Matias Coreával, a Behance.net társalapítójával és designerével folytatott párbeszédet a Magenta.as kreatív vezetője, hogy választ kapjon a területen dolgozó szakemberek legégetőbb kérdéseire. Miben rejlik a kreativitás, és hogyan kezeljük a napi rutint? Mitől lesz új egy ötlet? Cikkünkből minden kiderül.
Matias Corea a tökéletes designer áloméletét éli. 2006-ban megalapította Scott Belsky társaságában a Behance néven jegyzett oldalt, mely napjainkra a legnépszerűbb kreatív platformmá nőtte ki magát. Hat évvel később mégis úgy döntöttek, eladják a céget az Adobe-nak nem kevesebb mint 150 millió dollárért.
A barcelonai születésű művész jelen pillanatban a design mibenlétét kutatja, mely sokkal szélesebb érdeklődést jelent számára, mint az elméleti alapismeretek elsajátítása. Egészen más területek bevonásán keresztül jut el az esztétikához a kézenfekvő megoldások helyett. Motort javít, filmeket készít, történeteket ír. Mostanra határozott véleménnyel rendelkezik a jó design mibenlétéről és a jó designer működési módjáról.
Jó reggelt!
Matias minden reggel ugyanabban az időpontban ébred, és sosem nézi a Facebookot vagy az e-mailjeit. Az Instagram böngészésével indítja a bágyadt hétköznapokat, melyet egy szigorú, 45 perces edzés követ.
Húzzuk ki a netet!
Corea alapelve, hogy megpróbálja visszaszorítani az online létet, melyet munkája során is szem előtt tart. „Sokkal gyorsabban és precízebben dolgozom akkor, ha a kezeimet használom a technológia helyett – nem veszem el a részletekben. A vonalak ívei, a vonalvastagság és a háttérszín is egészen más ilyenkor" – vallja a designer.
„Volt egy nagyon fiatal designerem két évvel ezelőtt. Bármikor adtam neki egy print design projektet, a legelső dolog mindig az volt, hogy a Google-ön utánanézett a témának. Ahhoz, hogy megértsük mi ezzel a probléma, látnunk kellene, hogy nagyjából 40 képet görgetett végig 10 másodperc alatt minden aktuális keresés során. Igazából már akkor tudtam, hogy nem is nézi meg azt, amit maga előtt lát. Az agyunk egyszerűen nem tud ilyen erőteljesen működni, ennyi információt feldolgozni. Azt ajánlottam neki, hogy ehelyett inkább lapozzon végig tíz különböző könyvet... Olyan gyorsan, amennyire csak képes rá. Így nagyjából hat oldalt lapozott végig tíz másodperc alatt és jóval több részletet vett észre. Az inspiráció felfedezése nem összehasonlítható egy levesrecept felkutatásával, mivel a részletek megismerésekor tárul elénk – egy sarokból, színek kombinációiból, egymást fedő struktúrákból, melyeket magunkévá tudunk tenni".
Mindez azonban a tervezési folyamatok egészére érvényesnek tűnik. Nem biztos ugyanis, hogy a megfelelő módszer az, ha online terepszemlét végzünk aktuális munkánk előtt. Corea szerint éppen ekkor fosztjuk meg magunkat a zsigeri kreativitástól és felismerésektől. Afelől nincs kétségünk, hogy nehéz szárnyalni egy olyan világban, ahol látszólag már mindent megvalósítottak előttünk. Vizsgáljuk meg azonban a tervező gondolatait! A barcelonai művész nem veti el a tájékozódás lehetőségét, csupán arra szólít bennünket, hogy mindenek előtt biztosítsunk terepet a friss gondolatoknak és ne kényelmesedjünk el.
„Website tervezés során soha nem nézek meg más oldalakat. Ez egy borzasztó dolog! Éppen emiatt lehetséges az, hogy mindenki ugyanazt a weboldalt készíti el újra és újra"– állítja Corea.
2007-ben, a Behance tervezése előtt nem létezett hasonló az online világban. Ebből kifolyólag egy merőben új dolgot kellett megalkotniuk az alapítóknak, bárminemű előzetes tudás hiányában. Nem léteztek bevált praktikák, ismerős sablonok, melyek egy ilyen jellegű weboldallal képesek lettek volna együtt működni. A tervező maga is azt állítja, hogy rengeteg hiba volt az akkori oldalon, mely később folyamatos csiszolásra szorult. Azt is ki kell emelnünk azonban, hogy a fejlődés folyamata nem megvetendő, egyszerűen természetes velejárója az alkotói folyamatnak. Jobban járnánk, ha ennek belátásával vágnánk bele újabb projektekbe, együttműködve a tervezés dinamikájával. Corea maga is arra buzdít bennünket, hogy bízzunk saját intuícióinkban, mert ebben rejlik design esszenciája. Az a veszély azonban, mellyel az online tájékozódás jár, nem minden esetben éri meg a kockázatot. Amint ugyanis túl sok az elérhető információ, az soha nem kedvez az eredménynek, csupán megnehezíti a reális értékelést.
