Korona, de nem a királyfin – avagy hogyan oldjuk gyermekeink feszültségét?

Karantén, akcióterv, otthoni oktatás… Habár a mindennapi életben nem találkozunk ezekkel a szavakkal, most viszont nap mint nap hallott kifejezésekké váltak. Mindannyiunknak mást jelent a jelenlegi járványügyi helyzet: valakiben félelmet szül, más előre hozza a tavaszi nagytakarítást, megint más pedig a bezártsággal nem tud mit kezdeni. Na de mi a helyzet a gyerekekkel? Mik azok a tényezők, melyek nehézséget okozhatnak nekik, és hogyan segíthetünk mi, szülők?

Kijárási korlátozás? Unalom a karanténban? Veszély? Hol a minket érintő központi rendelkezések, hol a hosszú távú gazdasági következmények jönnek szembe velünk. Arról is egyre több cikk születik, hogy hogyan kezeljük saját frusztrációinkat: mivel üssük el az otthon töltött időt, hogyan kerüljük el a lehangoltságot vagy kétségbeesést. Azonban nemcsak nekünk, hanem gyermekeink számára is más ez az időszak, mint ahogy azt eddig megszokták. Cikkünkben igyekszünk néhány hasznos tanáccsal szolgálni arra nézve, hogy mire figyeljünk a gyermekeinkkel kapcsolatban ebben a kritikus időszakban.

Milyen nehézségekkel kell szembenéznünk a kialakult helyzetben?

A járvány egy olyan állapotot idézett elő, amelyben közülünk sokaknak még nem volt része. Egy számunkra ismeretlen helyzetben kell valamilyen módon folytatnunk életünket, ami fokozott stresszforrást jelent, és próbára teszi alkalmazkodókészségünket. Ha viszont tudjuk, mihez kell alkalmazkodnunk, akkor talán könnyebb ez a folyamat. Először tehát vegyük sorra, hogy mi jelenthet feszültségforrást saját magunk és a gyermekeink számára:

• Új munkakörülmények: legyen szó akár az otthoni munkáról, akár az iskoláról. A megváltozott körülmények között végzett munka, vagy akár munkahelyünk esetleges elvesztése más-más tényezők miatt nehéz, de mindkét esetben igaz, hogy új helyzethez kell alkalmazkodnunk. Ez magában hordozza a napirendünk, életritmusunk megváltozását is.
• Kapcsolataink is válhatnak stresszforrássá: az egész napos összezártság nagymértékű egymásrautaltságot teremt. Kevesebb idő és tér jut arra, hogy egymástól külön legyünk. Ez felerősítheti már létező konfliktusainkat, illetve újakat idézhet elő. A velünk élőkkel még szorosabban kapcsolódunk, viszont másokkal – például a barátainkkal – ideiglenesen szinte teljesen megszűnik a személyes találkozás lehetősége, azaz elveszítjük szokásos társas közegünket is.
• A járványügyi helyzetnek mi is részesei vagyunk, nem tudunk kimaradni belőle. Folyamatosan híreket kapunk, amelyek szintén feszültséget kelthetnek bennünk és családunkban. A hozzáférhető információk tömkelege pedig folyamatos készenléti állapotot teremthet.
• A járvány természetéből adódóan tehetetlennek érezzük magunkat. Ez a kontrollvesztettség is stresszor, melyhez szorosan kapcsolódik a saját és szeretteink megbetegedésétől való félelem – hiszen egyiket sem tudjuk szabályozni.

Lehet, hogy ennek a listának csak egy részét érezzük igaznak a gyerekeink esetében is. Érdemes feltennünk a kérdést, hogy ezek a faktorok valóban kizárólag minket befolyásolnak-e, és nem a gyerekeinket. Ugyanis

a szülők számára sok esetben láthatatlan marad gyermekük feszültsége.

Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2009-es riportja szerint a gyerekek jobban aggódnak bizonyos dolgok miatt, mint ahogyan azt a szülők gondolják. Egészen pontosan a gyerekek harminc százaléka vallotta azt, hogy aggódik a családjuk nehéz anyagi körülményei miatt, holott a szülők tizennyolc százalékra becsülték ezt a számot. Az iskolai teljesítményt a gyerekek negyvennégy százaléka élte meg komoly feszültségforrásként, míg a szülők csak harmincnégy százalékot feltételeztek. Ez jellemző a pszichoszomatikus tüneteknél is: a szülők tizenhárom százaléka gondolta, hogy a gyermekének alvásproblémái vannak, holott a gyerekek – életkortól függően – harminckilenc, illetve negyvenkilenc százalékban számoltak be ilyen tünetről. A felmérésben a fejfájás és az evésproblémák tekintetében is hasonló tendencia mutatkozott.

Ezenfelül fontos azt is számításba vennünk, hogy az általunk megélt stressz gyermekeink számára elrejthetetlen. Mivel reakcióinkban, jelenlétünkben ők is érzékelik lelkiállapotunkat, ezek a tényezők – ha nem is első kézből – rájuk is nagy hatást gyakorolnak.

Mit tehetünk szülőként?

Az alábbiakban a fenti pontokhoz kapcsolódóan néhány tippet gyűjtöttünk össze, amelyek segítségünkre lehetnek a gyermekeinkkel kapcsolatban, segíthetik az alkalmazkodást és csökkenthetik a bizonytalanságból fakadó feszültségüket.

Gondoskodjunk saját jóllétünkről!

Az öngondoskodás ebben a helyzetben különösen fontos nemcsak egyénként, hanem mint szülő is. Rengeteget teszünk gyermekünkért azzal, ha tudatosítjuk magunkban az érzéseinket és megpróbáljuk saját magunk feszültségét kezelni – hiszen akkor a gyermek is azt fogja érezni rajtunk, hogy viszonylag kiegyensúlyozottan működünk. Azon felül, hogy megkíméljük a saját, felfokozott szorongásainktól, még példát is mutatunk neki azzal, hogy milyen eszközeink vannak, hogyan tudunk megküzdeni ezzel a stresszhelyzettel. Ha például látja, hogy rendszeresen sportolunk vagy meditálunk, könnyebben kaphat kedvet hozzá, illetve felveheti ő is megküzdési stratégiái közé ezeket az ötleteket.

Próbáljuk meg fenntartani a napi rutint!

Amennyire tudjuk, tartsuk a szokásos rutint. Természetesen nem lesz minden ugyanolyan, mint korábban. Azt viszont megtehetjük, hogy reggel hasonló időben keltjük gyermekünket, megreggeliztetjük, átöltöztetjük – ugyanúgy, ahogy ez a megszokott iskolai napokon is történni szokott! Ne hanyagoljuk el az étkezéseket sem, és ügyeljünk arra, hogy a gyermekünk időben ágyba kerüljön a nap végén! Állítsunk fel szabályokat arra vonatkozólag, hogy ebben a helyzetben mihez tartjuk magunkat, legyen szó akár az otthoni oktatásról, vagy arról, hogy kinek mikor van szüksége a fürdőszobára.

Maradjon aktív mentálisan és fizikailag is! Iskola után biztosítsuk – lehetőségekhez mérten – a szokásos tevékenységeket. Ebben segíthet az is, ha idősávokat jelölünk ki a különféle tevékenységeknek, így minden nap előre be van tervezve, mikor kerül sor a sportra, a házi feladatokra vagy a pihenésre.

Figyeljünk gyermekeink szükségleteire az átlagosnál jobban!

A félelmet szeretetünkkel tudjuk legyőzni. Érzékeltessük törődésünket! Legyünk elfogadóbbak, ha gyermekünk bújósabb, biztassuk rá, hogy elmondja, hogy érzi magát. Igyekezzünk az iskolai feladatokban is segítségére lenni – ha ezt igényli. Legyünk számára elérhetők! Ha gyermekünk úgy érzi, mindig elfoglaltak vagy feszültek vagyunk, tehernek érezheti magát. Fontos, hogy érezze, jelen vagyunk és foglalkozunk az érzéseivel, amikor erre van szükségük. Nem kell nagy dolgokra gondolni: ebédfőzés vagy akár kerti munka közben is kínálkozhat alkalom egy beszélgetésre. Segítsük őket abban is, hogy felfedezzék, számukra mi jelenthet kikapcsolódást ebben a helyzetben.

