Multitasking – képesség, kiváltság vagy mítosz?

Divatos fogalom manapság a multitaskingolás, amely magyarul több feladat egyidejű elvégzését jelenti. Tágabb értelemben kifejezi azonban az egyes teendők közötti gyors oda-vissza váltást vagy több teendő egymás utáni gyors elvégzését is. Szükségünk van-e erre valójában? Egyáltalán képes-e erre az agyunk, és ha igen, milyen mellékhatásai vannak?

Digitalizált korunk emberének határtalan információmennyiség áll a rendelkezésére, és ezeket a túlélési ösztöneinknek engedelmeskedve az elménk szeretné mind feldolgozni. Akkor érezzük biztonságban magunkat, ha nem maradunk le semmiről. A digitális figyelemelterelők azonban azon felül, hogy az olyan alapvető társas készségeinket, mint az empátia és a jelenlét, alig észrevehetően megváltoztatták, az agyunkra is hosszútávú káros hatást gyakorolnak.

A Stanford Egyetem kutatása szerint az emberi agy úgy működik, hogy érdemben egyszerre csak egy gondolkodást igénylő dologgal tud foglalkozni. Amikor azt gondoljuk, hogy multitaskingolunk, valójában megpróbáljuk megerőszakolni az elménket, de ténylegesen csak a gondolkodást igénylő feladatokra való fókuszálásra bírjuk rá, miközben a párhuzamosan végzett tevékenységek között váltogatjuk a figyelmünket. Ezzel azt az érzést keltjük magunkban, hogy egyszerre több dologra is tudunk koncentrálni, és hogy nagyon produktívak és eredményesek vagyunk, de ez igazából csak látszat.

A vizsgálatok azt is igazolták, hogy valójában lassabbak és szétszórtabbak leszünk, és az idő elteltével egyre többet hibázunk, a koncentrációs képességünk pedig csökken. Ez azért történik, mert az elménket jobban megterheli a feladatok közötti váltogatás, mintha hosszabb ideig mélyülnénk el egy adott tevékenységben. A hatékonyságunk akár 40 százalékkal is csökkenhet ezek nyomán! A multitasking tehát nem éri meg, ha egységnyi idő alatt a legtöbb munkát szeretnénk elvégezni.

Bár már közhelyként emlegetett sztereotípia, hogy a nők jobbak a multitaskingban, azonban a bizonyított tény az, hogy a feladatok egyidejű végzésében mindkét nem egyformán rosszul teljesít. 

Egyre több önéletrajzban jelenik meg a multitasking képességként való feltüntetése, és méltán gondolhatnánk, hogy az okostelefonon és online térben felnőtt gyerekek alapjellemzője a párhuzamos figyelem, azonban kutatásokkal igazolták, hogy az ő agyuk sem működik másként, mint felmenőik generációinak. Egy felmérés szerint, amikor egy-egy előadás hallgatása vagy házi feladat elvégzése során mással is foglalkoztak, jelentősen kevesebb információra emlékeztek, illetve a vétett hibák száma és a feladat elvégzéséhez szükséges idő is megnőtt. Laura Bowman, a Central Connecticut State University kutatója tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy azoknak a hallgatóknak, akik a tankönyv olvasása közben használták a Messengert 25 százalékkal tovább tartott ugyanazt a részt elolvasni (és ebből a chateléssel töltött időt kivették!), mint azoknak a diákoknak, akik egyszerűen csak olvastak.

Kérdezhetjük, hogy mi a helyzet azokkal a tevékenységekkel, mint a séta közbeni zenehallgatás vagy a vezetés közbeni rádiózás. Azonban sem a zenehallgatás, sem a rádiózás nem igényelnek elmélyült gondolkodást, ezért ezek a tevékenységek működhetnek tökéletesen akár egymással párhuzamosan is.

Milyen negatív hatásai lehetnek a multitaskingnak?

Amikor nagyobb mennyiségű és sokféle feladat elvégzése vár ránk, és az amúgy is stresszes helyzetet párhuzamos munkavégzéssel igyekszünk megoldani, ne csodálkozzunk, ha azt érezzük, soha nem érünk a feladataink végére, és egyre fáradtabbak leszünk. Ráadásul ilyenkor egyre kevésbé érezzük hatékonynak magunkat. Estére pedig az egész napos hajtás ellenére sem rémlik, hogy mit is csináltunk valójában, vagy hogy átéltünk-e szemernyi sikerélményt is.

