Megrekedés vagy fejlődés – az őszi hónapok lelki hatása

Az ősz beköszöntével a meleg, fényes, hosszú nyári napoknak vége szakad, és sokak számára egy nehezebb időszak következik. Az őszi hónapok ugyanis befolyásolhatják a saját lelki és testi történéseinket. Azonban van rá mód, hogy a felerősödő érzelmi, testi nehézségeket feloldjuki, és áramlásba hozzuk a személyiségünk belső erőforrásait és öngyógyító mechanizmusait.

A nyári időjárás és fényviszonyok következtében az emberek többsége intenzívebb társasági életet folytat, és könnyebben előtérbe kerül a kellemes élmények szerzése és az élet apró pillanatainak élvezete. Bár vannak olyan személyiségtípusok, akik számára pont a nyári pezsgés jelenti a nehézséget, sokakat az ősszel létrejövő természeti változások fizikailag vagy érzelmileg nehezebben érintenek. Gondoljunk csak a „balatoni kapuzárási pánikra”, amikor az utolsó meleg napokat szeretnénk kihasználni, és az autópályán kígyóznak a dugóban álló autók, vagy amikor az első esős időszak után hirtelen felnőttek, iskolások egyaránt egyszerre megbetegszenek. A nyár elbúcsúztatása és az őszre átállás sokak számára megterhelő lehet. De miért van az, hogy sokaknál az ősz beálltával a testi tünetek és a lelki nehézségek felszaporodhatnak, másoknak pedig mintha semmi gondja nem lenne?   Az őszi hűvösebb, esősebb, változékonyabb időjárás intenzíven hat az ember figyelmi folyamataira. Míg a külső ingerekben gazdag nyár a kifelé fordulás reakcióját kelti, addig az őszi természeti változások a befelé fordulást katalizálják. A befelé irányulás viszont aktivizálhatja a deprimált hangulatot, a motivációhiányt és a pszichoszomatikus testi betegségeket is.

Párhuzamosan a külső társasági élet és aktivitások csökkenésével a belső lelki élet intenzívebbé válik,

mely kritikus lehet a feldolgozatlan traumákkal, kapcsolati sebekkel, kötődési és hangulati nehézségekkel rendelkező vagy szorongásra hajlamos személyek számára. Nyárból a tél felé tartva a nappalok egyre csak rövidülnek. A külső fény elkezd fogyni, ezért a bennünk élő lelki fényhez való kapcsolódás válik szükségessé. A gond sokszor onnan is eredhet, hogy a negatív, fekete gondolatok és érzések között elveszünk. Emiatt nem vesszük észre saját belső fényünket, lelki tartalékainkat, nem kapcsolódunk hozzájuk és nem használjuk ki őket. Gyakran személyekre, tevékenységekre, szerekre próbálunk támaszkodni, kívülről várjuk a megoldást, holott az mindvégig ott van bennünk. Ősszel meghal a természet, s ettől elakadás keletkezhet bennünk akkor, amikor a tudattalan folyamatok beindulását pszichés rendszerünk nehezen vagy egyáltalán nem tudja harmonizálni. A szeptemberi, októberi, novemberi természeti történéseknek mind megvan a saját lelki életünkre vonatkozó üzenete, szimbolikus tartalma.

A természet halála elménkben egyfelől egyetemes, a kollektív tudattalanhoz kapcsolódó érzéseket és archetípusokat mozgósít, másfelől a személyes tudattalan komplexusait is működésbe hozhatja.

A november körüli időszakot például az elengedés, lezárás, elbúcsúzás hónapjának tartjuk. Az ősz ezért kifejezetten érzékenyen érintheti a feldolgozatlan veszteségekkel, szakítással, válással vagy gyásszal élőket.

Önismereti kérdéskörök, melyeken az őszi hónapokban javasolt dolgozni Szerencsére nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva az időjárás változásainak. A Katarzisz Komplex Művészetterápia (KKM) módszerének évkör tematikája pont a természet változásai nyomán aktivizálódó lelki nehézségek mély, tudattalan szinten történő harmonizálását támogatja. Egy felszínesebb, tudatosabb szinten egyedül is képesek lehetünk segíteni magunkon, ha otthon végiggondoljuk, írásba foglaljuk, hogyan tudnánk megválaszolni a természet által nekünk szegezett önismereti, lélektani kérdéseket. Ahogy egy fa lombkoronája sem nőhet, zöldellhet akármeddig, mind a természetben, mind pszichénkben a növekedés határokba ütközik az ősz beálltával. A gyümölcsöket, terméseket leszedjük, majd a falevelek is lehullanak, a növényzet elszíneződik, elszárad, majd elhal. Az őszi szüreti időszak analógiájára érdemes egy kicsit megállnunk és végiggondolnunk, hogy hol is tartunk most. Mi az a gyümölcs, ami megérett bennünk? Mely termésünket érdemes még tovább érlelnünk? Van-e olyan gyümölcsünk, amely felett eljárt az idő, nem tudott megérni bennünk és el kell engedjük? Ezzel összefüggésben jól jöhet, ha tudatosítjuk magunkban lelki és materiális értékeinket, sikereinket. Mit értem el, mit valósítottam meg az elmúlt időszakban? Hogyan, milyenné változtam az utóbbi időben? Hová jutottam az életemben? Milyen lelki értékeket tudok magamban felfedezni? Képes vagyok-e örülni belső értékeimnek, tetteimnek? Milyen lelki értékemet, gyümölcsömet tudom másokkal is megosztani? Az októbert, a mérlegre tevés havát az elválás, búcsúzás, elmúlás hónapja, a november követi. Ahogy a természet minden évben meghal és újjászületik, életünk során mi is újra és újra elbúcsúzunk valamitől, ami véget ér, lezárul.

