Mennyire lehet „teljes jogú” függő egy nő? – Női szerhasználat I. rész

Az 1990-es évekig a szerhasználat és szerfüggőség a férfiak „privilégiuma” volt. Az ezredfordulóval azonban a nők is egyre több figyelmet kaptak és egyre több kutatás foglalkozik azóta is a női szerhasználat specifikumaival. Míg három férfi szerhasználóra manapság már egy nő, addig öt ellátásba kerülő férfira is csupán egy női ellátott jut. Miért lehet fontos foglalkozni a nem-specifikus prevencióval és ellátással a droghasználat területén? Nézzük át közösen!

Az 1990-es évekig a szerfüggőséget vizsgáló tudomány, az addiktológia főként a férfiakra helyezte a hangsúlyt. A statisztikák szerint valóban több a férfi szerhasználó, mint a nő, azonban a kutatások eredményei alapján nagy különbség van a két nem szerhasználatának módjában és jellemzőiben, a függővé válás útjában, a bio-pszicho-szociális tényezőkben, a testi és pszichés reakcióikban, de még a kezelési lehetőségekben is. Az ezredforduló előtt a társadalomtudományokat is érintő feminista fordulat hatására a szakemberek is kezdték felismerni, hogy a szerhasználat pontosabb megértése és hatékonyabb kezelése érdekében a nemi különbségek feltárása fontos tényező lehet. Mind a férfiak és mind a nők szenvednek a függőségtől, a nők mégis hátrányban vannak a maszkulinizált hozzáállás és ellátás miatt. Ez mégis hogyan alakult így?

Egy hölgy nem iszik!

Abban, hogy egészen a kilencvenes évekig alig kaptak figyelmet a női szerhasználók nagy szerepe van a társadalmi nemnek és a hagyományos nemi szerepeknek. A társadalmi nem kereteket nyújt ahhoz, hogy az egyes nemi szerepekre mi a jellemző, mi a férfias vagy mi a nőies, milyen viselkedés maszkulin vagy feminin, vagy hogyan viselkedik a nő és hogyan a férfi. A szerhasználat már az ősidők óta jellemzi az emberiséget, azonban már az ókorban sem volt elfogadott nőként nyilvánosan lerészegedni, ami az évszázadok során beépült a társadalmi elvárásokba is. A szocializációs folyamatok által elsajátított hagyományos nemi szerep- és viselkedéselvárások erősen stigmatizálják a szerhasználó nőket. A szerhasználat konfliktusba keveredik az elvárt női viselkedéssel, a tökéletes feleség társadalmi elvárásaival. Ez a stigma végeredményben az addikció tagadásához vezetett a nők esetében, miközben a 19. század végére az Egyesült Államokban több ópiumfüggő nő volt, mint férfi és a női alkoholisták száma rohamosan közeledett a férfiakéhoz.

A második világháború után bekövetkező változásokkal a nők egyre több férfiaknak tulajdonított szerepet vettek át és a szerfogyasztás a függetlenedés egyfajta jelképévé is vált. Ehhez hozzájárult a fentebb említett, az 1960-as és 1970-es években fellángoló feminista mozgalmak hatására bekövetkező paradigmaváltás, melynek hatására megindult a férfiak és nők közötti megkülönböztetésben egy egymáshoz közelítő folyamat, amely napjainkig tart és a hagyományos nemi szerepek fokozatos átalakulásával is együtt jár. Azonban ehhez a változáshoz alkalmazkodni sem társadalmi, sem személyes szinten nem egyszerű. A női szerhasználat súlyos paradoxona továbbra is fennáll:

miközben a szerhasználatuk láthatóvá vált, a hozzájuk kapcsolódó stigma nem vagy alig gyengült,

hiszen a tradicionálisan determinált nemi szerepek továbbra is erősen áthatják a társadalmat. Így lett a női zugivásból látható probléma, miközben a stigmatizáció hatása hasonlóan erős, mint a 90-es éveket megelőzően. Ennek komoly szerepe van abban, hogy a nők miért választanak sokkal inkább legális szereket függőségük tárgyaként, hiszen erős bennük a társadalmi elítélés csökkentésének a motivációja.

A számok nem hazudnak

Számos olyan kutatássorozat létezik Európában, amelyek a kilencvenes évektől kezdve négy évente végeznek szerhasználattal kapcsolatos átfogó epidemiológiai kutatásokat. Ezekben a kutatásokban Magyarország is részt vett a további, több mint harminc európai ország mellett. A kutatási eredmények szinte egyhangúan azt mutatják, hogy a szerhasználat mértéke erősen megnövekedett a kilencvenes évek eleje óta a kétezres évek végéig, azóta pedig valamennyire stagnált. Sajnos azonban a fiatalok egyre hamarabb kerülnek kapcsolatba mind az alkohollal, mind az illegális szerekkel.

A tiltott szereket vizsgálva Európa szinte teljes területén kétszeresére növekedett 1995 és 2003 között a valaha kipróbálók aránya.

