Languishing – A világjárvány érzelmi bélyege

Furcsa, megfogalmazhatatlan, bágyadt érzés, mely már szinte állandósult bennünk a világjárvány kezdete óta. Mi is ez pontosan, és honnan ered?

Képzeljük el a következőt: felszabadultunk a járványhelyzet okozta szigorítások alól, szabadon hagyjuk el az otthonunkat, ahol az eddigi hónapok szinte minden óráját töltöttük. Összefutunk egy jó barátunkkal egy kávé erejéig, hogy végre megbeszéljük élőben, mi minden történt a másikkal. Hazafelé összetalálkozunk egy kollégával, akit az elmúlt hónapok során csak a képernyőnkön láttunk. A lépcsőház kapuja előtt pedig elsétál régi szaktársunk, akivel szintén váltunk pár szót. Különböző interakciók, de megjelenik bennük egy ismétlődő minta. Mindegyik beszédpartnerünk érzelmi világát halványan átszövi egyfajta örömtelenség és céltalanság.

Talán nem is olyan nehéz elképzelni a fent leírtakat, hiszen sokunk ugyanezt éli át. A máig tartó pandémia a vírussal együtt egy érzelmi komponenst is magával hozott, amit úgy nevezünk: languishing.

Corey Keyes, amerikai szociológus és pszichológus a languishing fogalmát ellentétként fogalmazta meg a flourishinggel (virágzás) szemben. Keyes széles körben publikál a mentálisan egészséges felnőttekkel foglalkozó területen belül. Az új, paradigmaváltó pszichológiai irányzatban, a pozitív pszichológiában pedig úttörőnek tartják. Tagja a Globális Boldogság Fórum (Global Happiness Forum) tanácsadói testületének, valamint a Pozitív Pszichológia Hálózatnak (Positive Psychology Network) is. De mit is takar a fentebb említett két angol szó? 

Virágzás és bágyadtság

Az eredeti szerző a két kulcsfogalmat a mentális egészség kontinuumán vizsgálta. Szerinte

a mentális egészség egy tünetegyüttes, amely a pozitív érzésekből és életműködésekből adódik össze.

A flourishing szó szerint virágzást jelent. A flourishing a pozitív pszichológia összetevőinek széles skáláját foglalja magába, és túlmutat a puszta jóllét fogalmán. Társul hozzá egy holisztikusabb perspektíva is. A flourishing fogalma Dr. Martin Seligman nevéhez kötődik, aki szerint a virágzás az általa felállított PERMA modell öt aspektusának felépítésére és fenntartására fordított gondos odafigyelés eredménye. Ez alapján a flourishing állapotát akkor érhetjük el, ha növeljük a pozitív érzelmeinket, odafigyelünk és foglalkozunk a világgal és hivatásunkkal, mély és értékes kapcsolatokat alakítunk ki, értelmet és célt találunk életünkben és céljaink eléréshez erőnket és tehetségünket felhasználjuk.

Ezzel szemben áll a languishing szó, amely visszavezethető a korai latin „languere” szótőre, ami gyengeséget vagy rossz közérzetet jelent. Míg a flourishing a mentális egészség meglétét foglalja magába, addig annak hiánya a languishingre utal.

A langushing magyarul a következő szavakkal írható le: bágyadtság, lankadás, kedvtelenség, stagnálás, elepedés.

Shemiah Derrick, tanácsadó szerint apátiát, nyugtalanság és fáradtság érzését, valamint a jellemzően örömet okozó dolgok iránti izgatottság hiányát jelenti. Az elakadás érzését is érthetjük alatta, egyfajta bizonytalanságot, ahol az élet esszenciái nyüzsögnek körülöttünk, de mi mégse tudjuk megfogni azokat. Egyszerre tűnhetnek túlságosan megterhelőnek és nem eléggé izgalmasnak a mindennapok. Minden teendő elvégzését a mögötte rejlő motiváció hosszas keresése előzi meg. Folytonos fáradtság, kiégés, kevés izgalom, nyugtalanság – mind a fogalomhoz tartozó érzések. Közben a lelkesedés, a vágy a részvételre és a próbálkozásra mégis megjelenik. Furcsa, ambivalens, kiegyensúlyozatlan állapot. Leela R. Magavi, amerikai pszichiáter szerint ez a fajta legyengültség magába foglalja a stagnálás, egyhangúság és az üresség nyomasztó érzését.

A languishing elhalványítja a motivációt, megzavarja a koncentrációképességet, valamint növeli annak az esélyét, hogy rosszabbul teljesítsünk munkánkban.

Egyesek a major depressziónál gyakoribb állapotnak tartják, esetenként nagyobb kockázati faktor lehet mentális betegségek kialakulásában. Egy 2010-es kutatás azt találta, hogy a languishing növelni tudja annak az esélyét, hogy az illető depressziót vagy szorongást éljen át. Korszakunk talán egyik legdominánsabb érzelmének is nevezhetjük a languishinget. 

