Miért látjuk különböző színűnek az egyforma gömböket?

Régóta nem titok, hogy valójában az agyunkkal látunk – azaz dolgozzuk fel a szemünkbe bejövő fényingereket, és alkotunk képet belőlük. Ennek köszönhetően számos optikai illúzió léphet fel, amikor nem azt látjuk, ami valójában van, hanem amit az agyunk gondol, mert értelmet akar adni a látottaknak, kiegészíti a színeket vagy formákat.

Egy ilyen torzítás a Munker-illúzió, ami a színészlelésre hat. Az egyforma színű ábrák az őket átszelő színes csíkok hatására különbözőnek tűnnek, megváltoztatják az észlelt színűket aszerint, ahogy igazodnak a másik színhez. Az illúziónak már számtalan formája bukkant fel az évek során, a legutóbbi, 3D-hatású most terjed a Twitteren:

A legtöbben, akik ránéznek a képre, háromféle színű golyót látnak, holott valójában az összes egyforma, csak az őket átszelő csíkok más színűek. Minél kisebben nézzük a képet, annál erősebb a hatás.

A kép egy korábbi verzióját tavaly osztotta meg David Novick, konfetti néven, melynek számos verzióját láthatjuk a honlapján:

A munkássága inspirált egy másik pszichológust, Akiyoshi Kitaokat, aki ugyanezt megcsinálta szív alakokkal:

Ahhoz, hogy megértsük ezt az illúziót, érdemes tisztában lennünk azzal, hogyan is észleljük a színeket. A retinánkon található színreceptorok, azaz csapok teszik lehetővé, hogy a dolgokat különböző színűnek lássuk, bár valójában ez egy szubjektív élmény, nem színeket látunk, hanem a tárgyakról visszaverődő fény hullámhosszát. Háromféle csap van, melyek a fény különböző hullámhosszát érzékelik: a hosszú, a közepes és a rövid hullámhosszú fény hatására jönnek aktivitásba. Egyszerűsítve: az őket érő fény mennyiségét továbbítják az agyba, ahol színként jelennek meg az alapján, hogy melyik receptorokat és mennyire aktivizálták. Amikor kevés a fény, a csapok például nem aktivizálódnak, ezért szürkében látjuk a dolgokat. A háromféle receptor információi alapján rengeteg színárnyalatot tudunk látni, de ezeket a kognitív pszichológia inkább színélményeknek nevezi, mert például más fajoknál ugyanezek a dolgok teljesen más színben jelennek meg, attól függően, mennyire széles spektrumon érzékelik a fény hullámhosszát.

Egy felület színét nemcsak önmagában észleljük, hanem a körülötte lévő színekkel együtt, hiszen minden információ egyszerre jut a szemünkbe, és minél közelebb vannak egymáshoz eltérő színű felületek, annál jobban hatnak egymásra, mert annál nehezebb különválasztani őket. A képeken az alak (kör, szív) alapszíne keveredik a rajta áthaladó csíkok színével, együtt egy új színt mutatva. Az illúzió akkor is működik, ha tudjuk, hogy valójában mindegyik alak ugyanolyan színű, mert az egymáshoz közel levő színek feldolgozásánál az agyunk nem tudja külön észlelni őket - ezért van az, hogy annál erősebb a hatás, minél kisebb a kép, és ha ráközelítünk, és egyre nagyobb foltokat látunk, elkezdik újra az eredet színüket mutatni, mert jobban elkülönülnek egymástól.