Miért van szükségünk a transzcendenciára?

Zuhanó repülőgépen nincs ateista – tartja a mondás, és valóban: mintha eredendő belső igényünk lenne arra, hogy legalább nehéz helyzetekben valamilyen felsőbb hatalomba kapaszkodjunk, tőle várjunk segítséget. A pszichológia transzcendencia igénynek nevezi ezt a jelenséget. A különféle elméletalkotók különbözőképpen magyarázzák az eredetét és a funkcióját, és még abban sem értenek egyet, hogy patológiás jelenség, vagy épp ellenkezőleg, a kiteljesedésünket szolgálja. A témához kapcsolódó gazdag irodalom azonban azt jelzi: sokakat izgat a kérdés.

Isten mégsem halott?

A vallásos világkép évezredeken keresztül meghatározó szemlélet volt, átszőtte az élet szinte minden területét. Olyan természetes volt ez a gondolkodásmód, hogy sokáig fel sem merült, honnan ered, mire szolgál. A felvilágosodás azonban kezdte megingatni a vallásos hitet, majd a századfordulóra a tudományos gondolkodás mindinkább kiszorította azt, és tömegessé vált a vallástól való elfordulás. Jól szemlélteti ezt, hogy Nietzsche 1883-ban meghirdette Isten halálát. Mindezek ellenére a hit, a spirituális gondolkodás mégsem jutott a túlhaladott és elfeledett eszmék sorsára, hiszen a vallásos közösségek a mai napig megmaradtak, sőt számos új vallási irányzat létrejöttének lehetünk szemtanúi. Ennél is izgalmasabb azonban, hogy a modern társadalom

számos jelenségét a hiányzó vallásos világkép kompenzációinak tekintik

a témával foglalkozó szerzők.

Ha megvizsgáljuk a 20. század főbb eszmei áramlatait és társadalmi mozgalmait, szinte mindegyikben felismerhető a pszichológiai értelemben vett valláspótlék, új vallás jelleg. Szintén igen erőteljesen jelen van a modern társadalomban a keleti vallások felé fordulás, a különböző filozófiák, titkos tanítások iránti megnövekedett érdeklődés. A modern zenei stílusok, koncertek és egyéb tömegrendezvények, fesztiválok szintén hasonló célt szolgálnak. Ugyanis archaikus ritmikus és mozgásos elemeket tartalmaznak, tömegeket mozgatnak meg, ezáltal kikapcsolnak a racionális, tudatos, kontrollált létből. Az extrém lelkiállapotok, különleges kizökkentő élmények, extázisok keresése is ide sorolható. Mindezek arra engednek következtetni, hogy létezik valamiféle alapvető transzcendencia igény vagy egyetemes vallási szükséglet, amit a korábban domináns vallásos világkép kielégített.

Kollektív neurózis?

Freud elismerte a transzcendencia igény létezését, ám ezt patologikusnak tekintette. A vallásos képzeteket neurotikus betegei tüneteiben látta visszaköszönni, ezért a vallást kollektív neurózisként értelmezte, amely az emberiség gyermekkorához tartozik. Eredetét az Ödipális-komplexussal hozza összefüggésbe. Véleménye szerint a teljhatalmú apával való szembefordulás, annak legyőzése, majd az ennek nyomán keletkezett bűntudat kompenzálása a vallás gyökere. Úgy vélte, hogy az érett embernek ki kell nőnie belőle, és az emberiség felnőtté válásával a tudomány lép Isten helyébe.

Tanítványai közül többen úgy vélték, hogy

a regresszió, különösen az, amire a vallás nyújt lehetőséget, lehet pozitív, sőt szükséges is.

Erikson egyenesen azt állítja, hogy a vallás nem más, mint az én szolgálatában álló regresszió. Eszerint a vallás történetei és szimbólumvilága lehetővé teszik, hogy az ember kreatívan váltogathassa a racionális, logikus valóságértelmezést egy mitikusabb szemlélettel. Nem tagadja Freud elképzelését, mely szerint a vallásban az egyén egyszerre kiszolgáltatott és védelmezett, de ezt nem értékeli negatívan, ugyanis úgy véli, hogy a vallás társadalmilag, kulturálisan legitim lehetőség arra, hogy az ember ezt átélje.

