Nemi különbségek a társas szorongásban

Időről-időre mindannyian szorongunk valamilyen mértékben a különböző társas helyzetekben, de vajon van-e különbség e tekintetben a nők és a férfiak között? Mikor tekintjük a szociális szorongást egészségesnek, és mikor beszélhetünk mentális zavarról? Olvass tovább, hogy választ kapj ezekre a kérdésekre!

A szociális szorongás sokféleképpen testet ölthet az életünkben: aggódunk, mielőtt közösségbe kellene mennünk, félünk attól, hogy mások előtt megalázó helyzetbe kerülünk, vagy attól, hogy a környezetünk rossz véleményt alakít ki rólunk, esetleg a torkunkban dobog a szívünk, amikor közönség előtt kell felszólalnunk. A köznyelvben ezekre gyakran azt mondjuk, izgulunk – amit sok esetben helyesen teljesen normálisnak tekintünk.

Hol húzódnak a határvonalak egészséges és patológiás között?

A szociális szorongásos zavar – más nevén társas vagy szociális fóbia – egy igen gyakori mentális probléma, ami a társas helyzetek hatására megjelenő distresszt jelöli. A DSM-5 – a gyakorlatban jelenleg is használt, egyik fő diagnosztikus kézikönyv – szerint „észrevehető és tartós félelem egy vagy több olyan szociális vagy előadói teljesítményt igénylő helyzettől, amelyben a személy mások lehetséges figyelmének van kitéve”. Az ilyen helyzetbe kerülés majdnem minden esetben azonnali szorongásos választ provokál, akár az adott szituációhoz kötött pánikroham formájában. A személy felismeri, hogy félelme túlzott vagy ésszerűtlen, igyekszik ezeket a helyzeteket elkerülni, illetve ha ez nem lehetséges, csak intenzív szorongással vagy szenvedéssel viseli el.

Fontos határvonal tehát a szorongás mértéke (erőteljes), racionális vagy irracionális mivolta (irracionális), továbbá az erre adott viselkedéses és érzelmi reakció (elkerülés, szenvedés), illetve az egyén életére gyakorolt következmények (jelentős hiányok, nehézségek) is.

Perczel-Forintos Dóra és Kresznerits Szilvia 2017-es cikkükben leírják, hogy a szociális szorongást egyfajta kontinuumként is felfoghatjuk, és ez a dimenzió egészen a félénkségtől kezdve a több helyzetben megnyilvánuló gátlásosságon át az intenzív szorongással jellemezhető szociális fóbiáig, vagy annak extrém formájáig, az elkerülő személyiségzavarig terjed.

Többek között a következő élményekben érhetjük tetten a társas szorongást:

• félelem az olyan hétköznapi helyzetekkel kapcsolatban mint egyéni vagy csoportos beszélgetés kezdeményezése, találkozás idegenekkel, telefonálni valakinek, másokkal együtt dolgozni vagy közösen enni a munkahelyen a kollégákkal
• folyamatos aggódás amiatt, hogy valami kínosat cselekszünk mások előtt (például inkompetensnek tűnünk vagy elpirulunk)
• attól való félelem, hogy mások mindig figyelnek és kritizálnak minket, ítélkeznek felettünk
• szemkontaktus kerülése
• alacsony önértékelés
• erős izzadás, remegés, heves szívdobogás, akár pánikroham társas helyzetek előtt, alatt vagy után

A szociális fóbia diagnózisát természetesen csak képzett szakember állíthatja fel.

Mennyi az annyi? – a szociális szorongásos zavar gyakorisága világszerte

A Harvard Medical School 2007-es kutatása szerint az USA-ban élő felnőttek közül a nők 13 százaléka, míg a férfiak 11,1 százaléka küzd szociális szorongásos zavarral valamely időszakban egész élete során, ami összesítve a felnőtt populáció körülbelül 12 százaléka. Egy másik adat szerint 2012-re már a nő-férfi arány 14,2-11,8 százalékra változott a 18-64 korosztályban – ez összesítésben 13 százalékot jelent, ami több mint 25,5 millió ember. Az USA-ban így öt év alatt 1 százalékkal nőtt a 65 év alatti amerikai felnőtt lakosság körében a szociális szorongásos zavarral élők száma.

A szociális fóbia a harmadik leggyakoribb mentális zavarnak tekinthető

a major depresszió és a szerhasználati zavarok (elsősorban alkohol és nikotin) mögött. Az európai lakosság esetén – egy 2020-as kutatás szerint – az előfordulás gyakorisága 7 százalékra tehető. Ugyanakkor a társas fóbia ritkán jelenik meg önmagában, ”tiszta” zavarként, a felnőttek körében a 70-80 százalék esetében legalább egy másik pszichiátriai zavarral is küzd a személy, leggyakrabban depresszióval.

