Cikksorozatunk előző részében röviden áttekintettük Fonagy és Target munkássága által, hogy mit is jelent a mentalizáció, hogyan segíti ez a működésmód a mindennapi boldogulásunkat, hogyan fejlődik már születésünktől kezdve, illetve hogy az érzelemszabályozási képességgel milyen összefüggéseket mutathat. A második részben arra keresünk választ, hogy a szülői mentalizáció hogyan függ össze a biztonságos kötődés kialakulásával, továbbá, hogy szülői „elmetudatosság” milyen egyéb hosszú távú következményekkel bírhat.
Egy korábbi cikkünkben alaposan áttekintettük a kötődés fogalmát, sorra vettük, hogy milyen jellemző tévhitek keringenek a társadalomban erről a témáról, valamint bevezetésre került Mary Ainsworth szenzitív szülőség fogalma is. Vegyük alaposabban szemügyre, hogyan is függ össze egymással a szenzitív szülőség, a szülői mentalizáció és a kötődés!
A szenzitív szülőség és a mentalizáció
Ainsworth (1967) szerint a következetesen szenzitív anya könnyen ráhangolódik a gyermek jelzéseire mindenfajta interakciós szituációban. Megfelelően és elég gyorsan reagál azokra. Képes a helyzeteket a gyermek szemszögéből látni, a mentalizációját pedig nem zavarják meg a saját érzelmei. Az anyai gondolatolvasás képességét a következetesen szenzitív anya folyamatosan és adekvátan alkalmazza. A legapróbb jelzéseket is jól tudja értelmezni, és annak megfelelően reagál is azokra. Természetesen a nem annyira szenzitív édesanyák sem hagyják teljesen figyelmen kívül gyermekük jelzéseit vagy igényeit, csak intenzívebb jelzés (például erőteljes sírás vagy hangos követelőzés) szükséges a gyermek részéről. A baltimore-i vizsgálat legfontosabb tanulságai közé tartozik, hogy a kötődés formálódása idején az anyai szenzitivitás és válaszkészség minősége a leginkább meghatározó abban, hogy a gyermek biztonságosan kötődő lesz-e. Ainsworthék kihangsúlyozták, hogy
nem az anyai reagálás mennyisége, hanem annak minősége a kulcsfontosságú a kötődés szempontjából.
Fontos tanulságként megemlítik azt is, hogy az azonnali és megnyugtató reagálás a gyermek sírására nem elkényezteti a gyermeket, mint ahogy azt a korabeli nevelési elvek gondolták, hanem bizalmat generál benne. Továbbá azt az érzést, hogy szükség esetén a gondozó elérhető a számára, és létezik megnyugtató válasz stresszélményének csökkentésére. Ainsworth az anyai szenzitivitást tartotta a legfontosabb tényezőnek, ami a kötődés egyéni különbségeinek kialakulásában szerepet játszik. Ugyan az 1960-as években Ainsworth még csak az anyai szenzitivitás kulcsfontosságáról beszélt, azonban ma már tudjuk, hogy a kötődési biztonság szempontjából az édesapák szenzitív jelenléte is ugyanolyan fontos.
A mentalizáció mentalizációt szül…
A modern kori pszichológiai kutatások igyekeztek még jobban megérteni a kötődés és a mentalizáció összefüggéseit. Main (1991) vizsgálata fejlődési kapcsolatot tárt fel a szülők mentalizációs képessége, a gyermek mentalizációs képessége és a gyermekkori kötődés biztonsága között. Az eredményei arról számolnak be, hogy a mentalizáció képességét aktívan használó szülők gyermekei egyéves korukra biztonságosan kötődőek lettek, valamint ezek a gyermekek 4-5 éves korukra képessé váltak érettebben gondolkodni a mentalizációs folyamatokról. Vagyis a mentalizáció mentalizációt eredményez. Egy jól mentalizáló szülő gyermeke feltehetően maga is elmetudatos lesz a későbbiekben.
Meins és munkatársai (2001) longitudinális vizsgálatuk során igyekeztek feltérképezni, hogy a mentalizációs képesség hogyan fejlődik a kötődési kapcsolatban. Az anyai elmetudatosságot figyelték meg az anya interakcióiban, miközben ő a 6 hónapos kisgyermekével játszott. A longitudinális kutatás során az olyan anyai megszólalásokat rögzítették, amelyek a gyermek elméjére utaltak. „Jaj drágám pisis a pelenkád! Szeretnéd, hogy kicseréljem?”. Valamint fontos szempont volt az is, hogy ezek a megjegyzések kontingensek is legyenek a gyermek viselkedése szempontjából. Vagyis jelen példánk mentén tovább gondolkodva, tényleg mutatott olyan jelzéseket a kisgyermek, amiből arra következtethetett az édesanyja, hogy zavarja őt a koszos pelenkája. Ez mutatja leginkább, hogy az anya elméjében a gyermeke mentális állapotait reprezentálja. Tanulmányuk legfontosabb eredménye az volt, hogy
a gyermek 6 hónapos korában mért anyai elmetudatosság sikeresen bejósolta a 12 hónapos korban vizsgált biztonságos kötődés mértékét.
