Ok, boomer – köszi a véleményt, de kit érdekel?

A kifejezés eredete nem tisztázott, mára olyan szállóige lett, mellyel könnyen „sarokba” lehet állítani a babyboomer generáció tagjait. Akárhonnan indult, a leghétköznapibb helyzetekben is elhangozhat. Mit jelent ez a szó, és miért ne használjuk? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Az ok, boomer kifejezésben voltaképp generációk csapnak össze: a babyboomerek, akik már nyugdíjasok vagy közel állnak hozzá, és a Z-generációsok, akik most veszik át a stafétát.  

A „boomerek” azok, akik 1946 és 1964 között születtek. Ebben a korban szinte robbanásszerűen megnőtt a születések száma, innen ered a „bébibumm” elnevezés is. Viszont eltérő okból született sok gyerek: míg például Amerikában a gazdasági fellendülés okozta, addig Magyarországon az abortusztilalom. Így Magyarországon nem a klasszikus értelemben vett boomerek vannak, hanem Ratkó gyerekek. A szociális és gazdasági háttér is más: míg Amerikában dübörgött a gazdaság és ezáltal a jólét elérhetőbb lett, addig Magyarországon a háborút követően inkább nélkülözés volt. Az amerikai boomerek kvázi „magukra hagyták” a gyerekeiket, az X-generációt: az ő körükben lett ugrásszerűen nagy a válások száma, másrészt mindkét szülő dolgozott, így nem tudtak minőségi időt szánni a gyerekeikre.

E korosztály idősei még abban a korban nőttek fel, amikor stabil volt az életpályamodell: általában onnan mentek nyugdíjba, ahol pályájuk elején elkezdtek dolgozni. 

A történet másik oldalán azok a Z-generációs fiatalok vannak, akiknek már adott volt az internet: olyan természetes nekik a használata, mint az olvasás. Karriert szeretnének és megismerni a világot. Ez az első olyan generáció, amit már globálisnak lehet nevezni: az internet térnyerése miatt megszűntek a határok, és olyan lehetőségek állnak előttük, melyek a korábbi generációknak nem, vagy csak nehezen voltak elérhetőek.

A konfliktusok hálójában – avagy miért ne használjuk

Az „okboomerezés” legnagyobb hibája, hogy

ellehetetlenít mindenféle problémafókuszú, konstruktív párbeszédet.

Épp azt a párbeszédet, ami a kulcsa a problémamegoldásnak. Ha valaki csak legyint mások mondanivalójára, azzal egyrészt nem old meg semmilyen konfliktust, másrészt újakat is generál.

A másik probléma a kifejezéssel, hogy rendkívül lekezelő. Pont az az egymás iránti tisztelet hiányzik belőle, aminek természetesnek kellene lennie. Gondoljunk bele: mit érzünk akkor, amikor valaki nem hallgat meg bennünket, csak felteszi a kezét és annyit mond, hogy „oké, köszi a véleményt”? Innentől aztán indul a sárdobálás és a konfliktus. 

És végül, de nem utolsósorban: a kifejezés homogén egységként kezel, pedig mindig vannak kivételek. A ok, boomer fordulattal

már azelőtt leírunk valakit, hogy megszólalna és kifejthetné a véleményét.

Olyan sztereotípia mentén ítélünk, ami nem feltétlen igaz, és nem is igyekszünk a sztereotípia mögé nézni.

Sztereotípiák

A sztereotípia kifejezés Walter Lippmann nevéhez köthető, aki szerint a sztereotípia egy olyan kognitív reprezentáció, amely egy társadalmi csoportról alakul ki. A sztereotípiákhoz kapcsolódhatnak attitűdök, érzelmek. Egy klasszikus sztereotípiát megjelenítve: amikor valaki úgy gondolja, hogy a szőke hajú nők buták, ha találkozik egy konkrét szőke nővel, rögtön azt feltételezi róla, hogy buta, így előítélettel viseltetik iránta. 

Ha egy sztereotípia egyszer kialakult, nehéz megváltoztatni, mert szinte önállóan működik: előhívja az előítéleteinket az adott csoporttal kapcsolatban, és így irányítja a diszkriminatív viselkedést. Használatának fő oka, hogy segíti a gyors információfeldolgozást. Olyan helyzetekben, amikor nincs elég időnk vagy nincs elegendő információnk, kézenfekvőnek tűnik használata, viszont épp ez az, ami tévútra vihet bennünket: olyan kijelentéseket tehetünk, melyek egyszerűen nem igazak. A sztereotípiák káros előítéletek alapját képezhetik, például ha úgy gondoljuk, hogy minden szőke nő buta és el is ítéljük őket emiatt, annak az okos szőke nők látják a kárát.

A kutatók szerint a boomerek gyakran gondolkodnak sztereotípiák mentén az X, Y és a Z-generációról, olyan részinformációkból gazdálkodva, amelyek csak részben vagy egyáltalán nem helyesek. Például, hogy nem képesek házra gyűjteni, csak szórják a pénzt. Az ok, boomer kifejezés használatával ez fordítva is igazzá válik:

mi is a sztereotipizálás hibájába eshetünk. 

Mit tehetünk ellene?

A sztereotípiák legyőzése nem egyszerű feladat, de nem is lehetetlen. Ehhez összegyűjtöttünk néhány tippet:

• Önismeret: legyünk tisztában azzal, milyen gondolataink vannak másokkal kapcsolatban, és azok mennyire fakadnak a szerzett információkból és mennyire feltevésből.
• Törekedjünk a mélyebb megismerésre: ne felszínesen, kvázi első látásra ítéljünk, hanem igyekezzünk megismerni a másikat.
• Ne ítélkezzünk rögtön: számos oka lehet, hogy valaki miért viselkedik úgy, ahogy.

Generációk összehozása – de hogyan?

Ahelyett, hogy a különbségeket látjuk, inkább arra kell koncentrálnunk, hogy minden generációnak megvan a maga erőssége: 

• A babyboomer generáció erősségei: tapasztalat, mély szakmai tudás, megbízhatóság.
• A Z-generáció erősségei: digitális jártasság, kreativitás, ötletesség.

A tudásmegosztásra és a tapasztalatok átadására remek lehetőség a reverse mentoring, mely segítségével az idősebb munkavállalók szakzsargont és tapasztalatot, míg a fiatalabbak digitális ismereteket tudnak átadni. Ezek bár olyan ismeretek, amelyek például egy tréning segítségével is megszerezhetőek, mégis sokkal hasznosabb tudás biztosítható a reverse mentoringgal, mert egyrészt személyre szabottabb, másrészt gyorsabb, hiszen a reverse mentoring folyamata nincs előre meghatározva, hanem dinamikusan alakítható.

És végül gondoljunk bele: évtizedek múltán majd mi leszünk gyerekeink boomere, mi leszünk azok, akik a régi időket képviseljük.