Dallamok, szavak helyett
Egy olyan zajos irodában, melyben a Behance maga is megszületett, sokan törekedtek volna arra, hogy valahogyan kizárják a külvilágot. Corea ilyen esetekre az instrumentális jazz hallgatását javasolja, melyben nem terhelik extra gondolatok sajátunkat. A textúrák természetesen itt is jelentősek, érdemes meghallanunk a zongora, a dobok, a szaxofon és a basszus finom váltakozását. A tervező maga Miles Davis, Kind of Blue című albumát ajánlja azok számára, akik elakadtak valamilyen tervezési folyamat során. Nem csupán vizuális ingerekből nyerhetünk ugyanis információt. A megfelelő zenei aláfestéssel elérhetjük, hogy harmóniát vigyünk munkánkba, és képesek legyünk kialakítani egy új nézőpontot a legfeszültebb helyzetekben is.
https://soundcloud.com/zaaali/miles-davis-kind-of-blue-26-03
Munka-munka-munka
Noha meglepő lehet a munka- és szervezetfejlődés gondolatisága mellett az, amit számunkra javasol a barcelonai művész. Állítása szerint érdemes pusztán munkánkra fókuszálnunk, és találjuk meg azt az egyetlen napot, amikor képesek vagyunk produktívan haladni.
„Amikor nem tudatosan keressük azt az időablakot, melynek során jó dolgokat tudunk létrehozni... Vagyis az egyetlen napot, amikor valamivel is inspiráltabbak vagyunk a többinél – amit létrehozunk, az egyszerűen csak szar. Nem alkothatunk a nap nyolc órájában, a hét öt napjában. Ez lehetetlen." – mondja Corea.
Corea szerint nagyjából két olyan aktív órával rendelkezünk egy nap, mikor a legjobb teljesítményt tudjuk nyújtani. Ez azonban kevesebb is lehet, ha valaki ott áll a vállunk fölött és azt véleményezi, mit és hogyan kellene elvégeznünk.
„Azok a festők, akik két hétig festenek egyhuzamban, egyszerűen megőrülnek. Vagy saját magukat, vagy a feleségüket akarják majd megölni".
A kliens ad és elvesz
Mathias iránymutatásai arra is kitérnek, hogy miként viszonyuljunk saját ügyfeleinkhez. Úgy tűnik, az a legkézenfekvőbb, ha egyszerűen elfelejtjük az alapgondolatot, miszerint értük kellene dolgoznunk! A kliens ugyanis noha úgy hiszi: tisztában van azzal, mit szeretne kapni, a valóság ennél nem is lehetne távolabb. Tulajdonképpen fogalmuk sincs. Legtöbb esetben olyan részleteket szeretnének megváltoztatni egy munkán, mely a teljes rendszert képes megbontani. Nem kérdezik meg, miért van szükség egy bizonyos szegmensre a végeredményben. Corea szerint pontosan ebből látszik, hogy az ügyfél csupán inputot szeretne szolgáltatni a munkafolyamatok során. A kliensek, noha részt szeretnének vállalni, sok esetben nem értik az összeállt rendszert. Egy autóról sem mondanának le csupán azért, mert nem szeretik a kilométeróra külsejét, a megrendelt munkával pedig ugyanez történik.
„Meg kellene értenünk végre, hogy ez egy ökoszisztéma, melynél nem működik ha azt mondjuk: nagyon szép, de ez vagy az a rész nem tetszik benne – mert minden elem, akár egy kirakós darabkája, céllal létezik az adott munkában" – állítja Corea.
Iránymutatás cégek számára
Végül pedig, a designer arra szólítja fel a vállalatokat, hogy merjenek boldog szakembereket nevelni alkalmazottaikból. Számunkra pedig azt javasolja, hogy szélesítsük látókörünket, mivel minden tudás ahhoz járul hozzá, hogy képesek legyünk kihozni magunkból a maximumot. Ha ez egyesek számára hegymászást, míg másoknak kártyatrükkök megtanulását jelenti, az is teljesen rendben van. Nem vagyunk egyformák, más forrásokból merítjük a kreatív energiát, de mindenképp szakítsunk időt arra, hogy új területeken próbáljuk ki magunkat. Ki kell emelnünk, hogy Corea gondolatai nem azt célozzák, hogy a lehető legterhelhetőbbé válhassanak az alkalmazottak az ügynökségek javára. A boldog designer, grafikus vagy bármely kreatív területen dolgozó szakember akkor lesz a legproduktívabb, ha képes tágítani személyes perspektíváját, mely megtérül az egyén és a cég számára egyaránt.
