Mi igaz a médiában megjelenő autizmusból?

Hogyan ábrázolják az autizmus spektrum zavart a médiában? Mi a hasonlóság Sheldon Cooperben, Doktor Murphyben és Sherlock Holmesban? Miért leegyszerűsítő az „őrült tudós” képe? Cikkünkben utána járunk! 

Az autizmus spektrum zavar 2021-ben is új diagnózisnak számít, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az első hivatalosan diagnosztizált autista személy, Donald Gray Triplett, idén lesz 88 éves. Az, hogy mindez egy új és ismeretlen terület, megjelenik a mindennapi gondolkodásmódban is, így a TV képernyőn is legtöbbször egy laikus, felszíni képét láthatjuk. Így – bár egyre többször fedezhetünk fel autista karaktert filmekben, sorozatokban és könyvekben is – ezekben főleg a tudományt nélkülöző kontextusban jelennek meg.  

Sherlock Holmes autista?

Annak ellenére, hogy az első diagnosztizált autista személy 1933-ban született, érdemes ránézni néhány korábban megjelent műre, ahol a kutatók szerint autisztikus vonásokkal rendelkezik a főszereplő. A médiában megjelenő autista, autisztikus személyek már jóval a modern és posztmodern média előtt jelen voltak, ekkor még nem annyira egyértelműen és karakteresen. A kutatások szerint ilyen karakter volt maga Sherlock Holmes is.

2014-ben Loftis vizsgálta meg, hogy Sherlock Holmes kitalált karaktere a korábban megjelent kutatások alapján jellemzően milyen autisztikus vonásokat mutat. Megnézte, hogy a korábban megjelent tanulmányokban és a médiában, hogyan utalnak Sherlock autizmusára, hiszen ez a közvélemény gondolkodásáról is sok mindent elárulhat. Ezekben a cikkekben hidegvérű, durva, tudattalan, különc embernek festik le, akit legjobb barátja, Watson, is hasonlóképpen ír le. A tanulmány szerint sokan úgy gondolják, hogy Conen Doyle művei és más detektívregények, filmek, amelyekben megjelenik az autizmus, segítenek kiegyensúlyozni a negatív hiedelmeket a mentális betegségekkel kapcsolatban. 

Valójában éppen ezek a művek erősítik meg a sztereotípiákat.

Sheldon Cooper, az őrült zseni

Az egyik manapság talán leghíresebb kitalált autista személy Sheldon Cooper az Agymenők című sorozatból. Sheldon karakterét általában azok is ismerik, akik nem nézik a sorozatot. Ráadásul abból, hogy Sheldon gyermekkorát bemutató sorozat is megjelent az elmúlt években, azt mutathatja, hogy az embereket érdekli a téma. Ez tükrözheti az emberek azon laikus érdeklődését is, hogy vajon az autizmus hogyan és mikor alakulhat ki. Erre a választ pedig valószínűleg a gyermekkorában kell keresnünk. Sheldon Cooper karakterével számtalan kutatást, tanulmányt végeztek már.

Tobia és Toma 2015-ös elemzésében Sheldon karakterét összevetették a DSM-V szerinti kritériumokkal, amely alapján egyértelműen autista személynek számít. Lemaradás figyelhető meg nála a szociális-emocionális viselkedésben, a kortárs kapcsolataiban, a merev, mindennapi szokásaiban, például minden hétfőn ugyanazt az ételt eszi, nem érti a humort, az iróniát, környezetét gyakran kioktatja. 

2016-ban Winston az őrült zseni sztereotípia felől vizsgálta meg a karakterét. Ez azt a laikus feltételezést mutatja, hogy minden autista furcsa, más, mint a többiek, viszont valamilyen területen kiemelkedő képességei vannak. Azonban tudni kell, hogy az érintettek elenyésző, mindössze húsz százaléka rendelkezik átlagos vagy átlag feletti intelligenciával. Winston szerint ez a sztereotípia a nagyközönség számára abban segíthet, hogy a saját, autonóm kreativitását kibonthassa, inspirálódjon az őrült karakter segítségével. Ne kelljen a mindennapi, szürke konformitást választania, hanem

a néző is merjen élni, és felvállalni magát, akár egy őrült zseni.

