Négylábú trénerek a szervezetfejlesztésben – interjú Pieke Noémi kutyás terapeutával

Manapság egyre többet olvashatunk a kutya jelenlétének pozitív hatásairól a munkahelyen, azonban kevésbé ismertek az állatasszisztált céges tréningek. Hogyan segítenek a kutyák a vezetői készségek fejlesztésében, kiégés megelőzésben vagy a konfliktuskezelésben? Pieke Noémi pszichopedagógus, kutyás terapeuta válaszolt kérdéseinkre. Interjúnk.

Pieke Noémi pszichopedagógusként már évek óta foglalkozik kutyás terápiával, sőt kidolgozott egy úgynevezett kapcsolatközpontú terápiás módszertant kutyákkal, melynek alapelveit céges tréningek során is alkalmazza. Az alábbiakban ennek részleteibe avatott be minket.

Mióta foglalkozik kutyás tréningekkel? Hogyan jött az ötlet?

Miután megszereztem a pszichopedagógusi végzettségemet, kezdetben kutyás terápiával foglalkoztam, a tréning később jött. Ez úgy indult, hogy akkoriban addiktológián voltam szakmai gyakorlaton, és szerettem volna a csoportfoglalkozásokon valamit kutyákkal csinálni. A kutyás terápiának már akkor voltak gyökerei Magyarországon, de az nagyon más típusú volt. A szenvedélybeteg ellátásban ezt a módszert szorongás oldásra, hangulat, önbizalom és önértékelés javítása céljából alkalmazták. Ezek nagyon fontos, általános célok, de én szerettem volna ebből egy kicsit többet is kihozni. Azt gondolom, ezek az úgynevezett spontán pozitív hatások akkor is előjönnek, ha már csak kicsit is gyakorlott a tréner, és ha a kliens interakcióba kerül a kutyával. Azonban ha tudatosabban terveznénk a feladatokat, akkor ennek lehetne mélyebb hozadéka is. Így elkezdtem az addiktológián felnőtt önismereti csoportokat tartani kutyákkal, majd kaptam egy megkeresést, hogy mi lenne, ha ezt más körökben is alkalmaznám, mentálisan egészséges személyeknél. Onnan pedig már csak egy ugrás volt, hogy ugyanezt a módszert cégekhez is eljuttassam.

Bemutatná a négylábú csapatot?

A csapat jelenleg három kutyából és egy macskából áll. Az egyikük Zsebi, aki egy három éves keverék kutyus. Az Élethang Alapítványtól került hozzánk, két éves koráig ideiglenes befogadónál élt, de nem volt saját gazdája. Van rajta kívül még egy Charlie Brown nevű csoki színű spániel, aki mentett kutyus, akárcsak a majdnem két éves labradorunk, Marcipán. Ő inkább még csak betanuló státuszban van, nagyon hiperaktív. Ezen felül van egy már nyugdíjazott labradorunk is, Shaco, akivel én kezdtem el ezt a munkát, de vele már nem dolgozom tréningeken. A legújabb csapattag pedig egy cica, Bertalan, aki szinte mindent meg tud csinálni, amit a kutyusok.

Mesélne a módszertanról?

A módszer lényege az, hogy a kliensek egyénileg vagy csoportban az egész tréning ideje alatt interakcióban vannak a kutyákkal. Ezeket az interakciókat utána elemezzük, és az asszociációkkal, projekciókkal is dolgozunk. Nagy különbség a klasszikus terápiás, illetve tréninges vonalhoz képest, hogy a kutyáink úgy vannak kiképezve, hogy tudják: száz százalékban az ő döntésük, hogy részt akarnak-e venni a feladatban, együttműködni az adott emberrel. Például, ha a kliens rászól, hogy feküdjön lem és a kutya nem hallgat rá, akkor én nem fogok odamenni és megmenteni a helyzetet, és ezt pontosan tudja a kutya is.

A lényeg, hogy a kutya csak akkor marad benne az adott interakcióban, ha ő abban jól érzi magát, és ezért az alanyoknak nagyon keményen meg kell dolgozniuk.

A kutyáink sokoldalúan vannak kiképezve, több kutyás sport alapjait is tudják, ezért nagyon sok vicces dolgot lehet velük csinálni, de csak akkor, ha nekik is van kedvük hozzá. Ez azt jelenti, hogy ha valaki például túl sokat parancsolgat, akkor az egy elég gyakori reakció, hogy a kutya egy idő után sarkon fordul, és ott hagyja. Ha valaki túl lágy, akkor meg a fejére fog nőni. Amennyiben a személynek zavaros a kommunikációja, – most ez alatt főként azt értem, hogy a verbális meg a nonverbális jelzései nincsenek összhangban,  – akkor a Zsebi például ugatni kezd, így jelzi a frusztrációt. Ha a kliens számára nagyon konfrontatív a helyzet, és jobban fáj, mint kéne, akkor az én feladatom az, hogy ezt enyhítsem, és feldolgozhatóvá tegyem számára annak érdekében, hogy az itt tapasztalt élményeiből később profitálhasson majd.

Ha nem elég hangos az üzenet, akkor az a dolgom, hogy felerősítsem.

Általában öt perces időkerettel dolgozunk, ez azt jelenti, hogy addig kell feladatban tartani a kutyát, és ez idő alatt nincs megmentés, tehát azt tényleg nekik, kettőjüknek kell megoldaniuk. Ilyenkor sok kliens úgy éli meg, hogy nincs nála a kontroll, ami részben így is van, hiszen nem tud egy kutyás interakciót teljes mértékben kontrollálni, mert a kutya mint önálló faktor mindig benne van. Emiatt sokan stresszesek, és ezt gyakran azzal vezetik le, hogy beszélnek közben, amivel azután remekül lehet dolgozni. Nem ritka, hogy elhangzanak olyan mondatok, mint „Már te sem figyelsz rám” vagy „Te is ezt csinálod velem”; vagy épp ellenkezőleg: „Végre valakinek számít, amit kérek”. Ezek nagyon értékes mondatok, mindig felírom, majd visszaolvasom őket, és erre reflektálunk a csoport segítségével.

