Miért nem bírom abbahagyni? – A viselkedéses függőségek nyomában

A viselkedési addikciók olyan függőségi formák, ahol nem pszichoaktív szerek, hanem bizonyos tevékenységek váltják ki a függőséget. Az impulzív vásárlás, a szerencsejáték-függőség és a munkamánia mellett egészen hétköznapi tevékenységformák is válhatnak addiktív jellegűvé, mint például a hírolvasás vagy a sorozatnézés. Honnan tudhatjuk, hogy egy magatartásforma függőséggé vált? Milyen vészjósló jelei vannak a viselkedéses addikcióknak? Cikkünkből kiderül.

Amikor a függőségekről beszélünk, a legtöbb embernek a drogok, alkohol, nikotin vagy egyéb szerhasználattal kapcsolatos függőség jut eszébe. Azonban a tudomány megállapítása szerint nem szükséges valamilyen kémiai anyagot, például metamfetamint vagy kokaint magunkhoz venni ahhoz, hogy függővé váljunk: bizonyos viselkedések éppúgy kialakíthatnak addiktív jelleget.

Cikkünkből kiderül:

1. Mi a közös a problémás szerencsejátékozásban, a kényszeres vásárlásban és a túlzott közösségimédia-használatban?
2. Honnan ismerhetjük fel, ha egy magatartásforma függőséggé alakult?
3. Milyen terápiás forma segíthet az addiktív viselkedés leküzdésében?

Függőség szer nélkül?

Még a klinikusok és a kutatók között sincs teljes egyetértés abban, hogy az ismétlődő destruktív magatartásformák– pl. túlzott vásárlás, túlevés, káros szerencsejáték-szokások – egy kalap alá vehetőek-e a szerfüggőséggel. Az addikció, eredeti meghatározása szerint, valamilyen anyagtól való kémiai függőséget és egy kényszeres viselkedésmintázatot jelent, amely a függőséget okozó szer hatása iránti leküzdhetetlen vággyal párosul, valamint erős tendencia jellemzi a visszaesésre.

Azonban egyre több kutatás mutat rá, hogy a viselkedéses függőségek egészen hasonló mintázatokat eredményeznek az agyban, mint a szerfüggőség.

A viselkedéses függőségek alatt egy intenzív vágyat értünk, amely egy olyan cselekvés megismétlésére irányul, amelyről az érintettek úgy gondolják, hogy valamilyen „jobb” állapot eléréséhez szükséges, vagy képes enyhíteni bizonyos személyes fájdalmakat. 

Melyek a viselkedéses addikciókra utaló jelek?

A függőséget okozó folyamat és a veszélyt jelző jelek megértése segíthet különbséget tenni a függőség, a problémás és a normális viselkedés között. 

A vészjósló jelek lehetnek:

1. A személy az idő nagy részét a viselkedéssel, a viselkedésről való gondolkodással, annak megszervezésével, vagy éppen a viselkedés által kiváltott hatásokból való kilábalással tölti
2. Az adott cselekvéstől teszi függővé a nehéz érzésekkel való megküzdést – ha nem csinálhatja, akkor nem érzi magát jól
3. A mentális és/vagy fizikai ártalmak ellenére sem hagy fel a viselkedéssel
4. Nehézséget okoz leállni vagy csökkenteni a viselkedést, annak ellenére is, hogy megszületett az elhatározása
5. Az élete különféle területeit (pl. munka, iskola, család) figyelmen kívül hagyja, hogy több figyelmet szentelhessen az adott viselkedésnek
6. Megvonásos tüneteket (pl. ingerlékenységet) tapasztal, amikor próbál felhagyni a viselkedéssel
7. Megpróbálja a helyzet súlyosságát tompítani vagy elbagatellizálni

Mik lehetnek viselkedéses függőségek?

A viselkedési addikciók olyan függőségi formák, ahol nem pszichoaktív szerek, hanem bizonyos tevékenységek váltják ki a függőséget.

Ez magába foglalhatja a szerencsejáték-függőséget, kleptomániát (lopási kényszer), kóros hajtépegetést, munkamániát, a testedzés-függőséget, a vásárlási kényszert, a szexuális viselkedéssel kapcsolatos függőségeket, valamint a videójátékoktól vagy az internettől való függőséget is. Mindezek mellett sok más, hétköznapi magatartással összefüggően megjelenhet a függőség, pl. sorozatnézéssel, közösségimédia-használattal és hírolvasással kapcsolatban. Ezek a cselekvések olyan erős kapcsolatokat hoznak létre az agyban, ami arra készteti az érintetteket, hogy újra és újra, ismételten végrehajtsák a cselekedetet. Még akkor is, ha az már jelentősen zavarja a mindennapi életüket.

Mi nyújthat megkönnyebbülést az addiktív cselekvésforma helyett?

A kognitív viselkedésterápia nemcsak abban segíthet, hogy beazonosítsák és megértsék káros viselkedésmintázataikat, hanem abban is, hogy új, egészségesebb megküzdési stratégiákat tanuljanak meg és alakítsanak ki a stresszel szemben. Ezenkívül a kognitív viselkedésterápia hasznosnak bizonyul a függőséget okozó magatartásokat gyakran kísérő mentális egészségügyi problémák azonosításában és kezelésében. 

Amennyiben a viselkedés meghatározóvá és féktelenné válik, az más mentális társbetegségek jelenlétére utalhat, mint például a depresszió, szorongás, agorafóbia – vagy a viselkedés lehet a probléma gyökere is. Akár ok, akár okozat, a problémás viselkedés kapcsán érdemes szakemberhez fordulni!