Sztankovics Anna és Szollár Gergő megújulva vágott bele az edzésekbe a karantén után. A kétszeres olimpikon úszót és edzőjét kérdeztük a viszontagságos időszakról, az újrakezdés örömeiről, életútjukról és párkapcsolatukról. Valamint azt is megtudtuk, hogy miért csináltatott H2O feliratú tetoválást Sztankovics és miben segítette ez őt a járványügyi korlátozások ideje alatt. Interjúnk.
Ez az írás a Mindset Sportpszichológia és a Career Sport Management iroda közös munkája alapján megalakuló cikksorozat VI. része. Cikksorozatunkban foglalkoztunk már a megfelelési kényszerrel, az edző-tanítvány kapcsolattal, illetve a koronavírus sportolókat érintő mentális kérdéseivel és az újrakezdés témájával is.
Hogy vagytok, miként sikerült átvészelni a karantént?
Így utólag minden megszépül egy kicsit, szóval most már azt mondanánk, hogy egész jól sikerült átvészelnünk ezt az időszakot. Talán a legnehezebb része az volt, hogy nem volt meg a szokásos napi rutinunk akármennyire is próbáltunk az elején kialakítani egy napirendet. Év közben általában edzésről edzésre rohanunk és mindennek megvan a helye, szinte percre pontosan. Na most ez hiányzott, sőt még mindig hiányzik, hiszen azért még közel se állt vissza minden a rendes kerékvágásba.
Mi volt az első sporthoz köthető tevékenységetek a hosszú kihagyás után?
A karantén ideje alatt is igyekeztünk nem teljesen leállni a mozgással, késő esti futások, illetve leginkább jóga volt a terítéken, viszont az első karantén utáni csobbanás sokáig emlékezetes lesz. Szerencsések voltunk, hogy az Úszó Szövetség által szervezett „karantén edzőtáborban” részt vehettünk. Kicsit több, mint egy hónapot töltöttünk el a táborban és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen tábor izgalmasabb lesz, mint a hétköznapok. Ugyanakkor
a karanténban töltött napoknál nem volt nehéz izgalmasabb dolgot találni .
Budapesten születtetek mindketten. Mit jelent nektek Miskolc, hogyan kötődtök a városhoz?
Anno nagyon hirtelen döntésnek bizonyult, hogy Miskolcra költözzünk. Itt kezdtük el a közös, önálló életünket, illetve mint edző-versenyző is itt kezdtük el a közös munkát, így Miskolc mindig meghatározó lesz az életünkben. Nagyon nehezen tudnánk jelenleg máshol elképzelni az életünket.
Miért tartjátok fontosan, hogy a testi fittség mellett a lelki és mentális felkészüléssel is foglalkozzatok?
Már-már közhelyessé vált, hogy „minden fejben dől el”, lehet rajta vitázni, hogy ez igaz vagy sem, de az biztos, hogy vannak olyan dolgok, amik biztosan. Egy sportoló emocionális állapota nagy mértékben befolyásolja az edzések minőségét, főleg egy ciklikus, egyéni sportágban.
Nyilván azt mindenki érzi, hogy ha nincs jó napja/kedve akkor sokkal nehezebben megy az edzés, de azt is tudjuk, hogy az alkalmazkodást is komolyan befolyásolja a hormonrendszeren keresztül. Egy élsportoló folyamatos csúcsterhelése nagyon komoly kihívást jelent mind a testnek mind a léleknek.
Elengedhetetlen különböző stratégiák vagy technikák használata,
hogy a motivációt fent tudjuk tartani és az adott napra rendelkezésre álló energiát a leghatékonyabban használhassuk fel. Szeretnénk kerülni a külső motivációs tényezők dominanciáját, és inkább a belső motivációt segíteni. Az edzések tolerálása mellett nyilván a versenyhelyzeteket is gyakorolni kell. Itt a célok manipulálásával tudunk játszani. A célmeghatározás az egyik legkényesebb és legfontosabb stratégia egy ilyen szituációban. Fontos az, hogy fel legyünk készülve a lehető legtöbb szituációra és azokra kialakított stratégiákkal tudjunk válaszolni.
Mindez hogyan jelenik meg a munkátokban?
Anna emocionális kapacitását az edzések és versenyek során próbáljuk feszegetni, irányított versenyekkel, változó nehézségű feladatok megoldásával. A kialakult és új stratégiákat „semi-élesben” használva gyakoroljuk, hogy valódi versenyhelyzetben már rutinszerűen működjön.
Befolyással van az uszodai munkátokra, hogy párkapcsolatban éltek?
