Miért fontos, hogy ne a tökéleteset keressük? Hogyan könnyíti meg párkapcsolatokról alkotott vélekedésünk a párkeresést? Mik az érzelmileg elérhető személyek legfőbb jellemzői? Miért szükségszerű a magány a személyiségfejlődéshez? Hogyan formálhatják múltbéli tapasztalataink az új párkapcsolatunkat? Az alábbi öt izgalmas önismereti kérdés előrelendíthet bennünket abban, hogy kiderítsük, készen állunk-e egy új kapcsolatra.

Mindenkinek van egy olyan tudatalatti énrésze, amely az ideális, tökéletes partner reprezentációja. Ezek az énrészek nagyban befolyásolják a párkapcsolatról alkotott elképzeléseinket, valamint azt is, hogy milyen partnert keresünk egy romantikus kapcsolat kialakítására. David Richo buddhista pszichoterapeuta szerint azonban, aki a tökéletes partnert keresi, az valójában nem valóságos partnert keres, márpedig csak olyanok léteznek.

Popper Péter klinikai szakpszichológus pedig úgy véli, az igazi nem létezik. Szerinte „sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne igazi. Ehhez azonban nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.”

Az tehát, hogy kiből válik ideális partner, összecsiszolódás kérdése, és nem egy készen kapott termék, amit fel kell fedezni.

 Ehhez kapcsolódik a következő önismereti kérdés, miszerint:

Hogyan vélekedek a párkapcsolatokról?

Mindannyiunknak van legalább egy ismerőse, vagy talán pont mi magunk vagyunk azok, akik szentül meg vannak győződve afelől, hogy mindenkinek megvan a „másik fele”, vagy ha úgy tetszik: az „ikerlángja”. Ez a gondolat épp olyan csábítónak bizonyulhat, mint amennyire ijesztőnek, hiszen 7,5 milliárd ember közül kiszűrni és megtalálni azt a személyt, akire lelki társként tekintünk, nem könnyű feladat. Sokkal kevésbé megterhelő azonban úgy tekinteni az ideális párkapcsolatra, mint amire nem rábukkanni, hanem amit kialakítani kell.

A szerelem lehetősége sok helyen fennáll, hogy ténylegesen lesz-e belőle valami, az a mi nyitottságunkon és elköteleződésre való hajlandóságunkon is nagyban múlik.

Azt, hogy a hosszútávú, boldog párkapcsolat nem egyéni jellemzőkön múlik, kutatások is igazolták. Azt pedig, hogy milyen elképzeléseink vannak a kapcsolatokról, jelentősen meghatározza, hogy milyen kapcsolati mintákat hozunk otthonról, valamint hogy egészen kicsi korunkban milyen kötődést alakítottak ki velünk szüleink, nevelőink. 

A hosszú távú boldog párkapcsolatot nem felfedezni, hanem kialakítani kell. 

Képes vagyok kiszűrni a pszichológiailag érett és érzelmileg elérhető jelölteket?

Ha valaki érzelmileg elérhetetlen és fél az intimitástól, annak általában vannak jelei. Dr. Amire Levine és Rachel Heller kötődésszakértők szerint ezeket fel lehet ismerni például arról, ha a potenciális partnerünk nem kommunikálja világosan a velünk kapcsolatos szándékait és/vagy kevert jeleket küld. Ehhez hasonló figyelmeztető jel lehet, ha leminősít bennünket (vagy előző párkapcsolatát), nem épít partnerére és megbízhatatlan, valamint ha távolságtartó érzelmi vagy fizikai értelemben. Az érzelmileg elérhető személy ezzel szemben megbízható, és nem fél az elköteleződéstől. Nincsenek elszálltan túlidealizált ábrándjai a kapcsolatokról, lezárta és elengedte előző párkapcsolatát.

Az ilyen személy természetességgel beszél az érzelmeiről és szándékairól, valamint nem játszmákkal próbálja fenntartani partnere figyelmét.

