Miért alakul ki bennünk szorongás, amikor döntés előtt állunk?

A döntések, amiket meghozunk, nem csupán a mindennapjainkat határozzák meg, hanem az egész életünket. Néha talán éppen ezért olyan ijesztő és szorongást keltő, amikor választás előtt állunk. Mert tudjuk, ha valami mellett elköteleződünk, lemaradunk valami másról, azaz feláldozunk egy másik lehetőséget – vagy akár többet. Mi minden állhat még a döntési dilemmák hátterében? Mi segíthet, hogy csökkentsük a szorongást és könnyebben hozzunk döntéseket? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat. Farkas Vera pszichológus írása. 

Miért nehéz dönteni? 

Vannak, akik úgy élik meg, hogy egy döntési helyzet egyenlő a szabadsággal. Hiszen olyankor a kezünkben van a kontroll, mi irányítunk. Nem mások mondják meg, mit és hogyan csináljunk. 
Azonban nem mindenki így gondolkodik erről. Amikor elhatározzuk magunkat, az egyéb alternatívákat kizárjuk, ezzel együtt pedig lemondunk valami másról. A lehetőségeink korlátozva lesznek, ráadásul mi magunk korlátozzuk azokat a döntéseink által. 
Eközben azzal is szembesülnünk kell, hogy a döntés egy olyan feladat, amit egyedül kell meglépnünk. Bevonhatjuk a referencia személyeket, kikérhetjük mások véleményét, de senki nem fogja helyettünk meghozni a döntést. A felelősség csakis a miénk. Ezáltal előbb vagy utóbb szembesülünk az elszigeteltségünkkel, ami szintén szorongató érzéseket kelthet. 

Döntéshozatal az egzisztenciális szorongások árnyékában

Paul Tillich német-amerikai teológus, egzisztencialista filozófus szerint az ember élete nem csak egy adomány, kötelezettség is. Felelősek vagyunk az életünkért. Előbb vagy utóbb fel kell tennünk magunknak a kérdést: mit kezdtünk magunkkal, az életünkkel? Ezt a kérdést hallva bűntudat okozta szorongást érezhetünk, önelutasítást vagy önelítélés okozta szorongást. 

Életünk legfőbb feladata, hogy megtaláljuk a lehető legjobb énünket és a sorsát beteljesítsük.

De vajon azért tartozunk felelősséggel, amit megteszünk, vagy esetleg azért is, amit nem? 
Egy biztos: amikor eldöntjük, hogy min változtatunk, a változás előtti, talán ’elhibázott’ életünkért is felelősséget kell vállalnunk. A múltat már nem tudjuk megváltoztatni. Leginkább úgy tudunk megbékélni vele, ha a jövőt változtatjuk meg a döntéseink által. 

Egy döntési helyzet tehát a létezésünk alapvető kérdéseit is feszegetheti, ami érthető módon szorongást szül bennünk. Ettől függetlenül nem kerülhetjük el a döntést. Nem csak azért, mert felelősséggel tartozunk az életünkért, hanem azért sem, mert nem létezik olyan helyzet, amikor nem döntünk. Megpróbálhatjuk elkerülni, vagy csökkenteni a fájdalmat és szorongást, de valójában a nem döntés is egy döntés eredménye. Hiába halogatjuk, vagy ruházzuk át másra, például a sorsra, a szüleinkre, a terapeutánkra. Amikor azt hisszük, hogy nem döntöttünk, csupán sodródtunk az árral, vagy valaki más döntött helyettünk, becsapjuk magunkat.

Mi segíthet, hogy könnyebben hozzunk döntéseket? 

Önismeret

Az önismeretnek, az életfilozófiánknak és az általunk jelentősnek vélt értékeknek nagy szerepe van abban, hogy képesek vagyunk-e magabiztosak lenni egy döntéshozatal során. Egy kutatásban arra kérték a vizsgálati személyeket, hogy indokolják az eddig meghozott döntéseiket, amik meghatározták az életüket. Kivétel nélkül mindannyian úgy válaszoltak erre a kérdésre, hogy saját magukról, a személyiségükről, a számukra alapvető értékekről beszéltek, melyekre a döntéseiket alapozták.

Amennyiben nem rendelkezünk önismerettel, nem tudjuk megfogalmazni az életünkben az értékeket, amik meghatároznak minket, sokkal kevésbé leszünk képesek döntéseket hozni és kiállni azok mellett.  

Terápia 

A terápia a konkrét döntési helyzetekkel kapcsolatos bizonytalanságok feltárásában sokat segíthet. Érdemes a terapeutánk segítségével a tudatosság szintjén alaposan körbejárni és számba venni a lehetséges alternatívákat. A terapeuta megfelelő kérdésekkel és megtartó jelenlétével támogat minket a döntési folyamatban. Ilyenkor azonban könnyen korlátokba ütközhetünk, hiszen a döntési dilemmák nagy része leginkább tudattalan, így a tudatos és racionális megközelítés nem minden esetben eredményes. 

Ilyen esetekben hasznosak lehetnek az úgynevezett halandóság-tudatosító technikák, amik a jelentőségteljes és az egzisztenciális perspektíva által másfajta keretet adnak a helyzetnek.

Amikor elkezdünk azon gondolkodni, hogy az életünk véges, a prioritásaink megváltoznak.  

Felismerjük, hogy mik azok a dolgok az életünkben, amik jelentéktelenek, míg nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni a valódi értékekre és a célokra.

A döntés mélyebb jelentéseinek feltárásában nagy segítségünkre lehet a terapeutánk. Ha például valaki láthatóan nem boldogul egy döntés meghozatalával, nem lép tovább, nem változtat, akkor a terapeuta rávilágíthat arra, hogy a döntés talán már megszületett a páciensben: azt a döntést hozta, hogy nem akar változtatni, nem akar lépni. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy ennek mi lehet a hátterében, milyen érzések és gondolatok társulnak a „nem-döntés” mögött, esetleg milyen előnyökkel járhat, ha nem változtat. Például amikor egy betegség miatt több figyelmet és szeretetet kap a páciens, inkább azt választja, hogy nem változtat ezen. Ha elkezdene aktívan tenni a gyógyulásáért, lehetséges, hogy kevesebb törődést kapna. A mélyebb szinten meghozott, tudattalan döntés tudatosítása után le kell mondani az azzal járó „jutalomról” és elindulni a változás útján – ami sokszor nem könnyű folyamat. 

Egy nehéz élethelyzetben próbáljuk meg nem teherként megélni a döntést, hiszen az tulajdonképpen a fennálló probléma megoldása lehet.

Sosem lehetünk benne teljesen biztosak, hogy tökéletes döntést hoztunk, de bízhatunk magunkban annyira, hogy elhiggyük: az adott helyzethez, a képességeinkhez mérten a számunkra lehető legjobbat választottuk és biztosan épülni, fejlődni fogunk a változásnak köszönhetően.