Mostoha? Nevelő? Pót? Ajándék? – A mozaikcsaládokról gyermek szemmel

A mozaik-, vagy más néven patchwork családi felállás egyre gyakoribb napjainkban, mégis keveset tudunk róla. Hiányos ismereteink vannak a speciális nehézségekről, melyekkel általában szembe kell nézniük, és talán még kevesebbet tudunk arról, hogyan lehet jól működtetni ezt a rendszert. De vajon hol vannak mindebben a gyermekek? Milyen szerepük van a mozaikcsalád kialakulásában és működtetésében? Ők vajon milyen akadályokkal szembesülhetnek ezen az úton? Cikkünk a mozaikcsalád rendszerét mutatja be a benne élő gyermekek szemén keresztül.

Mozaikcsaládnak nevezzük azt a családi felállást, amikor az együtt élő családi rendszerben nincs minden szülő-gyermek kapcsolatban vérségi kötelék. Tehát az egyik szülő korábbi házasságából származó gyermekek együtt élnek a szülő új párjával vagy házastársával. A képet tovább árnyalhatja az, amikor mind a két oldalon vannak már gyermekek, esetleg közös gyermek is születik. A mozaikcsalád már elnevezésében szimbolikusan jelzi azt a sok energiát és munkát, mely az egyensúlyi állapot megteremtéséhez és fenntartásához szükséges. A mozaik és a foltvarrás technikájára egyaránt igaz, hogy a létrejöttükhöz használt darabok valaha egy más egész részei voltak, melyek gondos munkával újra esztétikus, tetszetős egésszé állhatnak össze. Nincs ez másként a mozaikcsaládokkal és a bennük élő családtagokkal sem, akik korábban egy másik családi felállás részei voltak, de kellő energiabefektetéssel egy új család alakulhat általuk.

Amikor mozaikcsaládokról beszélünk, a hangsúly gyakran az új párkapcsolat kialakításán, a korábbi házastárssal való kapcsolattartáson, a szülőszerepek újradefiniálásán, valamint ezek nehézségein van. Azonban „sok bába közt elvész a gyermek”, éppen ezért jelen cikkünk a gyermekek szerepére fókuszál. Hogyan is vannak ők jelen ebben a folyamatban, és hogyan tudjuk megsegíteni azt, hogy megtalálják helyüket ebben az új rendszerben?

Az ismerkedés

Kezdjük az elején! Vajon milyen szerepe van a gyermeknek az új párunkkal való ismerkedés folyamán? Hogyan lehet ezt jól csinálni? Amikor új párunkkal ismerkedünk, fontos szem előtt tartanunk, hogy elsősorban mi keresünk új párt magunknak. Természetesen minden szülő vágyik arra, hogy az új pár jól kijöjjön a gyermekével, ugyanakkor az új társ kiválasztásának felelősségét nem tehetjük gyermekünk vállára. Hovatovább, ezzel parentifikálhatjuk őt, vagyis bevonhatjuk a szülői alrendszerbe, hiszen felnőtt döntéseket várunk tőle. Továbbá könnyen kialakulhat játszma-helyzet is, ugyanis abban a helyzetben találhatjuk magunkat, hogy gyermekünk számára egyik párunk sem felel meg. Ezért fontos tehát, hogy mi, szülők döntsük el, hogy ki az a személy, akit bemutatunk gyermekünknek is.

A bemutatás ideális esetben akkor történjen meg, amikor a kapcsolat elég stabil alapokon nyugszik.

Új párunk és gyermekünk ismerkedésére pedig adjunk sok időt, és legyünk türelemmel! Sok esetben nem gördülékeny ez az időszak, természetes, ha gyermekünkben megjelenik az ellenállás, a düh, a harag, esetleg agresszív viselkedés is. Semmit sem jó erőltetni, hiszen az csak ellenállást szülhet. Keressünk közös érdeklődési köröket, és kezdjük el bevonni új párunkat közös programokba! A két kulcsszó tehát az idő és a türelem.

Új szülő? Új testvérek?

Mint ahogyan a cikk címe is sejteti, az, ahogyan nevezzük új családtagjainkat, meghatározza a hozzájuk fűződő viszonyunkat. Nem mindegy, hogy új párunk mostohaszülő, pótszülő, nevelőszülő vagy éppen ajándékszülő szerepébe kerül. A „mostoha” kifejezésnek negatív érzelmi töltete van, a „pót” előtag egy hiány pótlását indikálja, a nevelőszülő kifejezést pedig másra használjuk. Az ajándékszülő szép kifejezés ugyan, de ez sem állja meg teljesen a helyét, hiszen sok esetben ez nem kért ajándékot jelent a gyermek számára, tehát kissé eufemizmusnak tűnik. Az, hogy miként is nevezzük új párunkat, előbb-utóbb magától kialakul a családokban, egyedi mintázatot mutatva. Ezt a döntést nyugodtan bízhatjuk a gyermekekre! Fontos azonban kiemelnünk, hogy az új pár a családba való belépésével a házastársi alrendszeren kívül automatikusan a szülő alrendszer részévé is válik, tehát ideális esetben gyermekünk szemében nem baráti, hanem szülői-nevelői szerepet vállal.