A languishing lehetséges jelei

Mik lehetnek árulkodó jelek a fent említett állapotra? Kimerültség, a koncentráció és izgatottság hiánya, kedvetlenség – néhány részlet, melyek már felmerültek. A továbbiakban egyéb jeleket mutatunk be Gilette nyomán, melyek megléte utalhat arra, hogy az ember languishinget él át:

• szenvedélyek és hobbik iránti érdeklődés lankadása, akár azok elvesztése
• a megszokottnál erősebb motiválatlanság
• stagnálás érzése
• nyugtalanság, de nem erős szorongás érzése
• koncentráció nehézsége
• apátia érzése az élet iránt és az izgalomba jövés nehézsége
• hangulatok intenzitása nem túl magas, de nem is túl alacsony (nem kiemelkedően boldogságra utalnak, de nem is szomorúságra)
• az élettől, emberektől, céloktól, feladatoktól való elszakadás érzése, ellenük irányuló negatív emóciók nélkül

A világjárvány hatása

Hogyan is kapcsolódik ez az egész a járványhelyzethez? Talán nem olyan meglepő, de sokan átélik és küzdenek a langushinggel mint a világjárvány hosszútávú érzelmi következményével. A beszűkült életterünkben többnyire egyedül maradtunk gondolatainkkal és érzelmeinkkel, és ez sokszor szorongással teli állapotot eredményezett. A pandémia hirtelen és váratlanul érte a világot, és a felkészületlenség érzésével együtt egyfajta gyászt is átéltünk. Ahogyan azt a Harvard Business Review tavalyi, népszerű cikke megfogalmazta: a szerettek elvesztésével együtt gyászoljuk a normalitás elvesztését is.

De miért pont a gyász? Mivel ezt az érzelmet már ismerjük. A vírussal együtt terjedő ismeretlen élményt nem tudjuk leírni, hiszen még új számunkra, még sose tapasztaltuk. Egyszerűen nincs rá szavunk és a bennünk kavargó ismeretlen érzés mivolta félelmet kelt bennünk. Bár korábban nem éltünk még át világjárványt, gyászt már igen. Ez a párhuzam valahol segít abban, hogy címkét adjunk eddig ismeretlen érzésünknek. A hasonlat magabiztosságot nyújt, hiszen visszatekintve múltbeli ellenállóképességünkre bizalmat nyerünk, hogy képesek vagyunk szembenézni a jelenlegi nehézségekkel is.

A már említett érzelmi komponenseken túl a félelem is megjelent mint előfutára a languishing érzésének. Leginkább a járvány első szakaszaiban bírt nagy erővel a félelem. Lehetséges, hogy agyunk félelemközpontja, az amygdala ingerlődött az ismeretlen iránti félelem útján és úgynevezett „üss vagy fuss” reakció alakult ki szervezetünkben. Azóta a helyzet kitisztultabbá vált a világ számára.

A maszkok, a távolságtartás és a védőoltások által csökkent a félelmünk, de a pandémia nem tűnt el, ezzel egyfajta bélyeget hagyva lelki világunkon, amely akut gyötrődéshez és krónikus langusihinghez vezetett.

Megküzdési stratégiák

Ahogyan azt már korábban is említettük, a langusihing fogalmát a pozitív pszichológiából eredeztethetjük. A pozitív pszichológiai vonatkozása a megküzdési stratégiák szintjén is megjelenik. A megküzdés során felhasználunk kognitív és viselkedéses stratégiákat is, annak érdekében, hogy megelőzzük vagy csökkentsük az esetleges veszélyt vagy kárt, miközben ezzel együtt csökkentjük a hozzájuk tartozó szorongást.

Bizonyítékok mutatnak arra, hogy a pozitív érzelmek gyakori átélése elősegíti az adaptív megküzdést, amely hatásosnak bizonyul az akut és krónikus stresszorokkal szembeni megbirkózásban.

Fontos kiemelni, hogy a languishing nem egy mentális betegség, hanem egy állapot, érzelem. Terápia vagy tanácsadás segíthet túllendülni rajta, valamint sok más megküzdési stratégia létezik, amely segít az érzelem/állapot megélésében. Nézzük is, mik lehetnek azok!

• Adjunk teret önmagunknak.
• Koncentráljunk kisebb célokra, feladatokra.
• Engedjük meg magunknak a pihenést.
• Csináljunk olyan tevékenységeket, amelyek örömet szereznek nekünk.
• Változtassuk meg környezetünket.
• Éljük meg érzelmeinket, ne próbáljuk elnyomni azokat.
• Beszéljünk hozzánk közel álló emberekkel.
• Nézzünk utána terápiás lehetőségeknek.
• Tartsuk be a járványügyi előírásokat.
• Sajátítsunk el új készségeket.
• Definiáljuk újra vagy fedezzük fel, miben rejlik kreativitásunk.
• Ápoljuk kapcsolatainkat.
• Figyeljünk oda fizikai jólétünkre és egészségünkre.
• Írjunk naplót.

Pszichológus szakemberek sokszor kijelentik, hogy az első lépés a javulásban és fejlődésben, hogy ismerjük fel érzéseinket, nevezzük őket nevükön. Persze a kevert, komplex érzelmek felismerése sokszor nehéz feladat, de nem lehetetlen. Cikkünk célja, hogy egy összetett érzelmet leírjon és ezáltal megmutassuk, hány lehetséges aspektusból közelíthető meg egy állapot. A languishing érzelme máig kutatott és még nem tudjuk, mi okozza, vagy hogyan lehet „gyógyítani”, de azzal, hogy felismerjük, sokat segíthetünk magunkon. A felismeréssel együtt pedig rájövünk arra, hogy nem vagyunk egyedül: a langusihing gyakori és sokszor közösen osztozunk rajta, így meg is osztható.