Egy élményekkel teli, mozgalmas nyári szünet után mindenkinek nehéz visszarázódnia a tanév szoros rutinjába. Vannak, akik gond nélkül veszik az akadályt, másoknak viszont nehezebb az átállás. A tanévkezdés megviselhet gyermeket és felnőttet egyaránt, legyen szó a korán kelés nehézségeiről vagy akár az iskolai szorongásról. Milyen módszerekkel lehet megkönnyíteni a család számára a nyár elbúcsúztatását és a visszaszokást az iskolába?
Képzelj el egy állást, ahol minden egyes napon mikromenedzsel téged a főnököd. Szigorúan előírja, mit és hogyan kell megtenned, sőt azt is, pontosan mikor. Mindaddig a helyeden kell maradnod, amíg ő meg nem engedi, hogy felkelj. Minden egyes elvégzett feladatodat aprólékosan értékeli, ráadásul összehasonlítja a kollégáid teljesítményével. Nagyon ritkán hozhatsz önálló döntéseket, és percre pontosan beosztják az idődet. Nem volna valami kellemes, ugye?
A munka- és szervezetpszichológusoktól régóta tudjuk, hogy a fent leírt munkakörnyezet nemcsak elképesztően stresszes a munkavállaló számára, de nem is hatékony. A mikromenedzsment megőrjíti az embereket. Márpedig a gyerekek
pont úgy reagálnak a szabadságukat érintő korlátozásokra, a kéretlen értékeléskre, mint a felnőttek.
Ha az életkorhoz arányosítva nézzük, az iskolai elfoglaltság egyenértékű egy teljes állás terhelésével. Pszichésen és testileg is fárasztó, ráadásul még a szabadság és függetlenség érzetét biztosító fizetés is elmarad. Kiemelten fontos tehát, hogy segítsük gyermekeinket az iskolai terhekkel való megküzdésben, különösen az olyan érzékeny periódusokban, mint az évkezdés.
Minden kezdet nehéz
A tanszerek vásárlásánál, a legújabb pókemberes vagy jégvarázsos táska kiválasztásánál még minden gyerek lelkes. Ahogy azonban közeledik az évnyitó, a jóleső izgalom sokaknál akár szorongásig is fajulhat. Az új szituációkhoz való adaptálódás gyakran okoz nehézséget a gyerekeknek, az iskolakezdés pedig tele van ilyen helyzetekkel. Sok minden lehet új: tanárok, osztálytársak, tanórák és tantermek. Ráadásul a korábbinál több elvárással is szembe kell nézniük a diákoknak.
Az alábbiakban tíz tippet mutatunk, hogyan csökkentheted ezeket a pszichés terheket gyermeked számára.
- Térjetek vissza a napi rutinhoz! Akkor jártok a legjobban, ha már egy-két héttel a kezdés előtt visszaálltok a szigorúbb rendszerre, és akkor keltek-feküdtök, amikor iskolaidőben kell. A tanévkezdés egyébként is megkívánja néhány családi szabály (újra) lefektetését, így jó alkalmat kínál az alvás- és szabadidő feltételeinek megtárgyalására.
- A kiegyensúlyozott alvás fél siker! Az iskolai teljesítményhez – és az optimális működéshez általában – elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás. Egy gyereknek vagy tinédzsernek minimum nyolc óra alvásra van szüksége, így ehhez képest számoljátok ki a lefekvés idejét, ezt az időpontot pedig tedd megfellebbezhetetlenné. Segíthet az elalvásban, ha az esti órákban már csökkentitek a képernyőidőt, az esetleges konfliktusok megbeszélését („Miért nem pakoltál össze?!”) pedig másnapra halasztjátok.
- Keressétek együtt a pozitívumokat! Vegyétek sorra azokat a dolgokat, amik örömteliek az iskolakezdésben. Ilyen például a találkozás a régi barátokkal, egy új különóra vagy sportolási lehetőség nyújtotta kihívások. Ezekkel a témákkal segíthetsz gyermeked lelkében egyensúlyt teremteni az izgalmas és az ijesztőnek tűnő újdonságok között, ráadásul a figyelmét is elterelheted az aggodalmairól.