Az új testvérekkel hasonló a helyzet: ennek a viszonynak a kialakulását sem szerencsés sürgetni,

hagyjunk időt a gyermekeknek, hogy mindenki megtalálja a helyét az új felállásban! Ez gyakran dominanciaharcokhoz és testvérféltékenységhez vezethet,

ám amíg úgy látjuk, hogy gyermekeink kezelni tudják a helyzetet, nem szükséges beleavatkoznunk. Előfordul, hogy a testvérsor is felborul két család egyesítésével, ilyenkor a gyermekeknek a családban betöltött új szerepeihez és funkcióihoz is alkalmazkodniuk kell.

A siker összetevői

A mozaikcsalád rendszerének kialakításához, valamint az egyensúly fenntartásához gyakran rögös út vezet, azonban vannak olyan tényezők, melyek hozzásegíthetnek a sikerhez. Ilyen lehet az alapszabályok lefektetése még a folyamat elején. Ezekben legyen egyetértés a két szülőszerepben lévő felnőtt között, és a szabályok a gyermekek számára egyértelműek és átláthatóak legyenek! Fontos, hogy kiszámítható és átlátható legyen a rendszer, határai, keretei egyértelműen legyenek kijelölve, azonban kellő rugalmasságot mutassanak. Ideális esetben legyen olyan idő, amit minden gyermek egyszerre, egy fedél alatt tölt el. Ilyen eseteben a szabályok egyformán vonatkozzanak mindenkire, kivétel nélkül, természetesen az életkori sajátosságok figyelembevételével.

Ahhoz, hogy otthon érezze magát minden gyermek a családban, jó, ha mindenkinek megvan a maga személyes tere és tárgyai, amik csak az övé.

Ha mi tudunk hinni abban, hogy jól tudjuk működtetni ezt a nem mindennapi felállást, és ezt a környezetünk felé nyíltan fel merjük vállalni, az a gyermekek helyzetét is megkönnyíti. Mindehhez kiemelt fontossággal bír a válási sérelmek, a veszteségélmény feldolgozása, valamint az érzelmi leválás volt házastársunkról, továbbá a vele való jó együttműködés kialakítása a gyermekek érdekében. Emellett a szülői szövetség megerősítésére is nagy hangsúlyt kell fektetni, hiszen ennek stabilitása ad biztonságérzetet a családban élő gyermekek számára is. A nyílt kommunikáció is kulcsa a jól működő mozaikcsaládnak – mint minden családnak –, azzal a kiegészítéssel, hogy itt a negatív érzelmek kifejezhetőségére talán nagyobb hangsúlyt kell fektetni, főként a folyamat elején.

A napos oldal

A gyakran felmerülő nehézségek mellett fontos hangsúlyt fektetnünk a mozaikcsaládok lehetséges előnyeire, a pozitív oldalra is.

A mozaikcsaládban nevelkedő gyermekek kiterjedtebb szociális hálóval, nagyobb támogató közeggel rendelkeznek,

hiszen az odafigyelést és gondoskodást ideális esetben nem két, hanem négy szülőtől és a tágabb rokonságtól is megkapják. Ezek a gyermekek általában rugalmasabbak, jobb alkalmazkodóképességgel rendelkeznek társaiknál, együttműködőbbek és elfogadóbbak. A gyermekek általában hamarabb válnak önállóvá, ezáltal könnyebb az érzelmi leválás is számukra. A mozaikcsaládok, amennyiben a szülők jól működtetik azt, kiegyensúlyozottabb családi felállást eredményezhet az egyszülős családoknál. A szülők közötti szeretet és kötelék pozitív minta lehet a gyermekek számára. Mindemellett a gyermektelen napokon jut ideje a szülőknek párkapcsolatuk építésére is, mely a rendszer stabilitásához is hozzájárul.

Összességében tehát a mozaikcsaládok életében sok olyan nehézség felmerülhet, melyek hasonlatosak a nukleáris családmodellekéhez, azonban sajátos jellemvonásaik is vannak, melyek felett nem hunyhatunk szemet. Azonban kellő odafigyeléssel és energiabefektetéssel ezt a rendszer is lehet jól működtetni, és olyan családot létrehozni, melyben kiegyensúlyozottak és boldogok a benne élők. Az ideális kialakításhoz és fenntartáshoz kulcsszó tehát az elfogadás, a türelem, a tolerancia, a nyílt és őszinte kommunikáció, az együttműködés, valamint a bizalom. Elakadás esetén pedig ne habozzunk családterapeutához fordulni, szakmai segítséggel sok mozaikcsalád életminősége javítható, sőt, akár megmenthetővé is válik!

A mozaikcsaládokról tovább tájékozódhattok ebben és ebben a cikkünkben.