Mindennapi kríziseink, I. rész – a családi krízisek nyomában

Számos szakkifejezés létezik, melyeket nap mint nap használunk, része közös szókincsünknek, mégsem teljesen egyértelmű, hogy mit is értünk rajtuk. Ilyen például a krízis fogalma. Mit is nevezünk pszichológiai szempontból krízisnek? Melyek a leggyakoribb krízisek a családok életében? Honnan lehet felismeri, hogy krízisbe kerültünk, és mit tudunk tenni ellene? Jelen cikkünk ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ.

A krízis szó jelentése válság, fordulat, fordulópont. Hétköznapi értelemben egy traumatikus, stresszel teli változást értünk rajta. Általában olyan helyzetek idézik elő, melyekhez nem tudunk alkalmazkodni, nem működnek a meglévő problémamegoldó készségeink, és elkerülni sem lehet azokat. Fontos azonban kiemelnünk, hogy

a krízishelyzet egyben egyfajta lehetőségként is szolgálhat,

ugyanis ösztönöz a változásra, az aktuálisan nyomasztó és feszültséggel teli életeseménynek ezáltal hosszú távon pozitív hozadéka is lehet.

Mit nevezünk családi krízisnek?

Családi krízisről akkor beszélünk, amikor az addig megszokott rend külső vagy belső hatásra felborul, és ezzel kényszerű változást idéz elő a család életében.

A családra, mint a rendszerekre általában, jellemző egyfajta állandóságra való törekvés,

így a változás könnyen kibillentheti viszonylagos egyensúlyi helyzetéből. Leggyakrabban az életciklus-váltások idején alakul ki krízis, mint amilyen a friss házasság, a gyermek születése vagy éppen a felnőtt gyermeket önállóságra bocsátó családi élethelyzet. Minden életszakaszban más-más kihívás és megoldandó feladat elé kell állnunk, így könnyen elakadhatunk valamelyik szinten. Amennyiben a család számára megoldhatatlan problémává fokozódik a helyzet, akkor beszélünk családi krízisről. Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk a származási családról való leválás, az életközép, valamint az időskor időszakára, melyek különösen sérülékeny életciklusok.

A család egészséges működéséhez hozzájárul, hogy nyíltan kommunikáljunk egymással, érzelmeinket minél pontosabban kifejezzük, támaszt nyújtsunk egymás számára, az együttélés szabályai mindenki számára világosak legyenek, rugalmas határokat alkossunk, valamint bizalomteli kapcsolatban legyünk a családtagjainkkal.

Mikor kerül krízisbe egy párkapcsolat?

Érdekes módon egy olyan pozitív életesemény, mint a házasságkötés, maga is krízisnek tekinthető. Sok változást eredményez életünkben, alkalmazkodást igényel, új megküzdési stratégiákat vár el tőlünk, valamint új konfliktusok forrása is lehet. Ilyen tekintetben az esküvőt is mint kritikus eseményt kell számba vennünk, mely vitákat és konfliktusokat generálhat, illetve az értékek és normák ütközését hozhatja felszínre.

A párkapcsolat és házasság esetében a legnagyobb erőforrást az együttes erővel megteremtett biztonságos alap adja, melyre a későbbiekben építkezhetünk.

Krízis akkor következik be, amikor a normál párkapcsolati fejlődés elakad valahol.

Ez gyakran valamilyen külső hatásra következik be, mint amilyen a hosszan tartó betegség, a válás, a veszteségek vagy az egzisztenciális bizonytalanság. A párkapcsolati rendszeren belül krízist eredményező tényező lehet a hatalom vagy a hierarchia egyenlőtlen megoszlása, a határok rugalmatlansága, a gyermekvállalás- és nevelés témáját érintő nézeteltérések, valamint a szexuális problémák, a hűtlenség és az érzelmi kiüresedés. Most pedig térjünk ki két gyakori és sokakat érintő családi krízisre részletesebben!

A családalapítás és a szülőszerep krízise

Az első gyermek születése egy érzékeny időszak a párok életében, hiszen számos változást eredményez, a korábbi családi felállás gyökeresen és végérvényesen megváltozik. Házastársként új szerepeket tanulunk,

a már megismert és begyakorolt férj és feleség szerepe mellé újdonságként adódik a szülőszerep, apává vagy anyává válunk.

Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy ez a szereptanulás a korábbiak mellé társul, de nem helyettesíti azokat, egy anya továbbra is nő, feleség, munkavállaló stb. marad, és ezekre a korábbi szerepeire is fontos hangsúlyt fektetnie. A helyzet nehézsége éppen ebben rejlik, egyre több szereppel kell zsonglőrködnünk, egyre szerteágazóbb feladatokat kell ellátnunk, egyre többfelé kell megfelelnünk. A gyermek születésével a családi dinamika alapvetően átrendeződik, a duóból trió lesz, mely labilisabb felállást eredményez, ugyanis a hármas egység gyakran tagolódik kettes alegységekre.