- Vigyen magával egy kis darabot belőled! Ez lehet egy családi fénykép a táskában, egy vidám kis üzenet az uzsonna mellé csomagolva vagy akár egy kavics, amit a parkban közösen választottatok. A lényeg, hogy ez a tárgy bátorsággal és jó érzésekkel töltse el őt. Így biztos lehet benne, hogy bármivel is kell szembenéznie az iskolában, rád mindig számíthat.
- Adj neki szabad kezet a kisebb döntésekben! Az új helyzetek egyik legrémisztőbb aspektusa, ha úgy érezzük, nincsen befolyásunk a velünk történő eseményekre. Ha azonban a gyerek maga választhatja ki, mit viseljen az első nap, mit egyen reggelire vagy milyen legyen a tolltartója/hátizsákja, az a kontroll érzését nyújtja a számára. A döntés szabadsága magabiztosságot ad, ami pedig segít azoknak a dolgoknak az átvészelésében, amelyek felett nincsen hatalma (mint például maga az iskolakezdés).
- Ünnepeljétek meg az első napot/hetet! Mondd el neki, hogy az iskolakezdés nem mindennapi dolog, és mint ilyen, különleges bánásmódot érdemel. Az ünneplés része lehet a kedvenc étele vacsorára, vagy valamilyen közös program. Ha előre megbeszélitek, egy oka már biztosan lesz arra, hogy várja az évnyitót!
- Elő a forgatókönyvekkel! Ha úgy látod, gyermekedet valamilyen konkrét probléma foglalkoztatja, ötleteljetek közösen a megoldáson. Kisebb gyerekeknél segíthet, ha felhívod a figyelmét arra, kihez fordulhat napközben a gondjaival (tanító, igazgató, iskolapszichológus stb.). A nagyobbak lelkén pedig az könnyíthet, ha rámutatsz: a többiek valószínűleg ugyanazokkal a gondokkal küszködnek, mint ő.
- Hangsúlyozd a folyamatosságot! A gyerekek sokszor hallanak olyan mondatokat, mint a „Most még jó világ van, de majd ha iskolás leszel!” vagy a „Felső tagozatban minden sokkal nehezebb lesz!”, ami ijesztő is lehet a számukra. Emlékeztessük, hogy a nagy változások általában nem hónapok alatt történnek, hanem inkább évek egymásutániságában látszanak. Az osztálytársai ugyanazok a gyerekek, akik júniusban voltak, és az iskola sem lesz egyik napról a másikra nehezebb.
- Maradj nyugodt és optimista! A gyerekek példaképként tekintenek a számukra fontos személyekre. Az ő reakcióikat figyelve lesik el, hogyan kell egy-egy helyzethez viszonyulni. Ha a szülő aggodalmas vagy ingerült az iskolakezdéssel kapcsolatban, a gyerekben is ezek az érzések csapódnak majd le. Ha azonban nyugalmat és várakozást mutatunk, nagy valószínűséggel ő is így áll majd a dologhoz.
- Igazold az érzéseit! Gyakran nyugtatjuk gyermekünket olyan jó szándékú, ám kicsit semmitmondó üzenetekkel, mint a „Ne aggódj, minden rendben lesz!” vagy a „Semmi okod az izgalomra!”. Ezek a mondatok azonban általában nem segítenek. Sőt, inkább arra tanítják gyermekünket, hogy nem szabad kifejezniük az olyan negatív érzelmeket, mint a félelem. A fentiek helyett mondjunk inkább olyasmit, hogy „Teljesen természetes, hogy izgulsz. Sok gyerek fél az első naptól a suliban”. Emellett az is hasznos, ha megemlítünk korábbi példákat, amikor sikerrel vette az akadályt (például az óvoda-iskola átmenetkor).
Az új tanév rutinja szédületes sebességgel ránthatja vissza a család tagjait a szürke hétköznapokba. Ezért érdemes ilyenkor fokozottan odafigyelni a nyárihoz hasonló szabad együttlétek megtartására, a minőségi időre. Sokszor a puszta jelenlétünk is elég a gyermekek megnyugtatásához, az együtt töltött idő pedig lehetőséget teremt arra, hogy meséljenek az iskola gondjairól és örömeiről.
