Ne hagyjuk figyelmen kívül! – Depresszió a munkahelyen, II. rész

Cikkünk előző részében már szót ejtettünk arról, hogy az egyik leggyakoribb mentális betegség hogyan köthető a munkavégzéshez. Nem becsülhetjük alá a munkahelyi körülmények jelentőségét a depresszió kialakulásában. Számos olyan szempontot soroltunk fel, amelyek hatással vannak a munkahelyi stresszre, így a depresszió megjelenésére, és sorra vettük, hogy melyek azok az összetéveszthetetlen tünetek, amelyek hangulati zavarra utalnak. Lássuk most, hogyan vehetjük fel a harcot a depresszióval a munkahelyen!

A magunk részéről a megelőzésért tehetünk a legtöbbet. Fontos, hogy az életünkben legyenek olyan fogódzók, olyan lehetőségek, amelyekkel le tudjuk vezetni az esetleges munkahelyi feszültségeket. „Kacagás, kocogás, lazítás”, ahogy Badgy Emőkétől tanultuk. A testmozgásnak ugyanis igen erős szorongáscsökkentő hatása van, ha tehetjük, rendszeresen iktassunk be valamilyen mozgásformát a mindennapjainkba. Emellett ápoljuk emberi kapcsolatainkat, ne ódzkodjunk beszélni másoknak azokról a dolgokról, amelyek nyomasztanak minket, valamint hagyjunk időt önmagunkra és a kikapcsolódásra.

Ha úgy érezzük, hogy gondot okoz a stresszel való megküzdés, próbáljunk meg elsajátítani olyan coping, azaz megküzdési stratégiákat, amelyek jó hatással lesznek az életünkre. Ha megoldás- és fejlődésközpontú szemlélettel tekintünk az életünkre, könnyebb az akadályokat inkább kihívásként kezelni.

Ha a problémák és a saját sérelmeink helyett a megoldásokra tudunk fókuszálni, mindjárt könnyebb dolgunk lehet.

Mit tehetünk másokért?

Ha másokon tapasztaljuk a depresszió jeleit, az egyik legfontosabb, amit tehetünk, hogy támaszt nyújtunk. Egy egyszerű, de őszinte érdeklődő kérdés, hogy hogy érzi magát az illető, néhány perc figyelmes hallgatás nagyobb megkönnyebbülést jelenthet egy olyan ember számára, akit a már leírt tünetek gyötörnek, mint néhány közhelyes jó tanács. A társas támogatás az egyik legkomolyabb védőfaktorként említhető. Ha nem „címkézzük” meg a mentális zavarral küzdő ismerősöket/kollégákat, hanem nyíltan, mégsem megbélyegzőn kommunikálunk velük, illetve róluk, számukra is könnyebben elviselhetővé tesszük a nehézségeiket.

A depresszióra is igaz, hogy minél hamarabb érdemes elkezdeni a kezelését, mert annál jobb eredmények érhetők el. Ezért fontos, hogy megtaláljuk az érintett számára a legmegfelelőbb ellátást és szakembert. Számos ok van, amiért a hangulatzavarral küzdő emberek nehezen kérnek segítséget, nehezen beszélnek problémájukról. Figyeljünk oda arra, hogy segítő szándékunk számukra se tűnjön támadásnak, lekicsinylésnek vagy szemrehányásnak. Ebben segíthet, ha empátiával fordulunk feléjük.

Mit tehet egy vezető?

Végezetül álljon itt néhány jó tanács vezetők és munkáltatók számára, amelyekkel megelőzhetik cégüknél a munkahelyi stresszt, ezáltal csökkentve dolgozóik depressziójának kockázatát.

Ezzel nemcsak a gazdasági-pénzügyi kiesésektől és költségektől menekülhetnek meg, de kívánatosabb munkahellyé is válhatnak.

Munkáltatóként rendkívül sokat tehetünk ezért.

• A kiváltó okok között láthattuk, hogy a munkával kapcsolatos stressz sokszor olyan tényezőkön múlik, amely az adott munkahely szervezeti kultúrájának része. Ha kultúránkat oly módon reformáljuk, hogy annak ne lehessen része a mobbing – azaz szekálás –, tisztázottak az elvárások, egyértelműek a szerepek, valamint nyílt a kommunikáció, akkor már sokat tettünk a dolgozóink mentális egészségéért. Az, ha saját munkájuk, feladataik felett kontrollt éreznek, szintén komoly védőfaktorként szolgál, így egy esetleges szervezetfejlesztésnél érdemes ezeket a tényezőket szem előtt tartani. S nem csupán az a fontos, hogy megtegyük ezeket a lépéseket: a lényeg, hogy visszacsatolást kapjunk a dolgozóktól, és elinduljon egy kétirányú kommunikáció. Ez, azon kívül, hogy megteremti a kontroll-érzetet a dolgozók számára, megannyi hasznos információhoz juttatja a felettest.
• Fontos megemlíteni, hogy a munka-magánélet konfliktus kiemelt kockázati tényezőként szerepel a depressziónál. A nők esetében a depresszió előfordulásának valószínűsége eleve magasabb, akárcsak azoké a nehézségeké, amelyekkel a karrier és a család összeegyeztetésekor néznek szembe. Számukra kiemelten fontos a munkahelyük rugalmassága ezen a téren. Egyes kutatások azt igazolják, hogy a home office, azaz az otthonról végezhető munka lehetősége nagyban csökkenti a munkához köthető stresszt.
• Ugyancsak fontos a depresszió megelőzésében és felismerésében az információátadás, felvilágosítás és az érzékenyítés is. Ha a dolgozók tudják, mire figyeljenek oda, mik azok a fenyegető jelek, amelyek depresszióra utalnak, könnyebben veszik észre akár magukon, akár társaikon. Így sokkal könnyebb idejében segítséget találni.
• Az egyik legfontosabb védőfaktor a társas támogatás. Ha dolgozóink valódi közösségként tudnak együttműködni, kisebb a kockázata a szorongásos, depressziós kórképek kialakulásának. Figyeljünk oda a csapatra, építsünk közösséget a munkahelyen!

Bár egy igen gyakori, súlyosságát tekintve pedig széles skálán mozgó mentális zavarról beszélünk, nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a depressziónak. Ha tudatosan odafigyelünk saját életünk apró összetevőire, figyelemmel fordulunk kollégáink, embertársaink felé, és lehetőségeinkhez mérten úgy alakítjuk a munkahelyünket, hogy az egy megtartó, biztonságos környezetet jelentsen, nagyban csökkenthetjük a depresszió előfordulásának valószínűségét.