Manapság sokan és sokszor érezzük magunkat az indokoltnál is fáradtabbnak, kimerültnek. Ilyenkor az iskolai, munkahelyi, de akár az otthoni napi feladatainkat is nehezünkre esik elvégezni. Az áhított alvás sem hozza el a kipihentség érzetét, ami hamar teljesítményromláshoz és rossz hangulathoz vezethet. Cikkünkben adunk néhány ötletet, hogyan léphetünk fel a krónikus fáradsággal szemben, mit érdemes átgondolni, hogyan tudjuk kedvezőbb irányba terelni az életvitelünket, mit tehetünk a testi és lelki aktivitásunk, jóllétünk visszanyerése érdekében.
A hosszan fennálló, krónikus fáradtságnak testi és lelki oka egyaránt lehet, gyakran több tényező együttes hatása áll a háttérben. Nagyon fontos, hogy ilyen esetben minél előbb szánjuk rá magunkat egy alapos kivizsgálásra, hiszen a kimerültség számos betegség tünete, előjele és hajlamosító tényezője is lehet.
A szomatikus állapotunk felmérésén túl a pszichés státuszunkra is figyeljünk, hiszen például egy elhúzódó konfliktushelyzet, a harag, a tartós szorongás, a fájdalom és a félelem olyan pszichés folyamatok, amelyek a szimpatikus idegrendszer tónusfokozódásával és megnövekedett energiafelhasználással járnak. A nagyfokú pszichés leterheltségben azonban rendszerint kevesebb figyelmet fordítunk a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálkozásra. A folyamatos fáradtság miatt csökken a fizikai aktivitásunk, nincs kedvünk sportolni, de még sétálni sem, ugyanakkor a feszült élethelyzetben nagy valószínűséggel a napi alvásidőnk is jelentős mértékben csökken. Így sem az energiabevitel ,sem a regenerálódás nem lesz megfelelő mértékű.
Hosszabb távon ez a negatív mérleg nagyon megterheli a szervezetet,
jelentősen megemeli a súlyosabb betegségek bekövetkeztének a kockázatát. A Hungarostady 2002. évi adatai szerint például a vitális kimerültség nagyobb arányban volt jelen a szív- és érrendszeri betegeknél, mint a hasonló korcsoportba tartozó egészséges személyek körében.
Egészségünk érdekében érdemes tehát az alábbi kérdésekre őszintén válaszolni:
- Valójában miért hajszoljuk túl magunkat?
- Mi motivál minket?
- Kinek és miért akarunk mindenáron megfelelni?
- Érdemes-e, valóban megéri-e?
- Hogyan kezeljük a konfliktushelyzeteinket?
- Érzünk-e fásultságot, tartós frusztráltságot, tehetetlenséget?
- Mivel vagyunk elégedetlenek az életünkben?
- Miben és hogyan tudnánk változtatni a mindennapi rutinunkon, amitől kicsit jobb, könnyebb vagy örömtelibb lenne az életünk?
Hasznos lehet továbbá az
időbeosztásunk átgondolása
is. Idézzük fel, hol, mikor és kivel éreztük jól magunkat az utóbbi időben? Milyen időtöltés okozott örömöt, mi kapcsolt ki igazán? Ezeket a pozitív hatású tevékenységeket, élményeket próbáljuk becsempészni a hétköznapokba is és töltekezzünk belőlük.
Nem kell mindig rohannunk
Vegyük észre, hogy nem minden fekete vagy fehér, nem kell minden napnak csupa stresszel, rohanással vagy éppen reménytelen fásultsággal, egyhangúsággal telnie. Ha reggelente nagyon nincs kedvünk elindulni az iskolába vagy a munkahelyre – mielőtt elöntene bennünket a mélységes önsajnálat – gondoljunk például arra, hogy találkozhatunk a barátainkkal, beszélgethetünk számunkra szimpatikus emberekkel, ebédszünetben sétálhatunk kicsit a szabad levegőn. A feszes napirendbe is beiktathatunk olykor-olykor egy rövid programot, amitől jobb kedvünk lesz, ami kikapcsolódást nyújt. A jóga, a meditáció, a különböző relaxációs gyakorlatok enyhítik a szorongás, a stressz és a fájdalom okozta feszültséget, csökkentik a fáradtságérzetet. Érdemes ezeket kipróbálni és alkalmazni a mindennapok során.
Számos lehetőségünk van tehát arra, hogy
apró, kicsi lépésekben szelídítsünk életvitelünk sodrásán.
Ha sikerül a napi aktivitásunkat normalizálni, szép lassan az alvásunk is pihentetőbbé válik. Vitalitásunkat a testi és lelki állapotunk együttes figyelembevételével tudjuk a leghatékonyabban visszaállítani és hosszabb távon megőrizni.
A szerző pszichológus, jogász, ápoló.
