Mit árul el rólunk testbeszédünk? – A kommunikáció rejtett jelei

Jártatok már úgy, hogy éppen beszélgettetek valakivel, akinek a mondandója meggyőzőnek tűnt, de az a bizonyos kis belső hang mégis azt súgta, itt valami nincs rendben? Vagy már az első kézfogáskor leszűrtétek valakiről, ő bizony erős egyéniség lehet? Nem is gondolnánk, hogy nonverbális jeleink – a lábtartásunk, a nézésünk vagy a gesztusaink – mennyi mindent elárulhatnak rólunk, illetve milyen könnyen befolyásolhatóak vagyunk általuk. Cikkünkből ezekről a jelekről tudhattok meg többet.  

A nonverbális kommunikációnk sokkal nagyobb jelentőséggel bír a mindennapi életünkben, mint azt gondolnánk:

 a teljes emberi közlésrendszernek mintegy 55 százaléka nem verbális

formában történik. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a verbális közlést leginkább információk átadására és szerzésére használjuk. Ezzel szemben a nem verbális csatornák használata elsősorban egymás iránti magatartásunk kifejezésére, egyes esetekben a verbális közlés helyettesítésére szolgál. Ennek köszönhetően ez a kifejezési forma alkalmas arra is, hogy általa megfejtsük a másik valódi, de esetleg rejtett szándékát vagy érzelmeit – ez a képesség az üzleti életben különösen jól jöhet.

Területek és zónák

Az, hogy valakit fizikálisan milyen közel engedünk magunkhoz, rengeteget elárul a köztünk lévő kapcsolatról. Ennek alapján négy szintjét határozták meg az zónatávolságoknak. Az első és legszűkebb a fél méteren belüli intim zóna, melyet csak az ember legközelebbi barátai és családtagjai léphetnek át. A második a személyes zóna, ebbe a fél és másfél méter közti övezetbe az ismerősöket, munkatársakat engedjük be. A társadalmi zóna másfél métertől három és fél méterig tart: ide már az idegenek is beléphetnek. Az ennél nagyobb távolság már a nyilvános zónába esik, ez az a hely, ahonnan például nagy tömegnek prezentálunk, előadunk. Új üzlettárssal, főnökkel, kollégával való

első találkozás esetén általában a „3 lépés távolságot”  érdemes tartani.

Ahogy idővel jobban megismerkedünk egymással, értelemszerűen úgy csökkenthető ez a távolság. Magának a helyválasztásnak is külön szertartása van. Például egy konferencián úgy érdemes ülőhelyet választani, hogy fél úton legyen a sor vége és a hozzánk legközelebbi ember között. Így nem ülünk túl messzire sem, ezzel esetleg megbántva a már ott ülőt, de az intim szférájába sem mászunk bele.

Személyes terünk nagysága annak a helynek a népsűrűségétől és kulturális közegétől is függ, ahol nevelkedtünk: ezt fontos észben tartanunk akkor, ha külföldi tárgyalópartnerünk van. Így megérthetjük és felkészülhetünk arra, hogy míg az amerikai fél tisztes távolságból fog beszélni hozzánk, addig például egy indiai vagy japán partner már-már irritáló közelségben mozoghat hozzánk. Emellett az is befolyásolhatja személyes terünk nagyságát, hogy városban vagy vidéken nevelkedtünk. A városiak általában 46 cm távolságban fognak kezet, míg a kisvárosiak jellemzően 1 méteres távolságból teszik ezt. Ilyenkor jellemző, hogy az egyik egyénnek meg kell kicsit hajolnia, hogy elérje a messzebb állót.