Ha a nemi különbségekre térünk ki, a 20 éves korosztály alatt a valaha alkoholt fogyasztók között nincsenek különbségek a fiúk és a lányok között, sőt a rendszeres alkoholfogyasztók között is csak halvány különbség látható. A felnőtt lakosságot vizsgálva még mindig szignifikánsan több férfi drogfogyasztó van, mint nő. Azonban egyetlen kategóriában a nők „győzedelmeskednek”! Sokkal több nő fogyaszt visszaélésszerűen gyógyszert, mint a férfiak. Nem hiába épült be erősen a női nemi sztereotípiák közé a nyugtatóhasználat mint inadekvát megküzdési módszer. A helyzet súlyossága főleg abban látható, hogy az ellátásban részesült függő nők száma szignifikánsan eltért a férfiakétól, mert csak nagyon alacsony számban kapják meg a megfelelő ellátást és kezeléseket.

Nőkre jellemző rizikófaktorok

A bio-pszicho-szociális modell arra hivatott, hogy egy-egy jelenséget biológiai, pszichológiai és társadalmi szempontból is egyszerre meg tudjuk vizsgálni, hiszen ezek szétválaszthatatlanok egymástól. Ezt a modellt használva a szerhasználat nőkre jellemző rizikófaktorai is komplexen körbejárhatóak. Nézzük először a biológiai tényezőket! A nők és a férfiak biológiai működése közötti legegyértelműbb különbség a nőkre jellemző menstruációs ciklus. A kutatások szerint a ciklustól függően a nők máshogy reagálnak a különböző szerekre, de a menstruációs ciklus emellett sok más tényezőre is hatással lehet, a hangulatra, a bevitt szer mennyiségére, a szerhasználat motivációjára is. Alapvetően a különböző szerek – legyen az alkohol vagy bármilyen más illegális szer – szervezeti lebontásában különbség van a két nem metabolizmusát illetően. A nőknél sokkal gyorsabban jelentkezik az intoxikáció. Emellett a neuroendokrin rendszer nőkre jellemző sajátosságai miatt fokozottabb érzelmi érzékenység figyelhető meg a biofiziológiai stresszrendszer változásai mentén, ami miatt intenzívebb érzelmi reakciók jellemzik a hölgyeket.

A nők hajlamosabbak hangulat- és érzelemreguláció, illetve stresszcsökkentő céllal szert használni, míg a férfiak esetében mindez sokkal inkább a kockázat- és élménykereséssel függ össze.

A nők kevesebb szerhasználati alkalom mentén, gyorsabban alakítanak ki függőséget, gyakoribbak esetükben a relapszusok, azaz a visszaesések száma is.

Ezt a szakirodalom teleszkóp-hatásnak nevezi. Mivel a nők kevesebb szerhasználati alkalom hatására válnak függővé, így gyorsabban és súlyosabb fiziológiai és pszichés problémákkal néznek szembe, még akkor is, ha kevesebb szert fogyasztottak hasonló függő férfitársaikhoz képest. A szerhasználó nők esetében általánosságban leggyakrabban megjelenő komorbid pszichés zavarok: depresszió, szorongás, étkezési zavarok, biporális zavar, személyiség zavar és PTSD.

A szociális faktorok tekintetében mindenképpen fontos tényező a párkapcsolati faktor. A női szerhasználat gyakrabban jelenik meg társkapcsolatban és gyakran a férfi partnerhez köthető, a férfiak esetében a szerhasználat a férfi barátokhoz, baráti társaságokhoz kapcsolódik inkább. Ha a párkapcsolatban a partner szerhasználó, az hajlamosító tényező a nők esetében az addikció kialakulásához és később hajlamosabbak szerfogyasztó partnert választani. Ez sokkal inkább a függőség tovább gyűrűzéséhez, és nem annak megszakításához vezet. A traumatikus élmények hatására bekövetkező szerhasználat különösen jellemzi a női szerhasználat kialakulásának dinamikáját. A családon belüli erőszak – ami Magyarországon minden ötödik nőt érint – és a gyermekkori abúzus a leggyakrabban átélt trauma a nők körében. Sőt, a szerhasználókat vizsgálva sokkal több nő él át hasonló traumákat, mint szerhasználó férfi, de a férfiak esetében is erős hajlamosító tényező.

Mindezekből látható, hogy a nők gyorsabban válnak függővé, nehezebben képesek abbahagyni a szerhasználatot és könnyebben esnek vissza, miközben klinikai szempontból hamarabb szorulnának kezelésre. Mégis, főként köszönhetően akár a család és gyermekgondozásban betöltött kulcsszerepüknek, a szerhasználat mentén gyakran kialakult depressziónak vagy az erős stigmatizációnak, elenyésző hányaduk kapja meg a megfelelő segítséget. Miközben manapság már három szerhasználó férfira jut egy női szerhasználó is, addig öt, ellátásba kerülő függő közül csupán egy nő.