Fontos figyelmet szentelnünk az új rendszer rugalmas határainak és egyensúlyának kialakítására, a származási családokkal való kapcsolattartás ideális fenntartására, valamint az újszülött körüli teendők felosztására. Ezen sarkalatos tényezőkön túl krízist okozhat a szülés után gyakran jelentkező úgynevezett baby blues, azaz lehangoltság, valamint a gyermekágyi szorongás és depresszió. Fontos megemlítenünk az újdonsült apukákat érintő nehézségeket is, hiszen ők gyakran érzik úgy, hogy peremhelyzetbe kerültek, nehezebben találják meg szerepüket az új családi felállásban, így segítenünk kell őket ebben.

A szülőszerep krízisét eredményezheti a gyermekvállalás nehezítettsége, valamint a meddőség is. Provokáló tényező továbbá a problematikus várandósság, a komplikált szülés, a nem tervezett gyermekvállalás, az egzisztenciális nehézségek, valamint a társas támasz hiánya. Összetett kérdés az örökbefogadás és a mozaikcsaládok esete is, melyekben sajátos nehézségek merülhetnek fel a szülőszerepekkel kapcsolatban.

A válási krízis

A másik gyakran előforduló családi krízis a válás, mely általában nagy feszültséggel, magas szorongással és a reménytelenség érzésével jár együtt. Olykor úgy érezhetjük, hogy csak tudunk kikerülni a krízishelyzetből, ha véget vetünk a kapcsolatnak, azonban fontos szem előtt tartanunk, hogy a válás további krízisek forrása lehet, mely leggyakrabban az elhagyott felet, illetve a gyermekeket érinti.

A válás lényegében egyfajta gyászmunka, az addigi felállásban működő család elgyászolását jelenti.

Fontos feladat a válás során az új struktúrához való alkalmazkodás, valamint az új szerepek kialakítása és betöltése. A válás egy hosszadalmas folyamat, mely több szakaszból áll: az első szakasz a fontolgatástól a döntésig tart, mely lélektani szempontból fordulópontnak tekinthető. Ezt követi a különköltözés, a leválás időszaka, mely a fizikai elkülönülést jelenti. Megtörténik a jogi értelemben vett válás, azonban a neheze még hátra van: az alkalmazkodás a váláshoz, azaz az érzelmi leválás időszaka. Ez gyakran elhúzódik, sokan beleragadnak ebbe a fázisba és nehezen lépnek tovább. Holott ennek az időszaknak akkor van vége, amikor érzelmileg teljesen le tudtunk válni a korábbi kapcsolatról és képesek vagyunk új, érzelemteli kapcsolatot teremteni.

Az érzelmi válás során alkalmazkodnunk kell a partner nélküli élethez, újra kell szerveznünk mindennapi teendőinket, adott esetben újra kell építenünk a kapcsolati hálónkat, érzelmileg stabilizálódnunk kell, valamint ez az ideje az identitásunk újrafogalmazásának is. Mint látható, sok fontos feladatunk van ebben az érzelmileg telített időszakban, melyet komplexebbé tesz, amikor közös gyermekek is részei az egyenletnek. Ebben az esetben elvált szülőként tisztáznunk kell a gyermekekkel kapcsolatos kérdéseket, ideális esetben ki kell alakítanunk egyfajta együttműködést a gyermekek érdekében, hiszen

házastársként el lehet válni egymástól, de szülőként nem!

És végül, mit tehetünk a családi krízisek kezelése érdekében?

Mint azt a cikk elején tisztáztuk, a krízishelyzetek általában túlnőnek rajtunk, és egyedül nehezen birkózunk meg velük. Ha úgy is érezzük, hogy már túljutottunk egy krízisen, érdemes végiggondolnunk, hogy valóban hatékony megoldást találtunk-e a problémára, gyakran ugyanis hosszú távon nem működő látszatmegoldásokat alkalmazunk a feszültség mihamarabbi enyhítése érdekében. A krízist azonban komolyan kell vennünk, hiszen egy érzelmileg elárasztó, különösen sérülékeny időszak ez, melyhez ajánlott segítő szakember támogatását igénybe venni.

Családi krízis esetében célszerű család- vagy párterapeutát felkeresni, a probléma jellegétől függően. A terápiához szükséges, hogy az érintettek motiváltak legyenek a változásra, és célszerű minél hamarabb beavatkozni a folyamatba. Fontos szempont, hogy ilyen esetekben

sosem a tünet megszüntetése a cél, hanem az egész rendszer (pár vagy család) kezelése, változása.

A krízisintervenció jellemzője, hogy rövid távú folyamat, gyors változást céloz meg, aktív, direktív terapeutai hozzáállás jellemzi, korlátozott célokat tűz ki, a jelen problémáira fókuszál és előtérbe helyezi az érzelmek nyílt kifejezését. Ezen eszközökkel segítik a feszültség oldását és a felmerült problémák kezelését, hogy a lehető legjobb döntések megszületését és a szükséges változások elérését támogassák a terápia folyamán.