Tenyérgesztusok

Nem gondolnánk, de kéztartásunk is beszédes lehet, különösen egy hozzáértő számára. A nyitott tenyérhez a nyíltság és becsületesség asszociációi társulnak, ezért ezt a technikát az üzleti életben is szívesen alkalmazzák. A tenyérre egyben hatalmi eszközként is tekinthetünk, főleg ha a kézfogásról beszélünk. A felfelé fordított kézfej alázatosságot fejez ki, míg a lefelé fordított dominanciát sugalmaz – ezért is fontos a kézfogásnál a tenyér helyzete. Ezért van az, hogy az uralkodó egyének lefelé fordított tenyérrel kezdik a kézfogást, ezáltal a másik fél már csak az alárendelt pozíciót vehet fel. Biztosan találkoztatok már olyan személlyel, akinek a kézfogása erőtlen és suta volt –

ezt nevezi a szakirodalom találóan döglött hal kézfogásnak.

A petyhüdt, gyenge kéz jellemgyengeséget sugall, ezért a döglött hal kézfogást mindenképpen próbáljuk meg elkerülni – hiszen ki venne fel szívesen egy ilyen típusú munkavállalót, vagy dolgozna együtt egy gyenge üzleti partnerrel?

Kéz- és kargesztusok

A tenyereink összedörzsölésével pozitív irányú elvárásainkat adjuk a másik tudtára, azonban üzletkötésnél figyeljünk oda ennek a mozdulatnak a gyorsaságára. Egy túl lassú tenyérdörzsölés azt a látszatot keltheti, hogy rosszban sántikálunk vagy nem vagyunk teljesen őszinték. Az összekulcsolt kezek frusztrációból eredő gesztust jelölnek, ami visszafojtott, negatív magatartást jelent. Minél magasabban tartjuk az összekulcsolt kezünket annál frusztráltabbak vagyunk: tehát ha az asztalon pihen a kezünk, nyugodtabbak vagyunk, mint amikor az arcunk előtt tartjuk. A toronysisak gesztus, vagyis amikor a két kezünk ujjait összeérintve egy háromszöget formázunk, elsősorban magabiztosságot sugall.

Archoz illesztett kézgesztusok

Az emberek előszeretettel babrálnak az arcukkal beszéd közben – legnagyobb szerencsénkre, hiszen ez által olyan értékes extra információkhoz juthatunk, amit nem biztos, hogy maguktól megosztanának velünk. Az egyik legnépszerűbb a szájeltakarás, ami vagy azt jelenti, hogy a beszélő hazudik, vagy azt, hogy hazugságnak tartja a hozzá beszélő mondanivalóját. Az orrérintés az előző mesterkélt, kifinomultabb változata. Ha azon kapjuk a másikat, hogy a szemét dörzsöli az is hazugságot sejtet, ám ezt csak inkább színészek használják, a való életben ritkábban fordul elő. A füldörzsölés azt fejezi ki, hogy a hallgató nem ért egyet a beszélővel, míg a nyakvakarás legtöbbször bizonytalanságot jelezhet. A ingünk gallérjának húzogatás szintén a hazugság egyik jele lehet, míg az ujjunk szájban tartása vagy a köröm rágása idegességre utalhat. Ha ezeket a jeleket véljük felfedezni a partnerünkön, kezdjünk gyanakodni, hogy a főnökünk lehet mégse fogja megadni azt a kért fizetésemelést, vagy talán mégse annyira tuti az az üzlet, amivel csábítanak éppen minket.

Védekezés kézzel-lábbal

Alapvető emberi reakció, hogy ismeretlen, fenyegető helyzetben próbáljuk védeni magunkat. Azonban az ősi „fight or flight” válasz manapság nem mindig megvalósítható, de testbeszédünkben ennek nyomai továbbra is tetten érhetőek, például az összefont kar gesztusában. Amikor a fél karunkat behajtjuk vagy két karunkat összefonjuk a mellkasunkon, egy védőkorlátot hozunk létre magunk előtt, aminek üzenete egyértelmű: próbálom kirekeszteni a nemkívánatos dolgokat. Ha még ráadásul ökölbe is szorítjuk a kezünket, azzal a ellenséges, védekező magatartásra még inkább ráerősítünk. Ugyanez a helyzet a keresztezett lábbal is, amit viszont érdemes óvatosan kezelni a hölgyek esetében, mivel esetükben elképzelhető, hogy mindössze az „így ül egy úrinő” tanítás elve érvényesül. Amikor valaki nem ért egyet a másikkal, de nem meri vagy nem teheti meg, hogy hangot adjon ellenvéleményének, akkor jelennek meg a láthatatlan szöszök az illető ruháján, amit elkezd szedegetni, miközben a padlóra néz. Ez a nem verbális gesztus a nemtetszés egyik leggyakoribb jele.