Érdekesség, hogy emellett számtalan aspektusból dolgozták már fel a témát. Megkérdőjelezték például azt, hogy Sheldon miért nem lehet fekete, vagy éppen miért hiányzik annyira a női autista karakter a médiában.

Doktor Murphy, a savant-szindrómás

2017-ben Sheldon után megjelent egy új autista karakter, Doktor Murphy. A savant-szindrómás kezdő sebész felbolygatja a kórház életét. Nehezen kapcsolódik másokhoz, azonban kiemelkedő képességeivel életeket ment, és felülmúlja kollégáit. Savant-szindrómája segíti, hogy az anatómiai struktúrákra tökéletesen emlékezzen, rögtön felidézze a diagnosztikai kritériumokat.

Az autizmust kutatók általában jól fogadták a sorozatot, mivel szerintük az az autizmus proszociális oldalát mutatja be. Ezért az autizmusábrázolásért megkapta még a Humanitas-díjat is, ami a Nobel- és Pulitzer-díj televíziós megfelelője. Sok kritikus úgy véli azonban, hogy éppen emiatt a kép miatt sztereotipikus, hiszen az autizmus egy tiszta és az embereknek eladható képét festi le, ahelyett, hogy annak komplexitását mutatná be.

„Mind autisták vagyunk"

Draaisma 2009-es tanulmányában szintén azzal foglalkozott, hogy a filmvásznon hogyan jelenik meg az autizmus, milyen sztereotípiák jelennek meg az olyan nagy sikerű filmekben, mint például az Esőember, amely az autizmus filmmegjelenésének etalonja. Ő azt a következtetést vonta le, hogy két fő sztereotip kép jelenik meg általában a filmekben.

Az egyik az „őrült tudós”, amikor az autista személy valamilyen területen nagyon kiemelkedő, ezért felnéznek rá az emberek, ugyanakkor félnek is tőle. A másik megjelenő reprezentáció a „legbelül mind autisták vagyunk” felfogás. Draaisma szerint mindkét kép negatív hatással van az autizmushoz való hozzáállásban. Az első az autizmust rendkívüli, látványos állapotként mutatja be, a második pedig úgy, mintha egyáltalán nem lenne fejlődési rendellenesség és mintha egyenlő lenne a nem patológiás, normál fejlődéssel. Mindkét reprezentáció nehezíti az autizmus pszichiátriai kategóriába való besorolását, azáltal, hogy ezek a megjelenítések nem mutatnak fel semmilyen specifikus határokat és diagnosztikai kritériumokat.

Mindkét felfogás általánosító és nélkülözi a tudományosságot.

Conn és Bhugra 2012-es tanulmányukban 23 filmet vizsgált meg, amely az autizmus spektrum zavart mutatja be. Leírják, hogy az autizmus ábrázolása a hollywoodi filmekben az elmúlt években folyamatosan nőtt. Ez szerencsére azt is jelentheti, hogy az autizmusról való tudás iránt is folyamatosan nő az igény. Azonban a filmek elsősorban inkább drámaiak és nagyon ritkán mutatják be a valóságot. Ezeken a filmeken látszik, hogy a nagyközönség szórakoztatása miatt készültek és nem edukációs céllal. Fontos azonban kiemelni, hogy amennyiben megtalálják a megfelelő egyensúlyt a szórakoztatás és a tanítás között, úgy képesek lehetnek megfelelő, árnyalt képet nyújtani az autizmusról az olyan emberek számára, akik egyébként sehol máshol nem találkoznának vele.

(Kezdőképen Sheldon Cooper látható, forrás: filmsor.hu)