Biztosan mindannyian láttunk már vicces videót, például arról, hogy a háziállatok hogyan „támogatják” az otthonról dolgozó gazdikat, vagy gyerekekről, akik mindenáron szerepelni akarnak a videokonferencián. Ezek a tartalmak felvidítanak és elviselhetőbbé teszik azt az élethelyzetet, amelybe akaratunkon kívül csöppentünk bele. De hogyan is működik ez? Hogyan lehet akkora ereje a humornak, hogy még a negatív élethelyzeteken is képesek legyünk mosolyogni?
A pszichológia nézőpontja szerint, minden olyan élethelyzet, amely alkalmazkodást igényel, stresszkeltő eseménynek számít.
Létezik eustressz („jó” stressz), amely akkor alakul ki, amikor valamilyen kihívás előtt állunk, fejlődünk általa. A distressz („rossz” stressz) azonban negatív hatással van a pszichikai és fizikai energiákra egyaránt.
A stressz mértékét növeli, ha a forrása nem befolyásolható, illetve nem bejósolható. Sajnos a vírushelyzetre is jellemzőek ezek a tényezők, így legtöbben distresszként éljük meg az általa okozott változásokat. Mindannyian máshogyan kezeljük ezt a helyzetet, különböző mértékben éljük át a negatív érzelmeket és próbáljuk csökkenteni a stresszt az életünkben. Sokan a testmozgást választják, van, aki a művészetekben találja a megnyugvást, mások az internet és a játékok világába menekülnek. Mindezek mellett van egy eszköz, amely mindenkinek ott lapul a tarsolyában, ez pedig nem más, mint a humor,a mely egy egyszerű mód a felgyülemlett feszültség csökkentésére, és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Ezt bizonyítja az interneten felbukkanó rengeteg vicces tartalom, amelyeknek gyakori témája a koronavírus.
A humor működése
Feszültségcsökkentő hatása a fiziológiai és pszichés arousalváltozások által valósulhat meg. Az arousal a szervezet általános izgalmi és éberségi állapota. Az optimumteória szerint, ha az arousal meghaladja az átlagos szintet, akkor igyekszünk csökkenteni azt, ha pedig alacsonyabb, akkor a növelésére törekszünk. Előfordul, hogy szándékosan magasabb szintre emeljük, például játék esetén. Érdekes tény, hogy az arousalszint ugyanúgy emelkedik, ha mérgesek és zaklatottak vagyunk, vagy ha éppen izgatottak és boldogok.
Daniel Berlyne humorelméletében összefoglalta, hogy az a kellemes érzés, amelyet a humoros események közben érzünk, növeli az arousalszintünket. Azonban a túl magas arousalszint már kellemetlen lenne, az optimális örömérzet ugyanis a közepes szint esetén jöhet létre. Amikor viccet mesélünk, vagy éppen az interneten meglátunk egy humoros képet, elkezd növekedni az arousalszintünk az optimális irányba, ekkor már egyre kellemesebben érezzük magunkat, nevetünk vagy mosolygunk. Azonban a vicc egy pontján az arousalszintünk meghaladja az optimálisat.
Ekkor kap igazán fontos szerepet a csattanó, mely során az aktivációs szint ismét a megfelelő állapotba kerül.
Ezáltal egy hirtelen visszaesés történik, amelynek viselkedéses megnyilvánulása a nevetés. A vicces tartalmak böngészésével, esetleg gyártásával csökkentjük a feszültséget, és igyekszünk elérni az optimális arousalszintet.
Mikor vagyunk fogékonyak a humorra?
Michael Apter átforduláselméletében foglalta össze a humor feldolgozási módjait. Az imént említett arousalszint alapján az embereket két csoportba sorolta. A telikus állapotban lévő személyekre jellemző a komolyság és az ambiciózus hozzáállás, akik inkább az alacsony arousalszintet észlelik kellemesnek, a magasat pedig kifejezetten kellemetlennek. A paratelikus állapotban lévők játékosak, aktívan keresik a megfelelő arousalszintet, amely számukra inkább a magasabb szintet jelenti, míg az alacsonyabb esetén unatkoznak, érdektelenné válnak. Az elmélet szerint folyamatosan változhat, hogy éppen melyik csoportba tartozunk, hiszen a velünk történő események hatására átfordulhatunk egyik állapotból a másikba. A humor pedig paratelikus állapotban érvényesül igazán, az izgalom és a magas arousalszint által képes elérni a felszabadító hatását.
Összességében tehát a humornak fontos funkciója van, végigkíséri életünket és hatékony megküzdési módként bármikor a rendelkezésünkre áll. A vírushelyzet által okozott stressz és szorongás általánossá vált a mindennapjainkban, ebben a helyzetben próbálunk boldogulni és igyekszünk a legtöbbet kihozni belőle. Rengeteg időt töltünk az internetes tartalmak böngészésével és sajnos a médián keresztül sok negatív hírrel találkozhatunk. Azonban, ha törekszünk arra, hogy ezeket a tartalmakat háttérbe szorítsuk és igyekszünk pozitívabb, vidámabb tartalmak után nézni, máris csökkenthetjük a felgyülemlett feszültséget. A humor egyszerű eszköze lehet annak, hogy elengedjük a negatív érzelmeket és felvidítsuk önmagunkat, illetve környezetünket, így lehetővé válik a feltöltődés mindannyiunk számára. Viccelődjünk bátran, vidítsunk fel másokat és soha ne felejtsük el, hogyan lehet egy jó ízűt nevetni!
Felhasznált irodalom:
Apter, M. J. (1982). The experience of motivation: The theory of psychological reversals. London: Academic Press.
Berlyne, D. E. (1972). Humor and its kin. In J. H. Goldstein & P. E. McGhee (Eds.), The psychology of humor: Theoretical perspectives and empirical issues (pp. 43-60). New York, NY: Acameic Press.
Csépe, V., Győri, M. & Ragó, A. (2008). Általános pszichológia 3. Nyelv, tudat, gondolkodás. Budapest, Bp: Osiris kiadó.
Tisljár, R. (2011). A humor szerepe és szerveződése a társas kapcsolatokban. Doktori értekezés.