A biztonságos kötődés adja meg azokat a kapcsolati feltételeket, amelyek pedig elősegítik a mentalizáló interakciókat. Ez az összefüggés azonban fordítva is igaz. A megfelelő időben és megfelelő módon érkező szülői mentalizáló válaszok hozzájárulnak az érzelemszabályozás kifejlődéséhez, ami pedig megszilárdítja a biztonságos érzelmi kapcsolatot. Összegezve tehát a szenzitív szülő egyrészt képes szenzitíven reagálni a gyermek testi és érzelmi szükségleteire, másrészt viszont annak mentális állapotaira is. Ez a készség leginkább az olyan interakciós helyzetekben érhető tetten, amikor a gyermek testi szükségletei kielégítettek, így pedig elindul felfedezni a világot, és a játéktevékenység által megismerni környezetét. A jó mentalizáló készséggel rendelkező szülő úgy kapcsolódik be a gyermeke tevékenységébe, hogy közben érti és értelmezi annak szándékait, igyekszik közösen tenni a gyermekkel a célok elérése érdekében, és úgy tudja támogatni a gyermek tevékenységét, hogy az örömet okozzon mindkét félnek.
Félresiklások a mentalizációs működésmódban
Mivel mindannyian emberből vagyunk, így a mentalizációs működésmódunk sem egy számítógépes program alapján történik. Sokszor előfordulhatnak hibák vagy félrecsúszások a mentalizációnkban, ez egy teljesen természetes jelenség. Még a biztonságos kötődés esetében is előfordulhat, hogy
a mentalizáció esetenként gátolttá vagy inaktívvá válik.
Előfordulhat, hogy pont a szeretet érzése adja a mentalizáció gátját. Esetenként nehezen tudjuk a „józan ítélőképességünket” a másik féllel szemben alkalmazni, legyen szó akár szenvedélyes szerelemről vagy szülői szeretetről. Ha a kötődés fenyegetés hatására aktivizálódik, például egy szeparációs helyzetben, az elárasztó érzelmi állapotot válthat ki, és szintén ellehetetlenítheti a mentalizációt. Valamint maga a stabil biztonságos kötődési kapcsolat is lehet az oka az inaktív mentalizációnak, hiszen ebben a helyzetben nem kell a megbízhatóság felől újra meg újra megbizonyosodnunk, nem kell fenyegetéstől tartanunk.
Összefoglalásképpen
A továbbiakban érdemes azt is áttekinteni, hogy a biztonságos kötődés hogyan tudja elősegíteni a mentalizáló működésmódot. Az érzelmi tartalmazás, ami biztonságos kötődési kapcsolatban általában átélhető, olyan szinten tartja az érzelmi arousalt, ami optimális a mentalizáció szempontjából. Így az esetlegesen előforduló konfliktusok vagy kihívások egy stabil, biztonságos kötődési kapcsolatban mentalizációra serkentenek. Másrészt az a pozitív érzelmi arousal, amivel a biztonságos kötődési kapcsolat jár, felkelti az érdeklődést a másik fél mentalizálása iránt. Ami pedig a legfontosabb szempont, hogy a biztonságos kötődési kapcsolat kötődési személye gyakran mentalizálja a gyermeket, és mint az már a korábbiakban is kifejtésre került,
a mentalizálás mentalizálást eredményez.
Téves lenne azonban azt gondolni, hogy a bizonytalan kötődésben ne fejlődne ki a mentalizációs képesség. Harris (1999) kutatásában arra az eredményre jutott, hogy a bizonytalan kötődés segítheti a negatív érzelmek mentalizálását. Azonban az imént említett eredmények mind arról adnak tanúbizonyságot, hogy a mentalizációs képesség a biztonságos kötődésben bontakozhat ki a leginkább.
Felhasznált szakirodalom: Allen, J.G., Fonagy, P. és Bateman, A. W. (2011).Mentalizáció a klinikai gyakorlatban. Budapest: Oriold és Társai Kiadó. Hámori E. (2015). A kötődéselmélet perspektívái. A klasszikusoktól napjainkig. Budapest: Animula Kiadó. Hámori E. (2016). A korai kapcsolat zavarai. Pszichoanalízis, kötődéselmélet és csecsemőkutatás a korai kapcsolati patológiák megértésében. Budapest: Oriold és Társai Kiadó.
