Nem csak a vírus pusztít – avagy öngyilkosságok a pandémia idején

Egy év távlatából egyre több kutatás jelenik meg, amelyek a Covid-19 és az ezzel járó izoláció kockázati hatásairól számolnak be, a mentális jóllétünket érintve. De vajon még miket tartogat számunkra a koronavírus? Cikkünk olyan tanulmányokat mutat be, amelyek az öngyilkossági arányokat vizsgálták 2020-ban.

2020 emlékezetes év marad mindannyiunk számára. Mióta a pandémia felütötte a fejét, a tudományos világban kutatások sorozata indult el. Azonban nemcsak a biológiai vonatkozásait vizsgálják a vírusnak, hanem a mindennapi életünkre, jóllétünkre kifejtett hatásait is. Ugyanis nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az elmúlt év során megváltozott életvitelünknek mekkora hatása van a mentális egészségünkre.

Honlapunkon már több alkalommal is megjelentek cikkek, amelyek a Covid-19 által kifejtett változásokat tárgyalják pszichológiai nézőpontból. Ugyanakkor arról is már több alkalommal írtunk, hogy mit jelent a szuiciditás jelensége, milyen kiváltó okai vannak az öngyilkosságnak, milyen tényezőket lehet figyelmeztető jelekként értelmezni, valamint mi történik ilyenkor a hozzátartozókkal.

Az öngyilkosság, mint világszintű probléma, és mint a második leggyakoribb elhalálozási ok, már évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget, ugyanis

az egyik legnagyobb rizikót jelentő sürgősségi állapotként tartják számon.

Ez magába foglal egy egyre fokozódó skálát, amely az önsértő gondolattól a befejezett öngyilkosságig tart. A jelenlegi helyzetünk azonban még inkább arra világít rá, hogy foglalkoznunk kell a járványhelyzet és a pszichés zavarok kapcsolatával.

A tavaly óta fennálló pandémia és az életvitelünkbe beálló változások között a kutatások több olyan tényezőt is említenek, amelyek rizikóként értelmezhetők a szuiciditásra nézve. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen:

• mentális betegségek megléte

• bezártság

• szociális távolságtartás

• válások arányának megnövekedése

• munkahelyek elvesztése, vagy épp az ott előforduló túlterhelés

• globális gazdasági válság

• szorongásos reakciók megnövekedése (például a bizonytalanság, a fertőzéstől való félelem, az oltásokkal kapcsolatos megosztott vélemények stb.)

• a fertőzött vagy a feltételezett esetek társadalmi megbélyegződése

• orvosi ellátás struktúrájának megváltozása

Jelen cikkünkben tehát olyan tanulmányokat mutatunk be, amelyek 2020-ban készültek, és

az öngyilkosság jelenségét vizsgálták a Covid-19 kontextusában.

A tanulmányok olyan, már meglévő mentális zavarokat említenek a résztvevő személyeknél, mint a depresszió, a bipoláris zavar, a szerhasználat, a pánikbetegség, a szorongásos zavarok, mint a generalizált szorongás, vagy a poszttraumás stressz zavar. Több helyen arról is beszámolnak, hogy a mentális zavarral élő személyek nagyobb eséllyel vannak kitéve a fertőzésnek, figyelembe véve a komorbiditás kockázatát. Utóbbi esetében ugyanis könnyebben halmozódhatnak a betegségek, így nehezebb a kezelés kivitelezése, valamint annak lefolyása is problémásabb lehet.

Ezekben a kutatásokban azt is kimutatták, hogy az általuk vizsgált személyek esetében növekedtek a neurotikus, stresszel kapcsolatos problémák, a szorongásos, illetve a kényszeres zavarokról való beszámolások. A skizofréniában szenvedő betegeknél például az előző évekhez képest gyakrabban fordultak elő üldözési téveszmék.

Lényeges szem előtt tartanunk, hogy több kutatás csak a pszichiátriai ellátásba jelentkezett betegeket vizsgálta, sürgősségi helyzetekben. Így azok a személyek, akik az öngyilkosságot mérgezéssel vagy másfajta önsértéssel próbálták elkövetni, nagyobb valószínűséggel kerültek más kórházi osztályokra, kimaradva így a vizsgálatból.

Egy német vizsgálatban, amelyet felnőtt populáción végeztek, azt találták, hogy a szerhasználatban szenvedő betegek voltak a leggyakoribbak a sürgősségi ellátások során, megfigyelhetően magasabb férfiaránnyal, valamint ezeknél a személyeknél lényegesen több volt az öngyilkossági gondolat is. Elmondható tehát, hogy a pandémia során az alkoholfogyasztás mértéke növekedett a német vizsgálati személyeknél. Az ezzel összefüggő általános szorongásszint növekedése a fentebb felsorolt stresszorokból is következik. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a különböző pszichoaktív szerek szorongásoldó hatással bírnak, elmondható, hogy e két tényező kéz a kézben járhat olyan életkörülmények esetén, mint a mögöttünk álló egy év.

Érdekes eredménynek bizonyult az is, hogy

nagy számú résztvevő számolt be a reménytelenség érzéséről,

hiszen minderre nagy hatással van a szociális elszigeteltség, és a megnövekedett munkakövetelmények hatása, esetenként pedig a munkahely elvesztése és az anyagi bizonytalanság is. Korábban végzett japán kutatások ugyanis összefüggést mutattak ki a munkanélküliség és a megnövekedett öngyilkossági arány között, amely a jelen helyzetben is aktuálisnak mondható.

