel kapcsolatos nehézségeket. Ezeknek a problémáknak a tartós megoldása legtöbb esetben csak szakember segítségével lehetséges, de mindenképp gyorsabb szakemberrel, mint egyedül.

Ezért fontos, hogy szülőként ne támassz magad elé irreálisan nagy elvárásokat. Elég jó anya, apa vagy  akkor is, ha „csak” elintézed, hogy gyermeked eljusson szakemberhez.

A területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat ingyenes terápiás lehetőséget biztosít gyermekek és serdülők számára, illetve magán úton is számos szakember segítsége igénybe vehető. Ha van a gyermek iskolájában iskolapszichológus, akkor ő további tájékoztatást tud adni az iskola környékén lévő egyéb pszichoterápiás lehetőségekről is. Ha gyermeked elsőre nem nyitott a szakemberrel való találkozásra, úgyis tudsz tenni érte, ha te mész el egy szülőkonzultációra, hiszen sok hasznos szemponttal gazdagodhatsz.

6. Akkor is dicsérd meg gyermeked erőfeszítéseit, ha a végeredményt még nem érte el.

Bármivel is próbálkozik gyermekünk, hogy nehézségeivel megküzdjön, dicsérjük meg érte. Fontos, hogy ne várjunk hamar eredményeket, hanem azt erősítsük gyermekünkben, hogy jó úton jár azzal, hogy igyekszik, kipróbál újfajta viselkedéseket, módszereket. Az elismerő szavak növelhetik gyermekünk magabiztosságát is.

7. Készülj fel arra, hogy előfordulhat visszaesés.

Mindig a visszaesés a legnehezebb, hiszen ilyenkor legtöbbünk negatív érzelmeket, kudarcot él meg, és kételkedünk képességeinkben.

 Mivel a fejlődés nem lineáris, egyenes vonalú folyamat, ezért teljesen normális történés a visszaesés. Ez is a változás egy stádiuma.

Fontos, hogy ilyenkor tartsunk ki, és ne hagyjunk fel az új viselkedéses stratégiákkal vagy a terápiával, hanem következetesen folytassuk, amit elkezdtünk, hiszen ez vezet hosszú távon eredményre.