Nemi különbségek

Asher és munkatársai 2017-es publikációjukban a férfiak és nők közötti eltéréseket keresték a szociális fóbia tekintetében. Eredményeik azt mutatták, hogy a nőknél nemcsak a zavar előfordulása gyakoribb, de súlyosabbak a tüneteik, nagyobb számban vannak társas félelmeik, illetve gyakrabban társul a zavarhoz halálvágy és öngyilkossági gondolatok.

A nők szociális félelmei többek között a következő szituációkra vonatkoztak: interakció egy autoritást képviselő személlyel, közönség előtt beszélni, kifejezni az egyet nem értésüket, belépni egy szobába vagy terembe, ahol a többiek már mind ülnek. A mindennapi funkcionálás tekintetében elmondható, hogy a szociális szorongással élő felnőttek esetében a nők közül kevesebben dolgoznak, illetve ha van munkahelyük, akkor is kevesebb órát töltenek munkával.

A társuló mentális zavarokat nézve a férfiak esetében inkább az externalizáló (például alkoholfüggőség, szerencsejátékfüggőség, antiszociális személyiségzavar), míg a nőknél az internalizáló (például depresszió, egyéb szorongásos zavarok) zavarok jellemzőek.

A kutatások többsége nem talált különbséget a nemek között abban, hogy hány éves korban kezdődik a szociális fóbia. Fontos differencia viszont, hogy Asher és munkatársai szerint

a férfiak inkább kérnek segítséget, ha szociálisan szoronganak,

ami különösen érdekes abból a szempontból, hogy a többi mentális zavar esetében elmondható, hogy a nők fordulnak gyakrabban segítségért.

A nemi szerepek hatása

A nemek közötti különbségek hátterében számos tényező húzódik, melyek közül kiemelt szerepe lehet a kultúrának, a szocializációnak. A nemi szerepekről alkotott elképzeléseink meghatározhatják szorongásunk mértékét – Gall például már 1969-ben arról számolt be, hogy amikor úgy kérdezték a résztvevőket, hogy a maszkulinitás-femminitás egy dimenzió, akkor a férfiak és a nők közül is azok számoltak be nagyobb mértékű szorongásról, akiknek magasabb volt a femminitás pontszámuk. Amikor 2007-ben Bekker és munkatársai külön-külön mérték a maszkulinitást és a femminitást, akkor azt találták, hogy a magasabb maszkulinitás pontszám alacsonyabb szociális szorongással járt együtt.

Fontos kiemelnünk, hogy az azonosulás egy maszkulin szereppel nem feltétlen jelenti, hogy alacsonyabb az átélt szubjektív szorongás, csupán azt valószínűsítheti, hogy kevésbé vallja be, számol be róla az adott személy. Ezt az elképzelést támasztja alá az a kutatás is, amelynek második részében az alanyok úgy tudták, hogy a kísérletvezetők megfigyelik a félelmi reakcióikat és képesek detektálni azt, ha hazudnak. Mindennek tükrében a férfiak erősebb félelemről számoltak be, míg a nők esetében ez nem változott ahhoz képest, amikor úgy tudták, hogy nem figyelik a reakcióikat, és nem képesek megmondani, ha hazudnak a szubjektív élményükről.

Jelentős szerepe lehet a szubjektív szorongás szempontjából a szocializációnak is: általában a fiúkat már gyerekkortól kezdve arra bíztatjuk, hogy nézzenek szembe félelmeikkel, ami így csökkenti a szubjektív félelemmel teli élményeket.

Továbbá

a nők inkább hajlamosak a ruminációra, azaz a tartós, negatív gondolatokkal teli rágódásra,

ami szintén eredményezheti azt, hogy a nők több szorongásos tünetről számolnak be, mint a férfiak.

3 + 1 tipp a társas szorongás leküzdéséhez

A következő lehetőségeken érdemes elgondolkodni vagy kipróbálni, ha úgy érezzük, hogy szociálisan szorongunk:

• mélyebb megértés, szorongató ingerek azonosítása – ehhez jó módszer lehet, ha naplót vezetünk, ahová leírjuk, hogy bizonyos társas helyzetekben mit gondoltunk, hogyan viselkedtünk, hogyan éreztük magunkat
• relaxációs technikák, légzőgyakorlatok – például meditáció, autogén tréning, légzési technikák
• fókuszálás arra, amit a környezetünkben lévők valóban mondanak, ahelyett, hogy rögtön a legrosszabbat feltételeznénk – fontos lehet megvizsgálni azt, hogy negatív gondolatainknak mennyi a valóságtartalma, racionalitása

Amennyiben professzionális segítségre van szükségünk, úgy bátran keressünk fel támogató csoportot vagy pszichológust!