„Ne menjen le a nap a ti haragotokkal!” – keresztény szemléletű konfliktuskezelés a házasságban

két személy ugyanis nem képes addig igazán emberi, beteljesítő kapcsolatra lépni egymással, amíg nem szembesültek a különbözőségeikkel és nem kezelték azokat sikeresen.

az emberi élet negatívnak tűnő oldalai is átalakíthatóak, átkeretezhetőek valamilyen pozitív irányba attól függően, hogy milyen tartással, viszonyulással, beállítódással bánunk velük, 

• Értsük meg előbb a másikat, és utána értsük meg magunkat! Próbáljuk meg feltérképezni, hogy mik azok a felszín alatti szükségletek, igények, amelyek a kialakult konfliktus mögött állhatnak. Ezen témakörök alapja lehet akár a szeretet, a hatalom, az elfogadás, az elismerés, az elkötelezettség, vagy az integritás kérdése is. 
• Legyünk elkötelezettek egymás meghallgatására! „Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a haragra...” (Jak. 1:19). Meghallgatni lehet rosszul is: ha kifejezzük, hogy nem érdekel bennünket, amit a másik mond, ha szelektíven figyelünk rá, ha felszínesen hallgatjuk meg őt, vagy ha védekezünk, és már előre készülünk egy válasszal anélkül, hogy tudnánk, mit fog mondani a másik. Ezzel szemben a jó meghallgatás ismérvei közé tartozik, hogy az, amit a párunk mond, prioritást élvez, és tartalmától függetlenül is fontos nekünk, mert ő maga mondja. Éppen ezért ahhoz, hogy tisztán megértsük azt, amit szeretne kifejezni, érdemes arra figyelnünk, hogy mit tartalmaznak, mit jelentenek a szavai, és nem arra, hogy milyen az előadásmódja, milyen szavakat használ, vagy arra, hogy hogyan védjük ki az esetlegesen bennünket ért vádakat. 
• Legyünk elkötelezettek a megbocsátásra! „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” (Ef. 4:32) A megbocsátás egy döntés, nem pedig egy érzés (Chapman, 2015). Éppen ezért minden esetben tartsunk önvizsgálatot a saját álláspontunk újragondolására, tudatosítsuk a haragtartás hátrányait, próbáljuk magunkat a másik fél helyzetébe képzelni, szemléljünk pozitív példákat a megbocsátásra, és ne felejtsük el, hogy a másik féllel, akivel szemben állunk, valójában bensőséges szeretetkapcsolat köt össze.

• A konfliktuskezelésben amellett, hogy mit, létfontosságú az is, hogy azt hogyan mondjuk! „Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését, a megbántó beszéd pedig támaszt haragot!” (Péld. 15:1). Egy konfliktusban ahelyett, hogy a másik megalázása, vagy a győzelem lenne a célunk, törekedjünk arra, hogy a figyelmünk a problémára irányuljon, konkrétumokról beszéljünk, tényekre utaljunk, legyünk őszinték megállapításainkban és kérdéseinkben is egyaránt. Segíthet még, ha jelenlegi érzéseinkről egyes szám első személyben beszélünk.

• Cselekedjünk olyan módon, amit szeretnénk, hogy velünk is tegyenek! „Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük.” (Mt. 7:12). Tiszteljük meg egymást és adjunk szabadságot egymásnak az önálló gondolkodásra, véleményalkotásra.
• Ha csak lehet, minél hamarabb beszéljük meg a konfliktust, ne hagyjuk elhatalmasodni! „Ne menjen le nap a ti haragotokkal.” (Ef. 4:26). A megbeszélésnek azonban sokféle módja lehet. Előfordulhat, hogy kompromisszumot kötünk (tehát kölcsönösen engedményeket teszünk), vagy az egyik fél enged egy kérdésben, de olyan is történhet, hogy az adott pillanatban nincs lehetőség megállapodásra, megbeszélésre. A probléma jellegétől függően ez utóbbinak is teljes létjogosultsága van, hiszen idővel más oldalról is rá tudunk tekinteni a helyzetre, valamint akár újabb megoldási lehetőségekre is rájöhetünk.
• Cselekvően forduljunk a problémához! „Amire eljutottunk, aszerint járjunk.” (Fil. 3:16). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a megbeszélés végére egyet kell értenünk abban, hogy mit kell tennünk, azonban ha ez nem sikerül, tekintsük fontosabbnak a kapcsolatunkat a problémánál, és ne engedjük, hogy a nehézség éket verjen közénk. Ha pedig átmenetileg nem tudunk jó megoldást találni, értsünk egyet abban, hogy később foglalkozunk a problémával. Így azzal a hozzáállással, hogy a kívánt végeredményre fókuszálunk a hibák, hiányosságok helyett, tudatosíthatjuk azt egymásban, hogy mi az, amivel örömet tudunk szerezni a másiknak.

• Mi volt a legutóbbi konfliktusunk?
• Hogyan sikerült megoldanunk a nézeteltéréseinket?
• Hogyan szeretném, hogy viselkedjen velem a párom egy konfliktushelyzetben? Én hogyan viselkedem?
• Hogyan oldhatjuk meg az adott konfliktus úgy, hogy közben mindketten éreztetjük szeretetünket és tiszteletünket a másik irányába?
• Mi az, amit jól csinálunk a konfliktusunk megoldásaiban? Miben tudnánk fejlődni ezeken a területeken?