Jung gyógyító hatást tulajdonít a vallásnak és fontos terápiás eszköznek tartja. Vallással kapcsolatos elméletének egyik kulcsfogalma a kollektív tudattalan. Úgy véli, hogy a személyes tudattalan egy olyan mélyebb rétegen nyugszik, amely már nem személyes tapasztalatból származik, hanem veleszületett. Ez a mélyebb réteg a kollektív tudattalan. Ez a réteg olyan tartalmakat rejt, melyek minden emberben jelen vannak, egyfajta személyfeletti, általános lelki alapot képez, így az átlagember nincs is közvetlen kapcsolatban vele. Szerinte ezt általában különböző csúcsélményekben, nagy szerelmekben, művészi ihletekben és jelentős vallási élményekben tapasztaljuk meg. A kollektív tudattalan tartalmai az archetípusok vagy ősképek, melyek az évszázadok alatt vallási rendszerekké dolgozódtak át és intézményesültek az egyházban.

Az élet értelme?

Az egzisztencialista és humanisztikus pszichológiai iskolák abból indulnak ki, hogy az ember alapvetően értelemkereső lény, ami azt jelenti, hogy képes önreflexióra, felteszi az életre vonatkozó alapvető kérdéseket, majd törekszik azok megválaszolására.

A vallásos hit alapja is ez a fajta átfogó értelemkeresés.

Fromm úgy véli, hogy az ember alapfrusztrációja, hogy nem tudja megélni a természettel való egyesülés nyújtotta harmóniát és teljességet, ezért gondolati úton próbálja meg helyreállítani ezt az egységet. Ehhez szüksége van egy mindent átfogó világképre. Egy cél, egy eszme vagy egy embert meghaladó hatalom iránti elhivatottság ezen teljesség iránti szükséglet kifejeződése. A tágabb értelemben vett vallás létezését tehát szükségszerűnek tartja.

Frankl az embert olyan lényként határozta meg, aki képes értékek és valamilyen értelem felé irányulva meghaladni önmagát. Úgy véli, hogy az önmegvalósítási késztetésén felül van önmeghaladási késztetése is. Bevezeti a transzcendens tudattalan fogalmát, ezen belül pedig a tudattalan vallásosságot, ami nem más, mint az ember tudattalan Istenre irányultsága. Ezzel magyarázható szerinte a transzcendencia igény.

Terápiás eszköz?

A transzperszonális pszichológia képviselői már adottnak veszik a transzcendencia igényét, és inkább annak gyógyító, terápiás hatását igyekeznek kiaknázni. Másrészről arra kíváncsiak, hogy mi akadályozza a személyt az ilyen jellegű tapasztalatok megélésében, veszélyeztetve ezzel lelki egészségét. Ezzel szoros összefüggésben

az önmegvalósítást lelki, transzcendentális és misztikus keretbe helyezik.

Maslow megkülönböztet hiánymotivációkat (D-motivációk) és növekedési motivációkat (B-motivációk). A hiánymotivációk alapvetően deficitek, amelyeket az egészség érdekében fel kell tölteni. A növekedési motivációk akkor lépnek működésbe, amikor a hiánymotivációk kielégítettek, és elsődlegesen az önmegvalósítást szolgálják. Részletesen kitér a B-szeretet jelenségére is, ami szempontunkból rendkívül lényeges, ugyanis hatását az esztétikai élményhez vagy misztikus élményhez, illetve Isten tökéletes szeretetéhez hasonlítja. A B-szeretet élményét és általában a B-motivációk megvalósulását, megélését a csúcsélménnyel hozza kapcsolatba. A csúcsélmény lehet például egy kreatív pillanat,  egy orgazmus élmény, egy terápiás vagy intellektuális felismerés, egy sportteljesítmény vagy esztétikai, illetve misztikus tapasztalás. Ilyen értelemben tehát Maslow a transzcendentális élményt a növekedési motivációkhoz kapcsolja, és mint ilyet, az ember természetes és alapvető késztetéseként értelmezi.