„Nincs időm pihenni” – A szabadidőnkről való gondolataink hatása mentális egészségünkre

A kötelezettségeinktől távol töltött idő alapvetően arra szolgál, hogy kikapcsolódjunk, élvezzük azt, amit éppen csinálunk – legyen az olvasás, sportolás, játék, délutáni alvás vagy bármi más. De milyen hatással lehet mentális egészségünkre, ha a szabadidőre időpazarlásként tekintünk, és közben nem érezzünk magunkat produktívnak, hiszen annyi teendőnk lenne még? Befolyásolják-e a szabadidővel kapcsolatos elképzeléseink, hiedelmeink azt, hogy mennyire tudjuk valójában megélni és élvezni azt? Olvassatok tovább, hogy választ kapjatok ezekre a kérdésekre!

A szabadidő fontosságával, mentális és fizikai egészségünkre gyakorolt hatásával régóta foglalkozik a szakirodalom, így számos pozitív következménye ismert számunkra. A szabadidő többek között csökkentheti a vérnyomást, egyfajta kontrollérzést nyújthat számunkra a saját életünk felett, serkentheti társas kapcsolatainkat, csökkentheti a depresszió kialakulásának kockázatát és a boldogság egyik forrásaként szolgálhat.

Egy 2017-es publikáció szerint azoknál az időseknél (44 és 98 év közöttiek, az átlagéletkoruk 75 év volt), akik az egyedülléttel és a magányosság érzésével küzdöttek, a mindennapi fizikai aktivitás végzése a szabadidőben előrejelezte az optimizmust, az élettel való elégedettséget, a közelebbi szociális kapcsolatokat a kortársakkal, a pozitív érzelmeket és a pszichológiai jóllétet, melyek aztán képesek lesznek megvédeni ezeket az egyéneket a különböző megbetegedésektől. A kutatók szerint a

szabadidőben végzett fizikai aktivitás központi szerepet játszik a negatív pszichológiai tünetek (pl. szorongás, depresszió, szociális izoláció) csökkentésében és a pozitív kimenetelek növelésében.

Természetesen nem csak a fizikai aktivitásnak, hanem az egyéb szabadidős tevékenységeknek is pozitív hatásai vannak az egészségre, például Szabó Attila egyik kutatása szerint a humor és a testmozgás is ugyanúgy pozitív hatással van a jóllétre, de a humor nagyobb szorongáscsökkentő erővel bírt, mint a testmozgás.

Fontos, hogy mit gondolok a szabadidőmről?

Tony Cassidy már 1996-ban arról publikált, hogy jelentős és következetes kapcsolat van a szabadidőnkhöz való pozitív hozzáállásunk, továbbá a szabadidős tevékenységünk felé történő elköteleződésünk és a pszichológiai, illetve fizikai egészségünk között. Az nem meglepő eredmény, hogy azok, akik egészségesebbnek és boldogabbnak érzik magukat, sokkal valószínűbben köteleződnek el szabadidős tevékenységek mellett, és éreznek pozitívan a szabadidővel kapcsolatban. Az viszont újdonság lehet, hogy Cassidy szerint az oksági kapcsolat fordítva is helytálló, azaz mindazok, akik elköteleződnek és eleve pozitív attitűdjeik vannak a szabadidővel kapcsolatban, valószínűbben érzik magukat egészségesebbnek és boldogabbnak.

De mi történik akkor, ha negatív attitűdjeink vannak a szabadidővel kapcsolatban? Egyre gyakrabban találkozhatunk azzal a meggyőződéssel, hogy „nem érünk rá pihenni”, a szabadidő bizony időpazarlás, hiszen produktívak lehetnénk, ha ahelyett is dolgoznánk. Ezek az elképzelések valószínűleg tanult asszociációk, aminek alapjai azok az esetek, amikor objektíve valóban időt vesz el a szabadidő eltöltése a munka vagy a fontos teendők elvégzésétől. Aztán gyakran túláltalánosítjuk ezt az elképzelést, és arra a következtetésre juthatunk, hogy a szabadidő egyszerűen pazarlás.

Miért gondolhatjuk, hogy pazarlás a szabadidő?

Ashley Whillans 2019-es publikációjában arról írt, hogy a csapata által megkérdezett 2,5 millió amerikai közül 80% mondta azt, hogy nincs elég ideje megcsinálni mindent, amit egy napban szeretne. A kutató szerint napjainkban a helyzet olyan komoly, hogy ezt már egyfajta „idő-éhínségként” írhatjuk le, amit ő kollektív, kulturális kudarcnak tekint, hiszen az idő az egyik legfontosabb erőforrásunk életünk során. Kutatásai alapján elmondhatjuk, hogy azok,

akik az idő kevéssége miatt sokat aggódnak, alacsonyabb szintű boldogságot, örömöt és magasabb szintű szorongást, depressziót és stresszt élnek át, kevesebbet nevetnek, végeznek testmozgást és kevésbé egészségesek.

Munkavégzésükben csökkent szintű a produktivitás, valószínűbb, hogy elválnak partnerüktől, és talán a legmeglepőbb, hogy az „idő-éhségnek” sokkal erősebb negatív hatása volt a boldogságukra, mint annak, ha munkanélkülivé váltak.