A multitasking által okozott kár hamar átterjed életünk más területeire is. Ha folyamatosan több dologgal foglalkozunk egyidejűleg, az agyunk egy idő után nem tudja megállapítani, mely tevékenység igazán fontos. A Stanford Egyetem professzora, Clifford Nass és kollégái olyan embereket vizsgáltak, akik krónikus multitaskingolóknak számítottak. A kognitív folyamataik kimutathatóan károsodtak, és ezek az eredmények nemcsak több teendő egyidejű végzésénél jelentkeztek, hanem bármilyen gondolkodást igénylő feladat elvégzésénél rosszabbul teljesítettek akkor is, ha csak azzal az egy dologgal kellett foglalkozniuk.

Ennek oka, hogy az agyuk akkor is több területet aktivált, amikor valójában csak egyetlen tevékenységet kellett volna elvégezniük – ez pedig a figyelem széthullásának neurológiai jele. Clifford Nass megfogalmazása szerint a „multitaskingolók nyakig járnak a lényegtelen dolgokban”, akadályozva ezzel koncentrációs képességüket, analitikus megértésüket, hatékony feladatmegoldásukat és nem mellesleg empátiájukat.

Szorongást és önbizalomcsökkenést is megélhetünk azáltal, hogy a ránk ömlő rengeteg feladatot nem tudjuk az ideálisnak tartott tempóban és hatékonysággal megoldani még az általunk akár eredményesnek ítélt multitasking módszerével sem. Egyre dekoncentráltabbnak, fáradtabbnak, elégedetlenebbnek és stresszesebbnek érezzük magunkat, ami az önértékelésünkre és egészségünkre is negatív kihatással van. Megfoszt bennünket az elmélyüléstől, mely a manapság sokat emlegetett flow-élmény alapját képezi.

Multitasking során az agyunk nem képes egy adott feladatra elmélyülten koncentrálni, így a jelenünket sem vagyunk képesek tudatosan megélni,

netalántán élvezni, hiszen folyamatosan váltunk egyik teendőről a másikra, és később nem is mindig emlékszünk, mivel foglalkoztunk a nap során.

Ha a multitasking nem a megfelelő megoldás, mi lehetne az?

• Tedd fel magadnak a kérdést: vajon értékes és fenntartható-e számomra ez a tempó? Mi történne, ha lassítanék?

• Próbálj meg megállni és időt adni magadnak a feladataid elvégzéséhez.

• Priorizálj, tervezz, és szép sorjában, kapkodás és párhuzamos figyelem nélkül végezd el a feladataidat. Inkább tervezz be egy napra kevesebb megoldandó teendőt, és oldj meg többet, minthogy elvessz a tennivalókban, és a nap végén visszatekintve frusztrált légy attól, hogy megint nem sikerült teendőid végére érned.

• Zárd ki a zavaró tényezőket! Az elmélyültséget igénylő feladatok elvégzése alatt kapcsold ki az üzenet- és e-mail küldő alkalmazásokat, vagy állítsd „ne zavarj” üzemmódba. Ne legyenek nyitva a feladat elvégzéséhez szükségtelen internetes oldalak, melyek könnyen elvonhatják a figyelmedet és „pihenésként” se nézegesd az e-mailjeidet vagy a telefonodat.

A fenti napi praktikákon felül a kognitív irányítás adhat számunkra hosszabb távú lehetőséget arra, hogy kitartó figyelemmel összpontosíthassunk egy konkrét tevékenységre és ellen tudjunk állni a figyelmünket elterelő impulzusoknak. A kitartó fókuszálás a meditáció folyamatos gyakorlásával fejleszthető, és hatása hosszú távon is tapasztalható.

Kísérletekkel bizonyították, hogy a tudatos jelenlét (mindfulness), azaz annak tudatos érzékelése, hogy épp mivel foglalkozunk, milyen gondolatok vannak bennünk, aktuálisan mit érzünk, milyen hangok, illatok, hőmérséklet stb. vannak körülöttünk, javítja a koncentráló képességet és a munkamemóriát, ezen felül pedig az ösztönös válaszreakcióink féken tartásában is nagy szerepe van. Ugyanis, ha tudatában vagyunk annak, milyen érzések vagy gondolatok találhatók meg aktuálisan bennünk és ezeket nem akarjuk elnyomni, hanem elfogadjuk a jelenlétüket, lehetőségünk van tudatosan megválasztani és kontrollálni a válaszreakcióinkat is. Mindez életünk számos területén nagy előnyt jelenthet és nem mellesleg érzelmi jólléttel is együtt jár.