A pszichológiai értelemben vett érettség pedig egy többösszetevős, nem egységes fogalom. Az ember pszichológiai érettsége a mentális folyamatok és a világkép különleges állapota, amely lehetővé teszi az ember számára, hogy önmegvalósító egyén legyen. A lélektanilag érett személy elfogadja magát olyannak amilyen, önirányított, erős, felelősségteljes, megbízható, valamint hatékony. Életének van célja és jelentése, viselkedése pedig mindezzel egybehangzó.

Voltam-e eleget magányos?

Sokakat elkerült a magány azáltal, hogy egyik kapcsolatuk vége után szinte azonnal belevágtak egy újabb kapcsolatba, és ezzel nincsen semmi baj. Továbbá nem minden egyedülálló él át magányt, ugyanakkor azok is lehetnek magányosak, akik kapcsolatban vannak, ezt társas magánynak is szokás nevezni. A magány érzése sokak számára bénító, azonban David Richo szerint

a magány és az elhagyatottság érzése elengedhetetlen és szükségszerű a fejlődéshez.

Amikor elborít bennünket a magány fájdalmas érzése, olyan belső erőforrásainkra lelhetünk rá, melyekről nem gondoltuk volna, hogy bennünk vannak, és egészséges megküzdési stratégiákat alakíthatunk ki. Így a magányosság, ha tudatosan és önreflektíven vagyunk ebben az állapotban, akár katalizátor is lehet személyiségfejlődésünkben.

A magány katalizátor lehet személyiségfejlődésünkben. Fotó: Pexels.

Képes vagyok elengedni a múltbéli sérelmeim és a rossz tapasztalataim?

Akinek egyszer már összetörték a szívét, nagy valószínűséggel nehéznek találja teljes bizalommal és mély, felfedett érzelmekkel beleereszkedni a következő kapcsolatába. Ahogy Dr. Almási Kitti klinikai szakpszichológus fogalmaz Lezárás, elengedés, újrakezdés c. könyvében „a megalázottság, cserbenhagyás-érzés, keserűség, düh és kiábrándulás mellet egy sor olyan negatív érzés terelhet minket, ami miatt a következő kapcsolat elindulásakor főként a védekezésre koncentrálunk”.

Ilyenkor nehéznek bizonyulhat számunkra a maga teljességében beleereszkedni a kapcsolatba. A pszichológusnő szerint az is előfordulhat, hogy noha nem az aktuális partnerünk kezdte ki a bizalmunkat, mégis ő kapja a kétkedő, bizalmatlan tekintetünket. Ez kifejezetten problémás lehet, amennyiben a csalódást szerettük volna elkerülni, végül azonban az intimitást kerültük el, és a partnerünket tartottuk önmagunktól távol.

Amennyiben azt tapasztaljuk magunkon, hogy az előző kapcsolatunkból fakadó lelki terhek negatív hatással vannak jelenlegi kapcsolatunkra, sokat segíthet, ha egy szakemberhez fordulunk. Azáltal, hogy kimondjuk érzéseinket az értő füleknek, újrastrukturáljuk történetünket. Ez pedig segíthet abban, hogy a történetünk aktív főszereplőjéből passzív megfigyelővé váljunk, és tisztábban, melodrámák nélkül lássuk helyzetünket.

Antalfai Márta (2007) Személyiség és archetípusok Jung analitikus pszichológiájában In: Vázlatok a személyiségről. (Gyöngyösiné Kiss Enikő - Oláh Attila szerk.) Ú.M.K. Budapest

D., Richo (2002). Hogyan legyünk felnőttek párkapcsolatainkban. A tudatos szeretet öt titka. Budapest, Édesvíz Kiadó

K., Almási (2017). Lezárás, elengedés, újrakezdés. Budapest, Atheneum

Lee, S.-J., Cloninger, C. R., Cloninger, K. M., & Chae, H. (2014). The Temperament and Character Inventory for Integrative Medicine. Journal of Oriental Neuropsychiatry, 25(3), 213–224. doi.org

Levine, A., & Heller, R. (2012). Attached: The New Science of Adult Attachment and How It Can Help YouFind - and Keep - Love (Illustrated ed.). TarcherPerigee.

További felhasznált irodalom itt