Ha valaha volt komoly kapcsolatunk, bizonyára felmerültek bennünk kérdések: „Mit jelent, ha bemutat a barátainak?”, „Jól érzem magam a családja társaságában?” vagy „Eléggé szeretem őt?” Ez teljesen természetesnek tekinthető, ugyanakkor ha ezek a gondolatok annyira elhatalmasodnak rajtunk, hogy folyamatos stresszt, szorongást és kényszeres viselkedést okoznak, akkor már kényszerbetegségről beszélhetünk. A kapcsolati kényszerbetegség (ROCD) az OCD egyik altípusa, ami a romantikus kapcsolatokra vagy a partnerre irányuló tartós, zavaró kétségekkel jár.

A kapcsolati kényszerbetegség (relationship OCD, ROCD) az OCD egy speciális formája, amely a romantikus vagy más közeli kapcsolatokra fókuszáló kényszeres gondolatokkal és viselkedésekkel jár. Az elmúlt évtizedben egyre többet beszélnek róla az OCD-vel foglalkozó fórumokon és médiában, és mostanában kezdődött a tudományos kutatások intenzívebb vizsgálata. Az ROCD komoly személyes és párkapcsolati szenvedést okozhat, és hatással lehet a munkahelyi, tanulmányi vagy családi működésre is.

Cikkünkből kiderül:

  1. Hogyan különböztethetjük meg a normál párkapcsolati kétségeket az ROCD által generált folyamatos szorongástól?
  2. Milyen módon alakulhat ki az ördögi kényszer–gondolat–érzelem ciklus, és milyen viselkedések erősítik ezt?
  3. Milyen terápiás eszközökkel lehet megtörni a kényszeres ROCD-spirált, és hogyan lehet visszanyerni a bizalmat és a nyugalmat a kapcsolatban?

Amit a párkapcsolati OCD-ről tudni érdemes

A párkapcsolatok során mindannyian tapasztalhatunk kételyeket a partnerünkkel vagy a kapcsolattal szemben, és a partner valódi vagy vélt hibáira is jobban figyelünk. Azonban egyeseknél ezek a kételyek annyira elhatalmasodnak, hogy időigényessé, megterhelővé és funkciórombolóvá válnak. Az ROCD tünetei gyakran fiatal felnőttkorban kezdődnek, és későbbi kapcsolatokra is kihatnak. Bizonyos esetekben a tünetek már a fontos romantikus döntésekhez (pl. házasság, gyermekvállalás) köthetők.

Az ROCD-nek két fő típusa létezik:

  1. Kapcsolatra fókuszáló ROCD – állandóan azt kérdezzük magunktól, hogy valóban szerelmesek vagyunk-e, hogy a kapcsolat „helyes-e”, vagy hogy mi „elég jók vagyunk-e” a partnerünknek. Gyakran jellemzi ismételt önellenőrzés, megerősítés keresése másoknál, vagy a partnerrel való összehasonlítás.
  2. Partnerre fókuszáló ROCD – itt a partner tulajdonságait, megjelenését, személyiségjegyeit vagy múltbeli kapcsolatait kérdőjelezzük meg. Például folyamatosan azon aggódunk, hogy a partner elég vonzó, okos vagy megbízható-e, vagy hogy a múltbeli kapcsolatai mit jelentenek a jelenlegi kapcsolat minőségére nézve. Ilyenkor a kényszeres gondolatok és összehasonlítások gyakran morális szorongással is társulnak, szégyenérzetet vagy bűntudatot keltve.
Az ROCD-ben megjelenő kényszeres gondolatok gyakran komoly distresszhez vezetnek, és akadályozzák a normális kapcsolati működést.

Az ROCD-ciklus

Az ROCD egy ördögi kört alkot, ami több lépésből áll:

  1. Betolakodó gondolatok (intrusions) – váratlan, kéretlen gondolatok, impulzusok vagy képek, például: „El kellene hagynom a partnerem”. Ezek gyakran külső ingerek, például romantikus filmek, más párok látványa vagy beszélgetések hatására jelennek meg, de előfordulhatnak spontán, akár unalomérzet közben is.
  2. Kényszeres gondolatok (obsessions) – az intrúziókhoz jelentőséget kapcsolunk, például azt gondoljuk, hogy a felmerülő gondolat azt jelzi, hogy rossz kapcsolatban vagyunk, vagy hogy nem vagyunk elég jók a partnerünknek. Ezek a gondolatok intenzívek, gyakoriak, és komoly érzelmi kényelmetlenséget okoznak.
  3. Érzelmek – a kényszeres gondolatokat szorongás, szégyen, bizonytalanság, kényelmetlenség, düh vagy bűntudat kíséri; és mindez sokkal intenzívebben van jelen, mint a normál kétségek esetében.
  4. Kényszeres viselkedések (compulsions) – ezek a viselkedések a szorongás csökkentését célozzák: folyamatos önellenőrzés („Szeretem őt?”), a partner összehasonlítása másokkal, megerősítés keresése barátoktól vagy terapeutától, vagy a partner „tesztelése”. A kényszeres viselkedés lényege nem a konkrét cselekedet, hanem az, hogy a distressz csökkentését célozza.

Bár a kényszeres viselkedés rövid távon enyhítheti a szorongást, hosszú távon erősíti a kényszeres körforgás működését, mert a gondolatok és az érzések még fontosabbnak tűnnek, és még gyakrabban jelennek meg.

Hogyan lehet megtörni az ördögi kört?

Az ROCD-kezelés kulcsa, hogy megkülönböztessük az automatikusan felmerülő gondolatokat és érzelmeket a kontrollálható reakcióktól. Nem tudjuk megállítani, hogy a betolakodó gondolatok felbukkanjanak, de csökkenthetjük a kényszeres válaszreakciókat, és megtanulhatjuk elengedni a gondolatokkal járó kényelmetlenséget.

A kognitív viselkedésterápia (CBT) célja az ROCD-ciklus megszakítása: megtanítja az érintetteknek, hogyan viseljék el a kellemetlen érzéseket, és hagyják azokat természetes módon lecsengeni, miközben hatékony eszközöket kapnak a kényszeres viselkedés csökkentéséhez. Így idővel az intrúziók már nem késztetnek cselekvésre, és képessé válunk arra, hogy rugalmasan és konstruktívan vizsgáljuk a kapcsolatunkat, valamint valódi tapasztalatainkra alapozva hozzunk döntéseket.

Az ROCD során a kételyek és kényszerek ciklusa könnyen elhatalmasodhat, de megfelelő terápiával megtörhető. Fontos megérteni, hogy minden kapcsolatban felmerülnek kétségek, és a cél nem a tökéletes biztonság elérése, hanem hogy megtanuljuk kezelni a bizonytalanságot, és ne hagyjuk, hogy a szorongás uralja a kapcsolatunkat.