A régitől meg kell válnunk ahhoz, hogy fejlődni tudjunk és kibontakozhasson bennünk valami új.

Ezért érdemes az alábbi kérdéseken elgondolkozni, sőt gondolatainkat írásba foglalni. Mitől nem tudunk lélekben elbúcsúzni? Mit nem tudunk elengedni? Egy vágyott céltól? Egy személytől? Ideális önmagam bennem élő képétől? Egy már elmúlt életszakasztól? Egy érzéstől, amit szeretek átélni? Megannyi dolog eszünkbe juthat, amelyet már érdemes lenne falevél módjára szélnek eresztünk, hogy ezáltal helyet csinálhassunk a változásnak, valami újnak. Az őszi hónapok magukban hordozzák a megrekedést, a problémákba bonyolódás és megragadás veszélyét. Amennyiben aktivizálódó lelki nehézségeinkkel a belső fejlődésünket elősegítő módon foglalkozunk, az őszi hónapok új lehetőséget teremtenek a lelki érésre és érzelmi nehézségeink meghaladására. A Katarzisz Komplex Művészetterápia (KKM) módszere kifejezetten erre a célra lett kidolgozva.

Hogyan segíti a lélektani fejlődést a Katarzisz Komplex Művészetterápia módszere? A lélektani értelemben vett fejlődés különböző szinteken mehet végbe. A gondolkodás, megértés szintjén, valamint a tudattalanunkban történő mély, belső átalakulás szintjén. Tudatos és tudattalan lelki tartalmaink azonban gyakran nincsenek összhangban. Ilyen lehet, amikor szinte állandó jelleggel fáradtnak, lehangoltnak érezzük magunkat, de nem értjük pontosan, miért, vagy számunkra is megmagyarázhatatlan módon elsírjuk magunkat. Kialakulhat olyan helyzet is, hogy tudatosan értjük, hogy mi a bajunk, de a belső mély érzelmi változás mégsem indul el. A Katarzisz Komplex Művészetterápiát jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy életének egy vagy több területén megrekedt, elakadt. A foglalkozásokon a fókusz nem a beszéden van, hanem az átélésen és az esztétikai szabályoktól, elvárásoktól mentes szabad alkotáson. A relaxáció, a vers, a zene, az imagináció és az alkotás mozgásba hozzák a tudattalan rétegeit is, ezáltal lehetőséget teremtve a változásnak. A relaxáció révén gyakoroljuk az ellazulás és az önmegnyugtatás képességét. A relaxáció után az imagináció és az alkotás pedig lehetővé teszi legbelsőbb önmagunkkal való találkozást. Nem véletlen, hogy a csoporttagok gyakran a mély belső nyugalom, a teljességélmény vagy a katarzis megtapasztalásáról is beszámolnak.

A relaxációs technikák elvezethetnek bennünket egy olyan mély ellazulásba, ahol kapcsolódni tudunk tudattalanunkból jövő képzeleti képekhez,

a bennünk rejlő erőforrásainkhoz, személyes komplexusainkhoz, melyek az imaginatív és képzőművészeti alkotói munka által elkezdenek mozgásba kerülni, átváltozni, átalakulni. A foglalkozások végén az alkotások megbeszélése speciális keretrendszer mentén történik. A keretrendszer elősegíti a csoportos foglalkozáson a védettség, biztonság érzését. Ez a rendszer segíti az ítélkezésmentes kommunikáció és az empátiás készség fejlődését, valamint intenzíven fejleszti azt a képességünket is, hogy fontos érzéseinket, gondolatainak mások számára megfelelően tudjuk kifejezni. Sokunk tapasztalta már, hogy kedvesnek, megbízhatónak gondolt valakit, majd idővel csalódni kényszerült. Ez a rendszer segíthet abban is, hogy megtanuljuk megkülönböztetni, hogy mi az, amit mi látunk, képzelünk bele egy személybe, helyzetbe, de valójában nem, vagy nem olyan módon létezik, ahogy elgondoltuk. A KKM módszere így komplex módon segíti a belső érzelmi világunk rendeződését, harmonizálását és a külvilághoz, embertársainkhoz való kapcsolódást egyaránt. Jó szívvel javaslom mindenkinek a kipróbálását.