Bizonyára Te is szoktál rossz tapasztalataidon töprengeni. Ez a működésmódunk természetes, ám könnyen nagyon káros következményei is lehetnek. Miért rágódunk egyáltalán? Mik lehetnek a túlzott tépelődés következményei? Miért rágódnak többet a nők, mint a férfiak? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
Igazán apró dolgok is el tudják rontani a kedvünket. Nem kell sok: elég egy reggeli veszekedés a párunkkal, esetleg egy csípős megjegyzés a főnöktől, hogy aztán kényelmetlenül érezzük magunkat. A nap folyamán később aztán könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy a kellemetlen eseményt elemezzük. Persze akad olyan is, aki szándékosan gondolkodik el a történteken: „Miért tudunk mindig összeveszni a legapróbb dolgokon is? Nagyon dühös lehet rám? Szeret még?”, vagy: „Miért engem szúr ki mindig a főnök? Pikkel rám? Ki akar rúgni?”. Abszurdnak tűnhet az első kérdésből a harmadikig eljutni, de ha sokat töprengünk egy rossz élményen,
könnyen csinálhatunk a bolhából elefántot.
A rágódás, szakszóval rumináció (kérődzés) bizonyos elemei természetesek, sőt szociális fejlődésünk szempontjából abszolút szükségesek. Legtöbbször valóban hasznos a kellemetlen helyzetek kiértékelése, mert így a saját hibáinkból tanulva a jövőben el tudjuk kerülni a hasonló szituációkat. Részben a saját érzelmekre és tapasztalatokra való reflexió teszi lehetővé önmagunk szabályozását. Ám mint sok minden mást, ezt is túlzásba lehet vinni.
Elcsúszott szabályozás
A rumináció, definíciója szerint „egy olyan stresszre adott válaszminta, mely során a negatív érzelmek jelentésével, okával, és következményeivel foglalkozunk visszatérő, passzív módon”. Olvassuk el újra ezt a fogalmat! A magyarázat első fele tartalmazza a rágódás azon elemeit, amik miatt a jelenség még hasznos is lehetne: „…a negatív érzelmek jelentésével, okával, és következményeivel foglalkozunk…”. Az ezek után következő pár szó pedig összefoglalja a káros oldalt: „…visszatérő, passzív módon”.
Visszatérő gondolatai mindenkinek vannak. A baj ott kezdődik, amikor a tudatunkba került negatív tartalmaktól nem tudunk szabadulni. Minél hosszabban merengünk aztán egy problémán, annál inkább arra a témára szűkül be a figyelmünk. Ezzel párhuzamosan záródik ki egyre inkább minden inger, ami megszakíthatná a folyamatot. A reggeli veszekedés (vagy főnök) képe egyre nagyobb problémává dagad, míg végül teljes tudatunkat elfoglalja. Csapdába esünk figyelmünk alagútjában.
A rágódás következményei
Igazi gondot azonban a fenti negatív spirál is csak a passzivitással együtt jelent. Ha aktívan foglalkoznánk az adott problémával, a koncentrált figyelem még segíthetne is. Kedvesünk kiengesztelése helyett viszont végig a veszekedés képe lebeg előttünk. A jelenség leggonoszabb eleme, hogy mindeközben azt hisszük, éppen a megoldás felé haladunk, ám
valójában egyre mélyebben süppedünk bele problémáinkba.
Ahogy azt az eddig leírtak (vagy saját tapasztalata) alapján sejtheti az olvasó, a rumináció egyáltalán nem számít jó önszabályozó stratégiának. Mivel folyamatosan rossz élményeinkre reflektálunk, negatív érzéseink felerősödnek, és tovább tartanak. Ezen felül a rumináció problémamegoldásunkat is jelentősen károsítja. A folytonos töprengés elveszi mind az értelmes lépésekre szánható időt, mind a kidolgozásukhoz szükséges kognitív kapacitásunkat.
„Nők, akik túl sokat gondolkodnak”
Ez a címe a nemrég elhunyt Susan Nolen-Hoeksema 2004-ben megjelent könyvének. A kutatónő úttörőnek számított a rumináció tudományos vizsgálatában. Pályája kezdetén a depresszió kutatásával foglalkozott, és egy érdekes jelenségre lett figyelmes: serdülőkortól kezdve a nők körében kétszer valószínűbb a depresszió előfordulása. Nolen-Hoeksema kutatásai szerint ezért leginkább a nők ruminatív érzelemfeldolgozása a felelős. Rossz (depresszív) hangulat esetén a nők hajlamosabbak érzelmeikkel, azok okaival foglalkozni, míg a férfiak inkább különféle tevékenységekkel terelik el a figyelmüket.
Természetesen ennek okára nincs biztos magyarázat, de a kutatók szerint a nők valószínűbben szembesülnek olyan jellegű stresszorokkal, amelyekre nem tudnak hatni. Amennyiben pedig a helyzetet megváltoztathatatlannak érezzük, logikus lépés lehet saját érzelmeink szabályozása felé fordulni.
Nagyon nem mindegy azonban, hogyan tesszük ezt.
A rumináció egy számos hátránnyal járó érzelemszabályozási stratégia, melyet alapvetően jobb volna elkerülnünk. Ez azonban sokszor nem olyan egyszerű. Cikkünk következő részében éppen ezért a rágódás megfékezésére alkalmas technikákat vesszük majd sorra.