Nézőpontváltásként említhető az a belga kutatás, melynek eredményei szerint is megfigyelhetőek a mentális problémák és az ezek következményeként megjelenő öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok és magatartások előfordulásának növekedése. De ez a tanulmány épp a frontvonalban dolgozó szakembereket választotta célcsoportként. Az elmúlt év az aktívan dolgozó orvosok, pszichiáterek és klinikai pszichológusok számára is megterhelő volt, ráadásul számukra sok esetben magas volt az érzelmi reakciónak való kitettség is. Elmondhatjuk tehát, hogy az egészségügyben dolgozók körében is megfigyelhetők a mentális problémák, a szorongás, az alvásproblémák és az ezek következményeként megjelenő öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok előfordulásának növekedése. Ugyanakkor lényeges megemlíteni, hogy ennek nem a szakmai munkakörnyezet az elsődleges kiváltó oka, hanem a járványhelyzet miatt fennálló terheltség.

Végeztek egy átfogónak tekinthető, többnemzetiségű, keresztmetszeti vizsgálatot is. Ilyen eljárás során egy adott időpontban, több célzott csoport adatait elemzik. 10 keleti és nyugati országban vizsgálták az öngyilkossági gondolatok meglétét. A tanulmány célja az öngyilkossághoz tartozó előrejelzések azonosítása volt, összehasonlítva több, a járvány által sújtott országot. Azzal a hipotézissel, vagyis előzetes feltevéssel indították a kutatást, hogy a szuiciditással kapcsolatos gondolatok aránya magasabb lesz az ázsiai országok körében. Az eredmények szerint a szuicid magatartás és az ezzel kapcsolatos gondolkodás az Egyesült Királyságban és Brazíliában, tehát Nyugaton volt a legalacsonyabb, míg Makaóban, tehát Keleten volt a legmagasabb. Ebben a régióban nagyon sok a migráns munkavállaló, így felléphetnek nyelvi akadályok, valamint gyengébb az egészségügyi ellátás és az edukáció is.

Ugyanakkor ez a tanulmány azt is hivatott részletesebben kifejteni, hogy miért bizonyul jelentősebb rizikófaktornak  a fiatalabb kor és a férfi nem. Ez azt jelenti, hogy a szuicid gondolatok, vagy épp a befejezett öngyilkossági esetek terén nagyobb arányban fordulnak elő fiatalabb személyek és férfiak.

A férfiak célcsoportjának esetleges magyarázata lehet az is, hogy a férfiak kisebb mértékben kérnek segítséget az érzelmi problémáikkal kapcsolatban. Ugyanakkor a hegemón maszkulin kép, vagyis a férfiak dominanciája, a társadalmakban megjelenő védelmező és irányító szerepe, és az ezzel együtt járó felelősség is közrejátszhat abban, hogy nagyobb eséllyel lesznek érzelmi nehézségeik. De ehhez kapcsolódó ok lehet a munkahely elvesztése is, amely gyakran vonja maga után azt, hogy a személy nem érzi magát értékesnek, mintha meggyengült volna a férfi identitása. Egy másik hasonló terület lehet a kapcsolati válság, az összezártság, vagy épp a távolság miatt felmerülő viszályok is. Mindezek a stresszes és bizonytalan helyzetek, amelyek körbeveszik a mindennapjainkat, megnövekedett stresszel járnak. A japán kutatásban is például arról számolnak be, hogy az előző évek szuiciditási rátájához képest 2020. júliusa és novembere között inkább nők voltak nagyobb számban érintettek, míg október és november között inkább a férfiak. 2011 és 2020 között az öngyilkosságban elhunyt személyek 70%-a férfi volt.

A már fent is említett, másik prevalens tényező, amely az öngyilkossági gondolatokat illeti, az a fiatalkor, amely az utóbbi évtizedekben egyre csak növekedett. A kutatásban résztvevő fiatalok 40%-a volt hajlamos valamilyen pszichológiai problémára. Ezen tünetek magas előfordulási gyakorisága abból is adódhat, hogy a szociális elszigeteltség, amely a járvány megfékezését célozná, az eddigi életvitelünk teljes felborulását eredményezi. Az online oktatás, a szórakozóhelyek bezárása, a szociális környezet változatosságának hiánya, valamint a karrierlehetőségek bizonytalansága maladaptív viselkedéssel és megnövekedett stresszreakcióval jár együtt. Kimutatták például azt is, hogy a 21 és 40 éves kor közötti fiatal felnőttek esetén magasabb volt a szorongás, a depresszió, az alkoholfogyasztás, és alacsonyabb volt a mentális jóllét.

A tanulmányok következtetéseként elmondható, hogy pozitív együttjárás van a fertőző betegségek (jelen esetben a Covid-19), valamint a pszichiátriai zavarok és az öngyilkossági tendenciák között. Ugyanakkor kihangsúlyozzák azt is, hogy sürgető szükség van arra, hogy társadalmi szinten, főleg a veszélyeztetett alpopulációk mentális egészségének megfelelő prevenciós intézkedéseket tegyünk, valamint a már kialakult zavarok esetében beavatkozásokat hajtsunk végre.