Kultúránkban jelenleg a monogámia az elfogadott és megszokott párkapcsolati forma, azonban tágabb környezetünkben már találkozhatunk számtalan más típusú romantikus kapcsolattal is. Az egyik ilyen etikus konszenzuson alapuló kapcsolat a többszerelműség, a poliamoria. Annak ellenére, hogy a poliamoria nem új keletű jelenség, az utóbbi időben került a figyelem középpontjába olyan reality műsoroknak köszönhetően, mint a Couple to Throuple, illetve az idén megjelent Challengers című film révén. Cikkünkben körbejárjuk, hogy mi sarkallja az egyént egy poliamor kapcsolatban való részvételre, és mik az elkerülhetetlen alapvetések egy ilyen kapcsolati típusban.
Az egészséges élet kialakításához a romantikus kapcsolatok elengedhetetlenek, mert segítenek kielégíteni az alapvető pszichológiai szükségleteinket. A mai nyugati kultúrában a legmagasabb értéket képviselő társadalmi forma a monogámia. Az 1920-as évek óta a szerelem összefonódott a házassággal, ami fokozott hangsúlyt helyezett az intimitásra, a szexuális szenvedélyre és a társas kapcsolatokra. Ez azt eredményezte, hogy a romantikus partnerünktől várjuk szükségleteink kielégítését – társaságot, intimitást, intellektuális részvételt és szexet –, amelyeket korábban több különböző személy elégített ki.
Cikkünkből kiderül:
- Milyen meghatározó tényezői vannak a poliamoriának?
- Miért választják egyesek a poliamor kapcsolatot a monogámia helyett?
- Mi szükséges ahhoz, hogy jól működjön egy poliamor kapcsolat?
Tisztáznunk kell, hogy az etikus nem-monogámia (ENM) egy gyűjtőfogalom: olyan kapcsolati formákat foglal magában, ahol minden érintett beleegyezik abba, hogy több romantikus és/vagy szexuális partnere legyen. Ezek közé sorolják többek között a kapcsolati anarchiát, a nyitott kapcsolatot, a swinginget és a poliamoriát.
Nyitott kapcsolat: A felek nem csak egymással létesítenek szexuális kapcsolatot.
Swinging: Egy pár más párokkal létesít szexuális kapcsolatot, ez magában foglalhatja a partnerek cseréjét is.
Kapcsolati anarchia: Az elképzelés szerint minden kapcsolat egyformán fontos, és a romantikus vagy szexuális kapcsolatokat nem szabad előtérbe helyezni.
Bár a társadalom nem elhanyagolható része részt vesz az etikus nem-monogámiában, még mindig erősen stigmatizált ez a kapcsolati forma. Emiatt fontos hangsúlyozni, hogy a kapcsolatok során nem beszélhetünk hűtlenségről.
Mit jelent a poliamoria?
A poliamoria vagy többszerelműség azt jelenti, hogy valaki több romantikus vagy szexuális kapcsolatot tart fenn, ahol minden partner tisztában van a helyzettel és beleegyezik abba.
Míg a legtöbb ENM kapcsolat csak a szexről szól, addig a többszerelműségben az érzelmek is szerepet játszanak.
Mivel a kapcsolati szükségletek több partner között oszlanak meg, ez csökkentheti azt az elvárást, hogy egyetlen romantikus partner elégítse ki az összes vagy legtöbb szükségletet.
A poliamoriával kapcsolatban több félreértés is felmerül, így fontos tisztázni a jellemzőket:
- Gyakran összekeverik a poligámiával, ám a kettő nem egy és ugyanaz. Míg a poligámia többnejűséget jelent, addig a poliamoria a többszerelműségre utal.
- Mivel egy etikus nem-monogám kapcsolatról beszélünk, nem lehet szó hűtlenségről, hiszen a felek tisztában vannak a „játékszabályokkal", és elfogadják a többi partner jelenlétét a kapcsolatban.