Természetesen. Egy ilyen szituációban nagyon fontos a folyamatos őszinte kommunikáció. Nincs alá-felé rendelt szerep. Partnerként közös problémamegoldás történik. Ha a civil életben bármilyen problémánk adódik, tudjuk, hogy a másik ott lesz és segít. Ugyanez történik az uszodában is, ott a megoldandó „probléma” az edzés elvégzése. Mind a ketten ott vagyunk a másiknak, hogy ezt a feladatot a lehető legjobban elvégezzük.
Kérdések Annához
Sok kisgyerek jár az uszodába, ahol edzel. Motivál az, hogy számukra egyfajta példakép vagy?
Ez abszolút motivál engem. Mikor én voltam a „kicsi” az uszodában, mindig nagyon jó érzés volt, hogy a Gyurta Dani vagy a Verrasztó testvérek ott úsztak mellettem, vagy utánunk jöttek edzésre, mondtak nekünk egy két jó szót. Sokszor edzés után az uszoda lelátóján tanultunk, vagyis inkább csak próbáltunk, mert inkább azt néztük, hogy ők mit csinálnak edzésen. Próbálom én is ezt tartani szem előtt, hogy nem csak az uszodában, de az élet minden területén példát tudjak mutatni a kisebbeknek és ők pedig ne féljenek hozzám fordulni, ha esetleg szeretnének valamit kérdezni vagy valamiben segítség kell nekik.
Milyen a viszonyod az uszodában edző fiatalabb sportolókkal?
Általában reggelente ők már végeznek amikor mi kezdjük az edzést, délután pedig mi már végzünk mikor ők beesnek az uszodába az iskola után, így sajnos nem sokszor találkozunk velük. De mindig nagyon jól esnek a hatalmas mosolyok, amikor mégis összefutunk.
Olvastam, hogy tetováltattál egy H2O feliratot a karodra a járványügyi helyzet beálltakor. Miben és hogyan segített ez téged?
Nagyon rossz érzés volt, amikor kimondták, hogy akkor aznap délutántól bezárják az uszodát. Persze minden évben van 4-5 hét, amit pihenéssel töltünk, de ez most teljesen más volt. Nem tudtuk, hogy meddig fog ez tartani, illetve én szeretem a pihenőmet is a víz mellett tölteni. Soha nem volt olyan, hogy ha szeretnék akkor se lehet lemenni az uszodába. Hazafelé az utolsó edzésről már tudtam, hogy szeretnék valamit, ami mindig ott lesz velem a későbbiekben is az uszoda világából, még akkor is, ha nincs lehetőségem a medence közelébe lenni. A karantén alatt akárhányszor ránéztem, a kis feliratra emlékeztetett rá, hogy ez akkor is az én részem marad, ha távol is vagyok az uszodától ésbetöltötte azt a kis űrt, amit a víz nélkül éreztem.
Kevés élsportoló tanul olyan lelkesen, ahogy te teszed az egyetem. Miben segítik a tanulmányok a sportpályafutásodat? Van olyan, amiben hátráltatnak?
Imádom azt, amit tanulok és úgy gondolom, hogy nagyon jól kiegészíti a sportot.
Volt egy évem, amikor a sport mellett nem tanultam és szerintem az egyik legnehezebb évem volt az.
Amikor az edzéseken nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretném, akkor egy kicsit a tanulásba tudok „menekülni”, illetve ez fordítva is így van. Nagyon jól meg tudtam találni a napirendemben a tanulásra szánt időt. A vizsgaidőszakok azért kicsit nehezebbek, de szerencsére az első félév vizsgaidőszaka inkább a téli pihenőbe esik bele, így ott nem vesz sokat el az úszástól.
Milyen edzőként Gergő?
Én mindig is szerettem tudni, hogy mit miért csinálok és ebben Gergő abszolút partner. Tudja azt, hogy ha ő el tudja magyarázni, hogy az adott feladat miért segít nekem abban, hogy jobb legyek, akkor abba maximálisan beleteszem magam.
Amit pedig nem tud elmagyarázni, megindokolni azt nem is várja el tőlem.
De azt is látni kell, hogy nem sok ilyen dolog van, amit nem tud megindokolni. Sokszor hajnali háromig fent van és olvas, képzi magát. Sokat jelent nekem az, hogy tudom, nem egyedül vagyok ebben az egészben. Minden sikert és kudarcot együtt élünk meg.
Kérdések Gergőhöz
Számomra nagyon érdekes, hogy egy labdás csapatsport képviselőjeként egy egyéni vizes sportolót edzel. Nem egy szokásos sportolói-edzői életpálya modell. Hogyan jött ez?
