Az azonos témájú cikk első részében igyekeztünk kulturális, evolúciós, klinikai szempontból vizsgálni, hogy mi lehet az oka annak az ellentmondásnak, hogy az alkohol legális szer, sőt mi több, politikai szempontból pártolt is a fogyasztása, míg a kannabisz és más könnyű drogok legalitásának kérdése nem jut el az érdemi politikai vita szintjéig. Nézzük most a kérdést szorosabban politikai szempontból.
2017 márciusában az Európai Drogmonitorozó Központ egy kiadványt jelentetett meg. Ebből többek közt az is kiderül, hogy Közép-Európában Magyarország az egyetlen ország, ahol börtönbüntetést lehet kapni kannabisz fogyasztásért, illetve amíg a legtöbb európai ország az utóbbi 20 évben enyhített az ezzel kapcsolatos szankcióin, Magyarország szigorított, és növelte a kiszabható büntetés mértékét. Annak meghatározása, hogy egy szer legális vagy sem, pusztán jogi, politikai döntésnek bizonyul. Vajon a könnyű drogok legalitásának kérdése függ-e attól, hogy épp egy jobb vagy baloldali kormány van hatalmon?
Körösényi András egy tanulmányában, amely a politikai polarizációval foglalkozik és 1990 és 2010 között vizsgálja a magyar politikát, a drogpolitikát is egy olyan közpolitikai területként említi, amelyre kevésbé jellemző a gyakori, hirtelen irányváltás. Ennek hátterében az áll, hogy a társadalmi optimum a medián pozíció, amelytől polarizáció hatására távol kerülhet a követett közpolitika. Emellett a gyakori irányváltás csökkenti a közpolitika hatékonyságát, mert nagy társadalmi költséggel jár. Egy-egy kormányzati ciklus relatíve rövid időtartama miatt az irányváltás társadalmi költsége nagyobb lehet, mint a gyakran elmaradó, társadalmi haszna.
A Republikon Intézet egy 2014 nyarán készült elemzése az egyneműek házasságának támogatottsága mellett, a fővárosiak attitűdjeit a könnyű drogok dekriminalizációjával kapcsolatban is vizsgálta. Az elemzésben a pártpreferencia és az életkor szerepére fókuszáltak. Eredményeik alapján arra jutottak, hogy a fővárosi fiatalok nagyobb mértékben támogatják a szabad könnyű drog használatot, mint az idősebb korosztályok.
A cikk első részében már volt szó arról, hogy a drogok, az alkohollal szemben kultúránktól idegenek, sokkal kevesebb ideje vannak jelen a kontinensen és ebből fakadóan veszélyesként, félelmetesként, kiszámíthatatlanként tekinthetünk rájuk. A fiatalabb generációk esetében félelmetesség érzékelésében abból a szempontból mutatkozhat változás, hogy egy mai tinédzserben valószínűleg nagyobb félelemérzetet kelthet a saját, néhanapján nagyon részeg szüleinek látványa, mint az, hogy az egyik tag a baráti társaságból a jelenlétében szív el egy füves cigarettát vagy együtt megesznek egy füves sütit.
A Republikon kutatása alapján viszont amíg az életkorral igen,
a pártpreferenciával kevésbé függött össze a kérdés.
Míg a jobboldalon a két legnagyobb párt, a Fidesz és a Jobbik szavazói, a fővárosi átlagot meghaladóan, a konzervatívabb álláspontnak megfelelően, a könnyű drogok használatának büntetését támogatják, a baloldali pártok szavazói között a helyzet nem ennyire egyértelmű. Vannak olyan pártok, akik szavazói egyértelműen a liberálisabb álláspontot, a könnyű drogok szabadabb használatát támogatják, de például a Demokratikus Koalíció szavazói a jobboldali szavazókhoz hasonlóan elutasítóak a büntetés enyhítése kapcsán.
A fentiekből az látszik, hogy a jobb-bal dimenzió vagy a pártpreferencia nem függ kizárólagosan össze a szerhasználattal kapcsolatos attitűdökkel. Ezek formálásának, változtatásának vagy épp az új információk befogadásának képességére inkább segítségül hívhatunk olyan pszichológiai fogalmakat, mint a dogmatikus gondolkodás, amellyel egy korábbi cikkünk részletesen foglalkozik. Illetve befolyásolóak lehetnek a klasszikus kognitív torzítások, mint a túláltalánosítás, például, hogy minden droghasználó bűnöző vagy a dichotóm gondolkodás, miszerint minden fekete vagy fehér, tehát a drog kategorikusan rossz.
Felhasznált irodalom:
Körösényi A. (2012) A politikai polarizáció és következményei a demokratikus elszámoltathatóságra. In: Van irány? Trendek a magyar politikában. Új Mandátum Könyvkiadó
Révai, G. (2016) Beszélgetések a függőségről, Libri Kiadó