- Szintén felmerül a poliamoria kapcsán az elköteleződés hiánya. Bármilyen kapcsolatot nézünk, legyen az barátság vagy a gyermekeink iránti szeretet, nem csak egy személynek adjuk az összes szeretetünket. Ez az elképzelés igaz a romantikus partnerek esetében is, éppen emiatt képesek a poliamor személyek egynél több személlyel is tartósan elkötelezett kapcsolatot fenntartani.
Motivációk a poliamoriára
Miért vágynak az emberek poliamor kapcsolatra? Mi motiválja az egyént, hogy poliamor kapcsolatban éljen? Ha meg szeretnénk érteni a poliamoriát, elengedhetetlen, hogy megismerjük azokat a motivációs tényezőket, amelyek miatt valaki fontolóra veszi, kísérletezik vele, és gyakorolja a poliamor kapcsolatokat. Biancszi és Hnatkovicova tanulmányuk során a poliamor kapcsolatban való részvétel okait kutatták, ahol 8 lehetséges motivációs tényezőt soroltak fel. A főbb motivációs tényezők, amelyeket a szerzők elsőként fogalmaztak meg:
- Szükségletek kielégítése: A házasság eredeti funkciója a biztonság és pénzügyi stabilitás biztosítása volt, de manapság a szükségletek listája sokkal hosszabb: ide tartozik a szeretet, önkifejezés, önértékelés, vagy akár az önmegvalósítás. Az emberek túlzott elvárásokat támasztanak a monogám kapcsolatokkal szemben, ami fullasztó érzéshez vezet, mivel egyetlen kapcsolat nem képes minden igényt kielégíteni. A poliamoria lehetőséget ad arra, hogy több partner között osszák meg a különböző igényeket, csökkentve az elvárást. A különböző igények kielégítése a fő motiváció, ami hozzájárul a kapcsolati elégedettséghez és a szubjektív jólléthez.
- Személyes fejlődés és autonómia: A poliamoria egy önismereti utazás lehet, ahol megérthetjük vágyainkat, határainkat és kapcsolati céljainkat. A többféle kapcsolati dinamika megélése segíthet különböző nézőpontokból látni a világot, ezzel lehetőséget adva az új készségek elsajátításához, új ismeretek tanulásához és a tapasztalatok bővítéséhez. Ezek révén az egyén növelheti önbizalmát, ami pozitív hatással van az önértékelésre és a kapcsolat minőségére.
- Identitásfejlődés: A poliamoria erősen függ a személy társadalmi helyzetétől és környezetétől. Átmeneti időszak lehet az egyén számára, aki később elhagyja a poliamor közösséget, és megállapodik. Az etikus nem-monogámia lehetőséget kínál a felfedezésre anélkül, hogy veszélyeztetné a meglévő kapcsolatokat. Lehetőséget ad a fiatal felnőtteknek arra, hogy különböző partnereket ismerjenek meg anélkül, hogy hosszú távú kötelezettségeket vállalnának, így egy átmeneti időszakként szolgálhat, mielőtt életre szóló monogám kapcsolatot létesítenének.
Ezek mellett megnevezték még a politikai nézetek kifejezését, a szexuális kisebbségi identitás felfedezését, a szexuális változatosság iránti vágyat, a közösséghez való tartozás igényét és a pszichodinamikai okokat.
A megkerülhetetlen szabályrendszer
Kultúránkban a mai napig megfigyelhető, hogy erkölcstelennek gondoljuk a nem monogám kapcsolatokat. Akárcsak a monogámiában, úgy a poliamor kapcsolatokban is létezik szabályrendszer, amelyet a felek mind magukra, mind a másik félre vonatkoztatnak. A különbség az, hogy a poliamoriában több mint két személy vesz részt a „párkapcsolatban".