Általánosságban elmondható, hogy a munkával töltött összes idő növekszik – valószínűleg „az idő pénz” gyakran használt meggyőződés jegyében, vagyis azért dolgozunk egyre többet, hogy nagyobb legyen a vagyonunk. Whillans szerint azonban pont fordítva gondolkozunk, mint ahogyan kellene, hiszen a kutatási eredmények konzisztensen arról számolnak be, hogy a legboldogabb emberek a pénzüket használják arra, hogy időt vegyenek maguknak (nem pedig az idejüket arra, hogy pénzt szerezzenek vele). (A kutató természetesen nem vitatja, hogy élhetünk olyan financiális helyzetben, ahol elengedhetetlen, hogy a pénzt válasszuk az idő helyett, hiszen ez élet-halál kérdése lehet.)

Bellezza és munkatársai egyenesen amellett érvelnek, hogy az elfoglaltság és a túlterheltség státuszszimbólummá vált. Korábban például a reklámokban megjelenő tehetős embereket általában szabadidejük közben mutatták, például pihentek egy medence szélén vagy egy yachton, teniszeztek vagy síeltek, míg napjainkban ezeket szorgosan dolgozó, elfoglalt üzletemberek váltották fel. A kutatók azt találták, hogy az elfoglalt egyéneket úgy észleljük, mint akik kívánatos, vágyott humán tőkével rendelkeznek (például a kompetencia, ambíció), ami hatással van arra az elképzelésünkre, hogy a hosszú munkaórákból és a kevés szabadidőből állapítjuk meg az egyén pozitív vagy magas státuszát. Mindez pedig ahhoz vezet, hogy összességében ezeket az egyéneket különlegesnek látjuk, úgy gondoljuk, hogy ritka az ilyen ember, és nagy szükség van rájuk, nagyobb rájuk a kereslet.

Hatások a mentális egészségre és ötletek a változtatáshoz

Tonietto és munkatársai összesen négy vizsgálatot végeztek, melynek eredményét 2021. nyarán publikálták. Az első két vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy van egy olyan általános tendencia, miszerint azok, akik a szabadidőre időpazarlásként tekintenek, alacsonyabb élvezetről, örömről számoltak be, mikor éppen a szabadidejüket töltötték – ez különösképpen igaz volt azokra, akik magáért a tevékenységért végezték azt, amit (terminally-motivated), összehasonlítva azokkal, akiknek a szabadidős tevékenységük egyfajta eszköz volt valamilyen cél eléréséhez (instrumentally-motivated).

Az a meggyőződés, hogy a szabadidő időpazarlás, kapcsolatban áll a rosszabb mentális egészséggel, beleértve az alacsonyabb boldogságszintet, jóllétet, továbbá a depresszió, stressz és szorongás magasabb szintjét.

De hogyan változtassuk meg elképzeléseinket, és hogyan adjunk így esélyt magunknak arra, hogy boldogabbak legyünk? Whillans számos megfontolandó stratégiát megfogalmazott publikációjában:

• Tervezzünk előre: hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy rossz, ha a szabadidőnket előre beosztjuk, és a legjobb a spontaneitás, így nem tervezünk semmit előre, ami nagyon gyakran ahhoz vezet, hogy végül nem végzünk semmilyen tevékenységet, nem megyünk el semmilyen programra a szabadidőnkben.
• Szánjunk több időt az étkezésre: Whillans kutatócsoportja azt találta, hogy a franciák jelentősen több időt töltenek magával az étkezéssel, míg az amerikaiak több időt szánnak az étel kiválasztására, mint arra, hogy élvezzék annak elfogyasztását. A franciák esetében az az eredmény született, hogy mivel hosszabban étkeztek, nagyobb elégedettséget is éreztek utána, ami csökkentette az általuk átélt stresszt.
• Találkozzunk új emberekkel és segítsünk másoknak: az alkalmankénti szociális interakciók idegenekkel jelentősen növelik a boldogságérzetünket, az önkénteskedés pedig nem csak a nagyobb boldogságszinttel áll kapcsolatban, de növeli azt az érzésünket, hogy bőven van időnk az életünkben.
• Töltsünk több időt gyönyörködéssel: bizonyára mindannyian ismerjük azt az érzés, amikor egy csodálatos panoráma tárul elénk, és akár perceket is eltöltünk azzal, hogy gyönyörködünk benne. Ez szintén képes növelni azt az érzésünket, hogy „időnk, mint a tenger”.
• Vegyünk ki több szabadságot: gyakori az a meggyőződés, hogy aki megteheti, hogy hiányozzon a munkahelyéről, az bizonyára alacsonyabb státuszú ember, hiszen az elfoglalt és sikeres emberek nem érnek rá erre. A kutatási eredmények azonban azt mutatják, hogy akik több szabadnapot vesznek ki, elégedettebbek az életükkel – és ez a hatás az alacsony jövedelműek esetében is megmutatkozott.
• Legyünk aktívabbak: a kutatási eredmények azt mutatják, hogy az aktív pihenés (például kirándulás) sikeresebben felveszi a harcot „idő-éhségünkkel”, mint a passzív pihenés (például TV nézése, fekvés).