A technika fejlődése megállíthatatlannak tűnik és a gépek valóban egyre intelligensebbek. Stephen Hawking egy BBC-nek adott interjúban úgy fogalmazott: „a teljes mesterséges intelligencia létrehozása akár az emberi faj végét is jelentheti.” Az általunk megalkotott, majd rajtunk is túlnőtt számítógépek uralta világ félelmetes vízióját Hollywood is számtalanszor filmvászonra vitte, gondoljunk csak a Terminátor-filmekre. De vajon mi különbözteti meg a szuperszámítógépeket tőlünk, emberektől? Cikkünkben erre a kérdésre keressük a választ.

Mi teszi az embert emberré? Az a képesség, hogy hatalmas építményeket tud emelni? Valószínűleg nem, hiszen a hangyák is komplex építményeket hoznak létre. Talán a kultúra és a nyelv tesz minket különlegessé? Ezt sem állíthatjuk biztosan. A madarak éneke is nyelvnek tekinthető, és az állatvilágban is találhatunk olyan viselkedésmintákat, amelyekről először azt gondolhatnánk, hogy kizárólag az emberi kultúra részei. Ilyen például a csimpánzok kődobáló rituáléja, ami meglepően hasonlít egyes emberi vallások rítusaihoz. Az elefántok pedig hozzánk hasonlóan búcsút vesznek halottaiktól. A kérdés magától adódik: ha sikerülne megalkotni az egyelőre csak a science fiction filmekből ismert mesterséges intelligenciát, akkor aggódnunk kellene amiatt, hogy

az emberi értelem többé már nem lenne egyedülálló?

Sir Roger Penrose, az Oxfordi Egyetem Matematika Intézetének professor emeritusa, a tudatkutatás szakértője úgy fogalmaz: „Vannak olyan dolgok, amikre az emberi elme képes, a legkorszerűbb szuperszámítógép viszont nem, és nem tudjuk, miért.” Ennek a gondolatnak az alátámasztására Sir Roger Penrose a sakkot hívta segítségül. Példájában olyan felállást mutat be a sakktáblán, amivel ha egy számítógép találkozik, akkor a figurák állása alapján, az egyes kimenetelek valószínűségeit kiszámítva, mindig a sötét játékos győzelmét jósolja. A sakkozók azonban tisztában vannak vele, hogy ez a következtetés helytelen. Akár a fehér is nyerhet a felvázolt pozícióból, és sokszor így is történik. De vajon miért nem képes megoldani a számítógép egy olyan feladványt, ami az ember számára nyilvánvaló? A probléma egyáltalán nem a számítási kapacitás mértékéből fakad.

A különbség a tudatosság hiányában rejlik.

A csúcstechnológia világában a neurális hálózatok fejlesztése az egyik legfelkapottabb kutatási terület. Ezek olyan egymáshoz kapcsolódó mesterséges feldolgozóegységekből álló csoportok, amelyek a valódi neuronok működését igyekeznek modellezni. A beléjük táplált információkat felhasználva képesek „tanulni”. A mesterséges neurális hálóknak köszönhetjük, hogy már léteznek olyan végtagprotézisek, melyek az agyból nyert elektromos impulzusok segítségével mozgatják a művégtagot. Ezzel a technikával nem is olyan régen még csak a sci-fi történetekben találkozhattunk. De bármilyen lenyűgöző is a mesterséges neurális hálókban rejlő teljesítmény, mégsem segíti hozzá a számítógépeket, hogy megoldják Sir Roger sakk-kihívását. Az IBM által fejlesztett sakkszámítógép, a Deep Blue képes volt legyőzni a világbajnok Garry Kasparovot, mégsem tudatosan cselekszik. A kulcs pedig pont ebben rejlik.

A kutatók az emberi agy neurális hálózatait igyekeznek modellezni, hogy megértsék annak működését.

Agyunk működésével kapcsolatban azonban még sok megválaszolatlan kérdés maradt.

Egy felnőtt ember agya teljes testtömegének csupán 2%-át teszi ki, ám a felvett energia közel 20%-át felhasználja. Bármely másik élőlénnyel hasonlítjuk is össze, ez messze a legmagasabb arány. Agyunk nemcsak rendkívüli energiaigényű, hanem 40%-kal több neuronnal (86 milliárd) is rendelkezik, mint legközelebbi csimpánz rokonunk (53 milliárd). Már a neuronok életben tartása felemészti a rendelkezésre álló energia nagy részét, emiatt agyunknak rendkívül energiatakarékosan kell működnie. Általában csak a neuronok 1-16%-a működik egy adott pillanatban.

Vannak olyan agyterületek, amelyek látszólag éppen nincsenek működésben, ami azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy ilyenkor valóban nincsen semmi funkciójuk. Ezeknek az agyterületeknek is jelentős szerepe lehet a problémamegoldásban, a döntéshozatalban és az oktulajdonításban. Könnyen lehet, hogy ezeknek a tényezőknek köszönhető, hogy mi azt is észrevesszük a sakktáblán, amit egy szuperszámítógép nem. Képesek lehetünk meglátni az árnyalatnyi különbségeket, és megsejteni az ellenfél stratégiáját.

Még mindig keveset tudunk arról, hogy mi történik egy neuron kisülése és aközött, amikor egy egész csoport neuron egyidejűleg lép működésbe. Ehhez hasonlóan a tudatosságnak és a nyílt viselkedésnek is számos, máig még feltáratlan tényezője van. Amíg ezeket a folyamatokat nem sikerül jobban megértenünk, addig a mesterséges intelligencia kutatása is korlátokba ütközik.

A témában számos további kérdés vetődhet fel, egy azonban biztos:

egyelőre nem kell tartanunk a Skynet vagy az IBM szuperszámítógépeinek hatalomátvételétől.

Egyedülálló emberi tudatunk továbbra is kizárólag hozzánk tartozik, akkor is, ha egyelőre nem értjük, miért.