A legalapvetőbb szabályok, melyek segítenek fenntartani az egyensúlyt és a harmóniát a partnerek között:
- Önkéntes részvétel: Lényeges, hogy ne a másiknak való megfelelés miatt vegyünk részt egy poliamor kapcsolatban. Éppen ezért talán az első és legjelentősebb, hogy minden érintett önként, saját akaratából vegyen részt a kapcsolatban, saját igényeit tiszteletben tartva.
- Kommunikáció: A kommunikáció az egyik legfontosabb tényező a kapcsolatok egészségének megőrzése szempontjából. A poliamoria kommunikációt, őszinteséget és átláthatóságot igényel a partnerek között, így a felek biztonságban érzik magukat gondolataik, aggodalmaik és érzelmeik kifejezésében. Ez képezi a bizalom alapját, ami segíti az intimitás növelését, a határok felfedezését és az érzések megosztását a felek között.
- Határok felállítása: Mindannyiunknak vannak határai, ezért elengedhetetlen, hogy mindenki tisztában legyen sajátjával, hogy mi az, ami még komfortos számára a poliamor kapcsolatban. Ezzel együtt tiszteletben kell tartani mások határait is, hogy biztosítsuk minden fél számára a kényelmet és a biztonságot a kapcsolatban. Határokról beszélhetünk fizikai, emocionális és szexuális értelemben is.
Természetesen a határok idővel változhatnak, és nyitottnak kell lennünk azok újratárgyalására, ha szükséges.
A poliamoria nem való mindenkinek
Akár monogámiáról, akár poliamoriáról beszélünk, elengedhetetlen, hogy megfelelő önismerettel rendelkezzünk. Ez teszi lehetővé, hogy tisztában legyünk saját igényeinkkel, vágyainkkal és korlátainkkal. Ma már szabadon beszélhetünk a szerelemről és a szexről, ami lehetőséget ad arra, hogy egészséges és az igényeinknek megfelelő kapcsolatokat alakítsunk ki. A társadalom egyre nyitottabb, ám ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos monogám kapcsolatok ideje lejárt.
Akár monogám, akár etikus nem-monogám kapcsolatban élünk, érdemes mélyebben megvizsgálni kapcsolatainkat és önmagunkat is, hogy valójában mire vágyunk.
Ez a párkapcsolati forma nem való mindenkinek, ennek ellenére sokan vannak, akik korábban monogám kapcsolatban éltek, de rájöttek, hogy az nem elégíti ki a szükségleteiket, ezért nyitottak a poliamoria felé. Egy jól működő többszerelmű kapcsolat rengeteg belső és kapcsolati munkát igényel. Ahhoz, hogy a poliamoria szabályait betartsuk, és fenntartsunk egy kapcsolatot anélkül, hogy bárki is érzelmileg sérülne, komoly önismeretre van szükség. Annak érdekében, hogy tisztában legyünk igényeinkkel és szükségleteinkkel, érdemes dolgoznunk magunkon önállóan vagy akár egy megbízható szakember segítségével.
Hnatkovičová, D., & Bianchi, G. (2022). Model of motivations for engaging in polyamorous relationships.
Mitchell, M. E., Bartholomew, K., & Cobb, R. J. (2013). Need fulfillment in polyamorous relationships. the Journal of Sex Research/the Journal of Sex Research, 51(3), 329-339.
Hutzler, K. T., Giuliano, T. A., Herselman, J. R., & Johnson, S. M. (2015). Three’s a crowd: public awareness and (mis)perceptions of polyamory. Psychology and Sexuality, 7(2),69-87.
Archer, A. (2021). The ethics of love. the Journal of Ethics, 25(4), 423-427.
Brunning, L. (2016). The distinctiveness of polyamory. Journal of Applied Philosophy, 35(3), 513-531.
Moors, A. C., Ramos, A., & Schechinger, H. (in press). Bridging the science communication gap: The developement of a fact sheet for clinicians and researchers about consensenually non-monogamous relationships. Psychology of Sexual Orientation and Gender Diversity