Milyen állatok lehetnek alkalmasak erre a feladatra?

Ez módszerfüggő, hiszen a klasszikus kutyás terápiában és a kutyás tréningben van egy konkrét típusú kutya, amelyik nagyon alkalmas a feladatra. Általában az ilyen ebeknek magas a stressztűrő képessége, oda vannak az emberekért és jól motiválhatóak. Amit én csinálok azt most már úgy hívjuk, hogy kapcsolatközpontú terápia. Itt a legfontosabb, hogy a kutyában semmilyen agresszió ne legyen és lehessen motiválni.  Amire mi még kimondottan figyelünk, hogy  sokoldalúan képzett legyen a kutya, így többféle interakcióba be lehessen vonni. Nekem az a tapasztalatom, hogy minél emberibb és minél életszerűbb a kutya – és ebben igenis benne vannak a hibák –, annál jobban meglátja benne saját magát a kliens. Például a Zsebi nagyon neurotikus típus, a Marci ADHD-s, a Charlie pedig kicsit Aspergeres vonalon mozog, tehát mindegyik igazából egy karikatúra.

A kutyákhoz nagyon könnyű kapcsolódni akár cégvezetőként is.

Amikor bejönnek öltönyben, kimérten, mereven, majd a kutya csinál valami bolondságot –például fel akar ugrani a székbe, de elméri az ugrást és hatalmasat esik – olyankor olyan könnyű meglátni a kutyában a sebezhetőséget, az esendőséget. Ugyanakkor a kliens is megtapasztalja, hogy az állatot a hibáival együtt imádjuk, és ez a tapasztalat azonnal megváltoztatja a tréning légkörét.

Pontosan milyen tréningeket szoktak tartani, milyen készségeket fejlesztenek?

Ami a legtipikusabb, az a vezetői készségfejlesztés, ami akár már a tehetség vagy talent programokban elkezdődik, tehát nem feltétlen a már vezetői pozícióban levők jönnek, hanem azok, akik csak a jövőben kerülnének erre a posztra. Másrészt a kiégés prevenció, ami elég gyakori megrendelés. Szoktunk tartani kommunikációs készségfejlesztést és csapatépítőket is.

Mik a visszajelzések ezzel kapcsolatban? A résztvevők hogyan viszonyulnak a kutyusokhoz?

Minden tréningen önkéntes a részvétel, tehát olyan, aki utálja a kutyákat, az nyilván nem fog eljönni. Az előfordult már, hogy aki alapból nem annyira kutyás, az is eljött, mert hallotta a kollégáktól, hogy nagyon jó a tréning, így rászánta magát, és persze hamar rájött, hogy ezektől a kutyáktól nem kell félni. Az a tapasztalatom, hogy könnyebb ide bevonzani a résztvevőket, mint egy nem kutyás tréningre. Egyrészt azért, mert úgy érzik: ez nem is olyan komoly. Csak eljönnek, kutyáznak, és jól érezik magukat. Másrészt a tréning teljesen kiszakítja a résztvevőket a normál, hétköznapi közegből, már eleve azzal, hogy – bár vannak, akik nem tartják be –, de mi ki szoktunk küldeni előre egy e-mailt, hogy kényelmes, játszós viseletben jöjjenek a tréningre. Általában három napos egy ilyen alkalom, és az elsőn mindenki öltönybe jön. A második nap már eljutunk odáig, hogy még mindig márkás, meg nagyon menő, de mégiscsak melegítő öltözet van rajtuk, és már attól, hogy a ruhájukat lecserélik, más emberek is lesznek ezzel együtt.

Mennyire tartják professzionálisnak ezt a módszert?

Az átlag résztvevő, aki becsöppen, első körben kétkedve szokott még ott lenni. Úgy van vele, hogy nagy baj nem lehet, mert lesznek kutyák, de nem sokat vár tőle. Ahol már tíz tréningünk volt, és nagyon jók a visszajelzések, ott már azért ez megfordul. Ott úgy jönnek oda, hogy tudják: mély dolgok is fognak történni. Volt már olyan csoport aki kérte, hogy évente egyszer legyen egy új tréning, de ezt már a cégtől független. Illetve arra is elég sok példa van, hogy egy ilyen alkalom után valaki egyéni coachingra jelentkezik. Ezzel szemben szűz terepen nagyon más az elvárás a hatékonysággal kapcsolatban.

Van igény ilyen tréningekre jelenleg a piacon?

Az a tapasztalatom, hogy nagy igény van rá, folyamatos az érdeklődés. Azt gondolom, hogy óriási szükség van rá, már csak azért is, mert a pszichológiát, azt sehol sem lehet megkerülni. Egy sima tréning is akkor jó, ha mélyebb rétegeket is érint a résztvevőkben. Nem elég csak azzal foglalkozni, hogy az illetőnek jók legyenek a konfliktuskezelési stratégiái, hanem azzal is törődni kell: miért nem jók, miért nem tud belemenni egy konfliktusba. Azt gondolom, a kutyák azért csodálatosak, mert nagyon gyorsan bevisznek a mélybe a projekciók és az asszociációk révén, ezáltal pedig a mélyebb rétegeken is tudunk dolgozni.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE