Kutatások általános eredménye, hogy a „Mennyire elégedett a munkahelyével?”- kérdésre adott válaszok jobb bejósolói az egészségnek, mint bármilyen testi kivizsgálás – a lassú egészség témájában, munkahelyi és párkapcsolati stresszorainkról, majd a jó stressz generálásának stratégiáiról Dr. Császár-Nagy Noémi (pszichoterapeuta, egyetemi docens) tartott előadást a Slow Budapest SlowHow - Létformáló előadások című sorozatának első alkalmán, kedden. Tudósításunk első része.
A stressz fogalma az egyik legközismertebb pszichológiai terminus. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a stressz eredetileg egy építéstechnikai fogalom, és szerkezeti terhelhetőséget jelent. Ennek analógiájára került be a pszichológiába, mint adaptációs képesség.
Rossz stressz & Jó stressz
A híres stresszkutató, Selye János közismert elméletében a stressz két típusát különítette el, a negatív distressz és a pozitív eustressz állapotát. Azonban kevésbé ismert tény, hogy az, hogy ugyanazon eseményt distressznek vagy eustressznek értékeljük és éljük meg, rajtunk múlik. Az eustressz egyik egyértelmű példaállapota a szerelem. Az eustressz során az agy örömközpontja áll ingerlés alatt, amely endogén ópiátokat termel. Az endogén ópiát rendszert eredetileg pupu-tevéknél fedezték fel. A tevék úgy jutnak vízhez, hogy a szúrós kaktuszokat végignyalják a nyelvükkel, amit eközben úgy átszúrnak a tüskék, hogy véreznek. Az igazán meglepő e vízfelvevő viselkedésük közben azonban az, hogy mindeközben nem éreznek fájdalmat. Az endogén ópiátok tehát a természetes heroinunkként funkcionálnak, ráadásul ez a fajta természetes drog legális is és túladagolni sem lehet.
Azonban a befolyásolhatatlan és bejósolhatatlan stressz belső erőforrások hiányának esetén tanult tehetetlenséget okozhat. Az agy plaszticitása miatt a tartós stressz esetén hamar konzerválódik a distressz, és a védekező rendszer már nem kapcsol be. A rossz tehát könnyen és gyorsan megtanulható. De ki mennyire hajlamos erre a folyamatra?
Stressz és személyiség
Ahogyan a különböző építészeti szerkezetek is különböző terhelhetőségek, úgy a személyiség is differenciálja az emberek stresszre adott reakcióit. A B-típusú személyiséggel alapvetően nyugodt, könnyen kezelhető természetű, kiegyensúlyozott, reális célokat tűz ki, tudja, hogy nem a teljesítményéért szeretik, hanem önmagáért. Az A-típusú személyiség azonban versengő, türelmetlen, hamarabb éli meg a stresszt distressznek, mindent feladatként értékel, alacsony a frusztrációtűrése, túlzottan elkötelezett és adott esetben kényszeres is.
Császár-Nagy szerint mindezek hátterében intrauterin hatások állhatnak. Mivel a terhesség tényét is később veszik észre, kevéssé ismert adat, hogy minden harmadik terhesség ikerterhesség, csak az első hat hétben a háromból egy-két embrió felszívódik. Tehát minden harmadik ember traumatikus élményként ikervesztettséget él meg az intrauterin időszakban. A magzat agya az első hat hétben az ún. „krokodilagy” állapotában van, tehát ha valaki belép az ő mocsarába, azt megeszi. Ha ebben az állapotban egy ikertestvérrel kell osztozni az anyaméhen, akkor immunháború alakul ki, és kiszoríthatjuk az életből ikertestvéreinket.
Azonban ha ilyen eseményekre emlékeznénk, az emberiség nagy százaléka kvázi gyilkosként születne a világra. Akik a sejtemlékezet miatt mégis rendelkeznek ilyen emlékekkel a kiszorított ikertestvérekkel folytatott harcról, azok általában a pszichopaták. A magzati fejlődés során a harmadik hónapra kialakul az érzelmekért felelős limbikus rendszer. Ez a „madáragy” időszaka. Ha ebben az időszakban, például édesanyánk a hasában alkoholban fürdet bennünket, az vezethet a rossz korai temperamentumhoz, az úgynevezett problem-child effektushoz. Mindezek a korai események tehát potenciálisan ott állhatnak az A-típusú személyiség hátterében.
