Mindannyian szembesültünk már azzal a problémával, hogy nem sikerült befejeznünk egy napra megtervezett teendőinket. Túl sokat vállalunk? Túl magas célokat tűzünk ki? Vagy valamilyen más tényező játszik szerepet abban, hogy nem mindig sikerül elérnünk álmainkat?
Életünk bármely területén, minden életkorban felmerül a nem megfelelő időbeosztás problémája: az iskolában, egyetemen, munkahelyen, házimunkában, magánéletben. Előfordulhat, hogy egyes tevékenységekre nagyon sok időt szánunk, míg másokat elhanyagolunk, esetleg halogatunk.
A gyengébben teljesítő diákok gyakran felteszik maguknak azt a kérdést, hogy vajon miért nem sikerül jobb eredményt elérniük, ahogyan a „jó tanuló” társaiknak. Lehet egy diák nagyon intelligens és tehetséges,
ha nem szán elég időt a tanulásra, nem osztja be megfelelően az idejét,
eredményei nem fogják képességeit tükrözni.
A halogatás az a jelenség, amely során a diákok napról napra áthelyezik a házi feladatok, leadandó dolgozatok megírását, a hetente feladott tananyag elolvasását, a vizsgákra való felkészülést. Ez a diszfunkcionális attitűd nagyon gyakori a diákok körében. Ha valaki folyamatosan halogatja teendőit, egészen a határidőig, valószínű, hogy kevésbé alapos, pár óra alatt összecsapott munkát ad ki a kezéből. Egy egyetemistának 12-14 hete van a vizsgára való felkészülésre. A halogató diák mégis az utolsó héten kezd el felkészülni a vizsgára, vagy az utolsó előtti napon készíti el a feladatot, melyre a jegyet kapja. Az időben elkezdett, jól átgondolt, körülményesen áttekintett munka eredményesebb lesz, nagyobb sikert hoz (Häfner, Oberst & Stock, 2014).
A hatékony időszabályozási képességek a tanulmányi sikeresség elengedhetetlen feltételei.
Azok a diákok, akik nem tervezik meg hatékonyan az időbeosztásukat kifutnak az időből, mielőtt elmerülhetnének az adott témában, feladatban (Abdulghani, Al-Drees, Khalil, Ahmad, Ponnamperuma & Amin, 2014).
Hogyan befolyásolják érzelmeink időszabályozási stratégiáinkat?
Az önszabályozás és időmenedzsment szoros kapcsolatban áll az érzelmekkel, mentális állapotokkal, attitűdökkel és viselkedésekkel. Középiskolás diákokkal végeztek kísérletet, melynek célja az volt, hogy megvizsgálják az érzelemmenedzselési kompetenciák növelésének hatását az időszabályozásra, és kiderítsék, melyek azok az időszabályozási kompetenciák, melyek leginkább befolyásolják a tanulás hatékonyságát. A pozitív érzelmek, mint a boldogság, elégedettség, a pozitív mentális állapotok, mint a motiváció, koncentráció, és a pozitív viselkedések, mint a támogatás és segítségnyújtás hatékonyabb időszabályozási stratégiák bevetését teszik lehetővé. Ezzel szemben a negatív érzelmek, mint a szomorúság, szégyen, félelem, harag, frusztráció, negatívan hatnak az önszabályozásra és a teljesítményre is. A szorongás pozitív hatással lehet a teljesítményre abban az esetben, ha a diákok feladata a céljaik elérése érdekében kifejtett erőfeszítés növelése. A negatív emocionális állapotok közül a veszély észlelése pozitívan hat a teljesítményre, mivel mozgósítja az önszabályozó stratégiákat a gyors és hatékony teljesítés érdekében, míg az unalom negatív hatással van az önszabályozásra, ebben az esetben a diák motivációja nem éri el a stratégiák aktiváláshoz szükséges szintet (Arguedas, Daradoumis & Xhafa, 2016).
Hogyan járulhat hozzá az oktatás az időmenedzselési stratégiák fejlesztéséhez?
Fontos a tanárok részéről is a diákok támogatása, a hatékony időmenedzselési stratégiák megtanítása, melyek segítségével eredményesen be tudják osztani a tanulásra szánt idejüket (Abdulghani, Al-Drees, Khalil, Ahmad, Ponnamperuma & Amin, 2014).
A tanárok érzelmi visszajelzése is fontos szerepet játszik az idő- és önszabályozó kompetenciák fejlődésében.