Dominancia, avagy na ki a Jani?

A térden keresztben átvetett, úgynevezett amerikai lábtartás a vitatkozó vagy versengő magatartást hivatott jelölni, nem véletlen, hogy számos magas pozíciójú férfit láthatunk így ülni. Amikor a pozíció kiegészül azzal, hogy az egyén mindkét kezét a feje mögé teszi, akkor még inkább a dominanciáját, önmagába vetett hitét demonstrálja. Az ember gyarló lény, szereti megmutatni a világnak, mi az, ami az ő tulajdonát képezi. A birtoklás kifejezésének igénye az üzleti életben talán még inkább jelen van, hiszen ez egyben a hierarchiát is jelölheti. A tárgyhoz vagy személyhez való hozzáérés, rátámaszkodás azt üzeni, hogy

ez az enyém, a jogos tulajdonom, egyben a lényem meghosszabbítása.

Az autóra való rátámaszkodás, az íróasztalra feltett láb vagy a másikba történő belekarolás ilyen jelzések a külvilág felé.

A szem mindennek a tükre

A szem az egyik legkifejezőbb emberi alkotóelem, nem véletlenül kötődik hozzá rengeteg kifejezés, például bociszemű, csábos tekintet, ha a nézésével ölni lehetne. Már maga a pupilla is árulkodik a személy állapotáról: izgalom hatására kitágul, ezért is szokás ezt hálószobaszemnek hívni, ellenben a düh úgynevezett kígyószemet eredményez, összehúzott pupillákkal.

Nem véletlen, hogy a nők a szemüket hangsúlyozzák sminkeléskor.

A sikeres kommunikáció egyik feltétele a szemkontaktus felvétele és annak megfelelő megtartása. Ha valaki elhallgat valamit vagy hazudik, a beszélgetés idejének alig egyharmadában néz a másik szemébe. Ha az idő nagy részében a szemünkbe néznek, az két dolgot jelenthet: vagy megnyerőnek találnak, ekkor kitágult pupillával néznek ránk, vagy ellenségesnek, ekkor összeszűkül a másik szembogara. De nemcsak az időtartam, hanem a nézés helye is informatív. Üzleti tárgyaláskor célszerű egy háromszöget képzelni a partner homlokára és ide szegezni a pillantásunkat, ezzel hivatalos légkört teremtünk, és jelezzük a másiknak, hogy komolyan vesszük mondandóját. Ha a háromszöget lejjebb irányítjuk, körülbelül szemmagasságba, oldottabb légkört teremthetünk.

Mit jelent az, ha valaki lemásolja a testtartásunk?

Alapvetően az a helyzet, hogy az emberek nem tudatosan, de kifejezik azt, hogy azonosulnak-e a beszélgetőpartnerük véleményével. Ez több módon is megtörténik, de egy külső szemlélő számára a legfeltűnőbb az, amikor egymás testtartást veszik fel a tárgyaló felek. Ezt nevezzük indigó másolatnak, ugyanis az ember ezen nonverbális jel segítségével közli a partnerével azt, hogy ugyanúgy gondolkodik, mint ő. A munkahelyi életünk során azért érdemes ezzel tisztában lenni, mert könnyedén megállapíthatjuk, hogy a munkatársaink vagy éppenséggel a főnökünk egyetért-e velünk, de akár arra is használhatjuk, hogy mi magunk fejezzük ki tudatosan azt, hogy azonos a véleményünk vagy sem azokkal, akikkel társalgunk.