Párkapcsolati nehézségek a nemi különbségek árnyékában
A sokszor leegyszerűsítő és determináló tipológiát félretéve, mindennapi események képében számtalan munkahelyi és magánéleti stressz zúdul ránk. Melyek ezek? A legmindennaposabb stresszor a párkapcsolati kommunikáció, és annak nemi eltérései. Míg a férfiak általában tényekről beszélnek, a nők inkább érzelmekről. A nő részleteket szeretne hallani a férfi beszédében, a férfi azonban a lényegre fókuszál. Stressz tehát, ha nem tudunk beszélni a másik nyelvén, amikor hazaérünk az amúgy is stresszorokkal teli munkahelyi környezetből.
A férfi nem igazán beszél az érzelmekről, főleg nem éhesen.
Kis túlzással: a nőnek érzelmekről beszélnie a férfival evés és szex után van lehetősége, abban az esetben, ha a férfi még nem aludt el. Nemi különbség van továbbá a kommunikáció mennyiségében. Kutatások adatai mutatják, hogy 1 nő 1 telefonálásának átlagos ideje 50 perc, 1 férfi 1 telefonálásának ideje átlagosan 3 perc. A mennyiségi különbségek mellett a különböző beszédtémák is eltérően kódolódnak. A nő szeret
magáról a kapcsolatról beszélni (milyen volt, amikor összejöttünk), a férfi úgy érzi, ha a kapcsolatról kell beszélni, az azt jelenti, hogy baj van. Ha megtanulunk, nők és férfiak egymás nyelvén beszélni, egy stresszort máris kiiktathatunk az életünkből. Hasznos megoldás továbbá, ha az egymás nyelvén beszélés mellett cselekvő-funkciókat is alkalmazunk, és a testünkkel is kommunikálunk egymással.
Munkahely, munkaviszony és a stressz
A magánélet mellett számtalan munkahelyi stresszor is bombázza pszichológiai és biológiai immunrendszerünket. Kutatások általános eredménye, hogy a „Mennyire elégedett a munkahelyével?”- kérdésre adott válaszok jobb bejósolói az egészségnek, mint bármilyen testi kivizsgálás. A feladatokkal kapcsolatos stresszorok, a szerep-kétértelműség (kinek a dolga ez a feladat?), a munkahelyi szociális beilleszkedési nehézségek, és a munkahelyi szexuális zaklatás komolyan próbára teszik terhelhetőségünket.
A munka és a magánélet összeegyeztethetősége különösen nehéz a nők számára a terhesség miatt. Azonban a szüléssel a nő megélheti a teremtést, míg a férfinek erre nincs ennyire konkrét lehetősége, ezért fontosabb számára a munkában elért teljesítmény. A férfiak manapság a 60 éves kort alig élik meg, mert a midlifeba belehalnak. A férfiakat ugyanezen okból a munkanélküliség is jobban lesújtja. A státuszvesztés miatt egy éven belül már annyira leromlik az önértékelésük a tekintélyvesztés miatt, hogy el se mennek állásinterjúra, bezárkóznak a tehetetlenségükbe.
Protektív faktorok viszont a munkahelyen a jó csapat és a célok. Utóbbiak kiemelten fontosak, hiszen
„akinek van miért, az minden hogyan-t elvisel”.
Mindezen erős stresszorok ellenére, nemtől függetlenül, a legnagyobb stressz az életben mégis a veszteség. A veszteség, ami nem csak halál lehet, hanem egy elveszített szerelem, egy krónikus betegség, egy meg nem valósult álom. De mégis a halál áll az első helyen, és itt újra meghatározó, hogy milyen személyiségi alapra hull a baj. Minél ambivalensebb kötődési típus fűzte az egyént az elhunythoz, annál nehezebb lesz elengednie, annál nehezebb a gyász, a korábbi szeretve-gyűlölő attitűd miatt.
A káros stresszorok tárgyalása után felmerül viszont a kérdés, hogy hogyan keltsünk jó stresszt? Ennek három útja van. Erről három stratégiáról tudósításunk második részében, folytatásban hamarosan olvashat.