Azok a diákok, akik részesülnek érzelmi visszajelzésekben több új tudást alkotnak és osztanak meg, jobban tudják szabályozni az iskolai tevékenységekben való részvételüket, mint azok, akik nem kapnak tanári érzelmi feedbacket. A tanár bevonódása az egyéni munkába, a diákok érzelmeivel való foglalkozás csoportmunkában kialakuló konfliktus esetén, a diákok kérdéseinek megválaszolása, tanácsadás, a csoportos megbeszélés facilitálása, dinamikus módszerek alkalmazása a diákok motiválására pozitívan hatnak az önszabályozásra, a teljesítményre, növelik a diákok munkavégzéssel töltött idejét. Ezen tanári beavatkozások és az emocionális tudatosság növelésének hatására a diákok jobban be tudják osztani tanulással töltött idejüket is, mivel érzelmeik tudatában hatékonyabban meg tudják szervezni a tanulás folyamatát (Arguedas, Daradoumis & Xhafa, 2016).
Az önszabályozó tanulási készségek elmagyarázása monitorizálással és imitálással növeli a diákok tanulmányi énhatékonyságát, az önbizalmukat és teljesítményüket. A tanárok ehhez hasonló tájékoztató stratégiákat alkalmazhatnak az osztálytermi önszabályozás támogatása végett (Labuhn, Zimmerman & Hasselhorn, 2010).
Az egyetemek kurzusokat, előadásokat és gyakorlati felkészítést is biztosítanak a diákok számára, azonban fontos az egyéni idő is, az autonómia a szabadidő beosztásában. Az egyetemi kar és szakirány a diák időbeosztását is meghatározza bizonyos mértékben, mivel az egyetemista lét együtt jár egy bizonyos életritmussal és meghatározott tevékenységekkel. A különböző szabadidős tevékenységek a diák identitásának részét képezik, meghatározzák azt is, hogy a külvilág hogyan tekint az adott személyre, a szociális státuszt és státusszimbólum funkcióját is betölthetik (Bocsai, 2015).
A tanulmányi idő nem minden esetben jelent produktív tevékenységet,
a terméketlen időszakokban a diákok passzívak vagy eredménytelenek lehetnek. Tehát a tudománnyal töltött idő önmagában nem garantálja a sikeres teljesítményt (Bocsai, 2015).
Bocsi Veronika, dr. Kozma Tamás vezetésével végzett, 2014-es kutatásában a Debreceni Egyetem, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem és az ukrajnai II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákjainak időszabályozását vizsgálta. A tanulás, az olvasás, az internethasználat és a szabadidős tevékenységek jelentős részét képezik a diákok életstílusának, a házi dolgozatok, feladatok elkészítésével és tévénézéssel azonban kevesebb időt töltenek az átlagpopulációnál. A kutatás alapján a legtöbb időt a nagyváradi diákok töltenek tanulással, átlagosan csaknem napi 8 órát (Bocsi, 2014).
Az órákra való felkészülés ideje egyértelműen kapcsolatban áll a tanulmányi teljesítménnyel,
hasonlóan az órákon való részvétel is meghatározó prediktora a sikerességnek, azonban ez nem minden esetben a diák autonóm döntése. E két fontos tényezőt az oktatási célok iránti elkötelezettség és tanulmányi tervek segítik elő (Bocsai, 2015).
A diákok életének szerves részét képezi a kulturális tevékenységekben, eseményeken való részvétel, mint a színház, mozi, múzeum, koncertek és könyvtárak látogatása. A mozizás és az órákon való részvétel között negatív kapcsolatot mutattak ki, azonban a múzeumok látogatása, koncerteken való részvétel és az órákra való készülés között pozitív kapcsolatot találtak. A könyvtárban olvasó diákok sokat készülnek az órákra és gyakrabban is látogatják azokat, mint könyvtárba nem járó társaik (Bocsi, 2015).
Terveink megfogalmazásakor, céljaink kitűzésekor fontos figyelembe vennünk egyéni képességeinket is, de kellő motiváció és megfelelő időbeosztás mellett képesek vagyunk megvalósítani terveinket, jó tanulmányi eredményeket elérni, sikeresen építeni karrierünket és helytállni a magánéletben is.
Fontos lenne, hogy a diákok minél hamarabb megtanulják hatékonyan beosztani idejüket,
mely megalapozza a későbbi életüket kitöltő tevékenységeikben való produktivitást és eredményességet.
Az időszabályozási stratégiák átadásában kiemelkedő szerep és felelősség jut a tanároknak. A mi felelősségünk pedig az, hogy ez továbbszálljon a következő generációkra, mivel az idő talán a legmeghatározóbb tényező az emberek életében.
