Önmagunkról alkotott képünk és érzéseink sohasem egyoldalúak. Mindig van egy belső emocionális rendszer, ami kissé a „mi oldalunkon” áll, ugyanakkor gyakran viaskodik a bennünk generálódó negatív érzésekkel. Hogy ezek az ambivalens élmények miben tudnak segíteni bennünket? Például céljaink elérésében, belső harmóniánk megtalálásában. Ám éppenséggel azt is eredményezhetik, hogy nem tudunk megküzdeni saját problémáinkkal. Cikkünkből kiderül, hogyan szeressük magunkat úgy, ahogyan a tankönyvekben meg van írva.
Negatív oldalunkat nevezhetnénk akár anti-szelfnek is, mivel egyfajta belső kritikusként van jelen. Sokszor éppen ez okozza alacsony önértékelésünket is. Kutatók egy kétlépéses feladatot találtak ki arra, hogy megpróbálják az ilyen élményeket reális érzésekké alakítani. A kutatásban részt vevők először saját belső kritikus hangjuknak megfelelő mondatokat jegyeztek le, mint például „igazi vesztes vagyok”, esetleg „nekem soha semmi nem sikerül”. A második lépcsőben arra kérték őket, hogy próbálják ezt egy reálisabb belső monológgá átírni. A meglepően emocionális kimenetelű feladatban több személynek is problémát okozott felismerni saját pozitívumaikat és eredményeiket. Akadtak viszont olyan kompromisszumos megoldással élők is, akik közelítettek a helyes önértékelés belső hangjához, és a korábbi gondolatokat így írták át: „Nem vagyok vesztes. Sok előnyöm van, és
Fontos kiemelnünk, hogy nem csak maguktól generálódnak a negatív gondolatok a kutatás résztvevőiben. A külső kritika, a zárkózott szociális életvitel éppen annyira rontja az önértékelést, mint ha csak a múltunk sötét élményeit cipelnénk vállunkon.nem kell minden hibázás során mély sajnálatba merülnöm”.
Negatív gondolataink gyakran elszakítanak bennünket a valóságtól olyan értelemben, hogy rontják a helyzetek kiéértékelését.
Mit értünk önegyüttérzés alatt?
Az önegyüttérzés szakkifejezést nem egyszerű lefordítani, mivel nincs rá konkrét szavunk vagy szóösszetételünk. Az elsőre szokatlanul hangzó fordítás az angol self-compassion kifejezésből ered, amely egy jól körülírható és motívumokkal megragadható hozzáállást takar. Egyfajta részvét és elfogadás, empátiával vegyülő hozzáállás-csokor saját szelfünk irányába.
Dr. Kristin Neff professzor az önegyüttérzés egyik elismert kutatója. Eredményei a következők voltak az önegyüttérzéssel kapcsolatban:
„Az önegyüttérzés nem egyenlő az önértékeléssel. Inkább kötődik a rezilienciához olyan értelemben, hogy az önértékelés bizonyos szempontból mindig instabil. Ki van téve mások reakcióinak, pillanatnyi sikereinknek és kudarcainknak, míg az önegyüttérzés egy általános és stabilabb ívű hozzáállást takar, melyben nem fér el a nárcizmus és a reakciós düh."
Kicsit szűkebben értelmezve: nem vethetjük össze egy olyan fogalommal, ami kis események során belső iránytűként szolgál számunkra (önértékelés). Az önegyüttérzés egy általánosabb, holisztikus megközelítésen, jóságon és empátián alapuló szemléleti keret saját magunk és jóllétünk irányába. A pillanatnyi sikerek és kudarcok nem formálják ezt a hozzáállást, de a háttérben mindig annak forrásaként szolgál, hogy nehéz időszakainkban táplálkozzunk belőle.
Emberi mivoltunkhoz hozzátartozik, hogy megérdemeljük az elfogadást és megértést, nem pedig különböző tulajdonságokhoz és vonásokhoz kötni azokat.
Dr. Neff az alábbi három dimenziót köti az önegyüttérzéshez:
- Ön-kedvesség vs. önmagunk bírálása
- Tudatos jelenlét (Mindfulness) vs. gondolatok és helyzetek túlkombinálása
- Közös emberi lét vs. izoláció
Dr. Neff példaként hozza fel az ön-kedvességet, amely távol tud bennünket tartani a belső hangunk kritikus megnyilvánulásaitól is.
„Nem kaphatunk meg mindent, amit akarunk. Nem lehetünk éppen mindig azok, akik lenni szeretnénk”. Ha ezeket a felismeréseket elnyomjunk vagy letagadjuk, az frusztrációt és distresszt fog eredményezni. Megtehetjük akár azt is, hogy az önelfogadást szem előtt tartva tekintjük át ezeket az élethelyzeteket és nem fogalmazunk meg ítéleteket magunkra és képességeinkre vonatkozóan.
Az elmélet második sarkalatos pontja a Mindfulness, mivel a tudatos és éber jelenlét az, ami meggátolhat bennünket a túlzott ítélkezéstől azáltal, hogy a jelenben és az adott körülményeken tartja a fókuszpontot.
A harmadik pont azt a célt szolgálja, hogy ne érezzük áldozatnak magunkat, ne helyezkedjünk bele saját nárcisztikus gondolatainkba.
A pozitív gondolatoknak éppen annyi teremtő ereje van, mint a negatív hozzáállásnak.
Az emberi lét közös nevezője
Dr. Neff véleménye szerint: „Minden ember szenved. Embernek lenni halandóságot, esendőséget és tökéletlenséget is jelent. Mind emellett viszont az önegyüttérzés magában foglalja ennek a szenvedésnek és emberi tökéletlenségnek a felismerését, aminek élményében minden emberi lény osztozik ezen a világon. Ezt kell felismernünk, ahelyett, hogy mindig csak magunkra és saját életünkre vonatkoztatunk történéseket.”
Az önegyüttérzés tehát tanulható, fejleszthető, és jócskán túlmutat az egyénen. Gyakorolhatjuk mindennapjaink során azokban a helyzetekben, amikor saját magunkkal szemben a legkritikusabbak és legkeményebbek lennénk. Amint elhatalmasodik az a szorongató és nehéz érzés, hogy valamit elrontottunk, esetleg alkalmatlanok lennénk egy feladatra, gondoljuk végig az alábbiakat.
- Mindig, mindenkinél van jobb, szebb, tökéletesebb, gazdagabb és még sorolhatnánk.
- Mindig lesznek olyan események, amiket nem tudunk irányítani, ezért butaság lenne azt gondolni, hogy a kontroll egy erény.
- Mindenkinek vannak nehézségei, nem csak mi küzdünk meg problémás helyzetekkel.
- Kivételesek vagyunk sok tekintetben, ez tesz bennünket egyedivé.
- Türelemmel és elfogadással kell magunk felé viseltetnünk, mert emberként már kivívtuk ennek a jogát.
Nincs tökéletesség. A tökéletesség olyan illúzió, ami felé persze közelítenünk kell, de tudnunk kell, hogy az egy elérhetetlen, nem létező pontja az emberi létnek. Amint tökéletességet tűzünk ki célul, elmegyünk a valódi helyzetek, fejlődési pontok és emberek mellett.