Szakítsunk időt magunkra, viszont legyenek olyan tevékenységekre is, amikor a felszabaduló időben közösen csinálunk valamit! Lehet az sport, társas, kvíz, videójáték vagy bármi, amit kedvelünk és gyermekünk is szívesen csatlakozna hozzá. Ha van kert, természetesen a kinti, kerti játékok is szóba jöhetnek!

Relaxáljunk velük!

Gyerekekkel is lehet relaxálni! A Magyar Pszichológiai Társaság az alábbi légzési gyakorlatot kínálja példaként gyerekek számára, amelyen a szülő végig tudja vezetni a gyereket:

1. Gyakoroljuk a légzést most egy kicsit máshogy, ami segít megnyugtatni a testünket.
2. Tedd az egyik kezed a gyomrodra, így.. (mutassuk be)
3. Rendben, most belélegzünk az orrunkon keresztül. Amikor belélegzünk, rengeteg levegővel töltődünk fel, és a gyomrunk ki fog domborodni, így..(mutassuk)
4. Azután kilélegzünk. Amikor kilélegzünk, a gyomrunk besüpped, és beszívódik, így…(mutassuk be)
5. Most nagyon lassan belélegzünk, amíg háromig számolok. Szintén háromig számolok, mialatt nagyon lassan kilélegzünk.
6. Próbáljuk együtt! Ügyesek vagytok!

A légzés nyugtató hatását nemcsak kifejezetten ezzel a gyakorlattal, hanem játékosan is érezhetjük, ha például buborékokat fújunk (fújókával vagy akár rágógumiból), vagy a gyermekkel eljátszatjuk egy mesemondás során a mélylégzést végző szereplőt.

Szűrjük és igazítsuk az információt!

Limitáljuk saját médiafogyasztásunkat, és fokozottan szűrjük azt, amit a gyereknek eljuttatunk. Igazítsuk korosztályhoz a kommunikációnkat! Kerüljük a pánikkeltő kommunikációt és saját gondjaink előtérbe helyezését. Elmondhatjuk hogy ez egy nehéz helyzet és jelenleg nem tudjuk, pontosan mi fog történni, de ne ijesztgessük vagy terheljük feleslegesen gyermekünket. Ha valamire nem tudunk válaszolni, nyugodtan mondjuk meg! Biztosítsuk őket, hogy a helyzet felelősei a legjobb tudásukkal azon dolgoznak, hogy mi és minél több ember egészséges maradjon – amely reméljük, így is lesz. Biztosítsuk arról, hogy minden esetben lesz mellette valaki a családból, és ránk nyugodtan támaszkodhat (ez minden életkorban fontos). Kisebb gyermekeknek is mondjuk el a tényeket, ha érdeklődnek! Mondjuk el, hogy fontos, hogy minél többen megtegyük a tőlünk telhetőt, ezért kezet mosunk, maszkot hordunk, és nem most látogatjuk meg a nagymamát. A tinik esetében a hiteles információszerzésre különösen hívjuk fel a figyelmet.

Védekezzünk közösen a fertőzés ellen!

Mondjuk el, mi milyen óvintézkedést tehetünk saját magunk és környezetünk védelmében, és tegyük is meg ezeket! Korlátozzuk a kimozdulást, bevásárlások során is gondolkozzunk előre, hogy kevesebbszer kelljen elmenni otthonról! Kerüljük a puszit, és magyarázzuk el gyermekünknek, hogy ez miért fontos! Tanítsuk meg a kézmosás, tüsszentés, köhögés szabályaira a gyerekeket!

Senki nem volt felkészülve a mostani helyzetre, viszont bízunk benne, hogy nekünk is nagy szerepünk van abban, milyen kimenetele lesz. Hozzánk hasonlóan gyermekeinket is megterheli a fokozott alkalmazkodás és a kialakult bizonytalan helyzet. Igyekezzünk hát közös erővel és egymásra figyeléssel megkönnyíteni ezt az időszakot saját magunk és szeretteink számára!

***

A Mindset Pszichológia csapata a jelen helyzetre való tekintettel kidolgozta MENTÁLIS AKCIÓTERVÉT, amelynek célja, hogy megóvjuk az emberek mentális egészségét, és olyan tanácsokkal lássunk el benneteket, melyek könnyebbé teszik a koronavírus árnyékában töltött mindennapokat.

Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.