Mondhatni belecsöppentem a dologba. Bár fiatalon sokat jártunk úszni, én a kosárlabda pályán éreztem otthon magam. Amikor Annával találkoztunk én még aktívan kosárlabdáztam, illetve a Testnevelési Egyetemen tanultam, akkoriban kezdett el érdekelni komolyabban az erőnléti edzés. Az olimpiát követően Anna akkori úszóedzőjével egyeztetve elkezdtük a szárazföldi munkát együtt csinálni. Ezután kerültünk Miskolcra, ahol a megkezdett munkát folytathattuk tovább, majd nemsokkal később már az úszó edzéseket is én tartottam.
A két sportág mozgás anyaga valóban nem áll túl közel egymáshoz, de valójában sokkal kevesebb különbség van egyes sportok között, mint az ember gondolná. A sportágspecifikus kérdésekben kaptam segítséget bőven. Anna élményei és tapasztalata nagyon sokat segített az úszás mélyebb megismerésében. Az első időszakban sokat leveleztem más, általam nagyra tartott edzőkkel, különböző sportágakból, átnyálaztam az összes fellelhető szakirodalmat, próbáltam kialakítani a lehető legszélesebb rálátást a sportágra, hogy Annának a lehető legtöbbet tudjam adni. Az első időszak az útkereséssel telt, ötleteket, módszereket próbálgattunk, alakítottuk, finomítottuk, ami működött azt megtartottuk, ami nem azt kivettük a rendszerből. Mostanra már nagyrészt kialakult egy rendszerünk, megvan mikor, mit és miért csinálunk. Nyilván egy rendszer akkor működik jól, ha folyamatosan felül van vizsgálva és frissítve van, így ez nálunk is így történik, önvizsgálat, javítás, alkalmazás.
Tudtok már tervezni az olimpiára? Hogyan fogjátok felépíteni a következő bő egy évet?
Persze. Ennek a szezonnak a vírus idejekorán véget vetett, de így egy évvel több időnk van, hogy Anna tovább erősödjön. Azt gondolhatná az ember, hogy egy 24 éves úszó már idősnek számít, de hatalmas potenciál van még Annában minden elfogultság nélkül. A kényszerpihenő egy hosszabb nyáriszünetnek tökéletes volt. Az” új év”-ben, folytatjuk a megkezdett munkát, egyelőre az általános képességfejlesztés mellett a gyengeségek fejlesztésével foglalkozunk. Amint tisztázódik a versenynaptár, el tudjuk kezdeni a felkészülés lényegi részét, de nagyjából az előző évi program van betervezve.
Milyen tanítványként Anna?
Röviden, céltudatos és fegyelmezett.
Nagyon fontos, hogy egy sportoló tisztában legyen azzal, hogy mit miért csinál. Értenie kell az edzések felépítését és hatásait, ez sokat segít neki, hogy megfelelően tudjon készülni egy-egy edzésre, illetve az edzéseken kívüli életét is tudatosan tervezze.
Nekem edzőként ki kell benne alakítanom az igényt, hogy akarja érteni azt, amit csinál, ha meg tudom vele értetni azt, hogy az adott feladat miben fog segíteni neki akkor nem kell motivációs problémákkal küzdenünk.
Anna minden edzésen annyi munkát végez el amennyit Ő akar, és ezt nem félreértendő nem arról van szó, hogy amennyihez kedve van... Az ő céljai elérésében az ő belső motivációja a legfontosabb. Nem lehet a legfontosabb motivációs tényező az, hogy „megcsinálom mert az edzőm elvárja”, én elmondom és megindokolom neki, hogy az Ő saját céljainak eléréséhez mennyi és milyen minőségű munkát kell elvégeznie adott edzésen, és ebben maximálisan támogatom is de végül is neki kell elvégezni a munkát.
Sok versenyző valószínűleg visszaélne a lehetőséggel de Anna jó értelemben makacs. Ha kitűz egy célt, azt mindenáron megcsinálja. Edzés közben szoktunk fogadni időnként abban, hogy én mondok neki egy viszonylag erős célidőt a következő feladatra, hogy vajon meg tudja e úszni. Még nem történt olyan, hogy én nyertem volna...
***
A Mindset Sportpszichológia és a Career Sport Management közösen együtt dolgozva olyan témákat járnak körül, amelyek a sportolók napi életében jellemzően jelen vannak. Ez egy havi rendszerességgel megjelenő, sportmenedzseri tapasztalatokra alapozó cikksorozat, melyben a sportolók kihívásait, problémáit, örömeit pszichológiai szemmel vizsgáljuk meg.
A cikkekben átfogó magyarázatot igyekszünk adni sportolóknak, sportvezetőknek, edzőknek illetve azoknak, akik alapjában véve érdeklődnek a sportpszichológia iránt. Fontos azonban, hogy e cikkek nem helyettesítik a személyes pszichológiai konzultációkat, de reméljük, hogy a témák alapot adnak majd arra, hogy a korábban említett személyek is megfelelően foglalkozzanak a mentális egészséggel.
