A hűtlenség lehet riasztás: sürgősen figyelmet kell fordítanunk párkapcsolatunkra! Máskor a kapcsolat utolsó lélegzetvételét követő halál. Egy titkos viszony jelenthet katasztrófát, ám válhat felszabadítóvá, erőforrássá, gyógyulássá is. Mi vár azokra a párokra, akik együtt maradnak a megcsalást követően? Hogyan tudják beépíteni a hűtlenség élményét a kapcsolatukba? Esther Perel pszichoterapeuta párterápiás munkája során a túlélés különböző minőségeivel találkozott. Cikkünkben bemutatjuk azt a három mintázatot, amelyeket a szakértő a leggyakoribbnak tart.
Esther Perel pszichoterapeuta, párkapcsolati szakértő számtalan olyan párral találkozott praxisa során, akiknek sikerült együtt maradniuk a megcsalást követően. Perel arra volt kíváncsi, hogyan tekintenek vissza ezek a párok a megcsalásra, miként tudták beleilleszteni ezt a tapasztalatot párkapcsolatukba. „Tudtam, hogy túlélték, ugyanakkor kíváncsi voltam ennek a túlélésnek a minőségére” – fogalmazza meg a szakértő After the Storm: The Affair in Retrospect című írásában. A sajátosságok ellenére három alapvető mintát vélt felfedezni a párkapcsolatok újraszerveződésében, melyeket esetein keresztül mutat be nekünk.
„A múltban ragadtak”
3 év telt el azóta, hogy kiderült Marc hűtlensége, Debbie pedig a mai napig keserűséget érez. Férjének szerencsésnek kell éreznie magát, amiért mellette maradt – mintha Marc lenne az egyetlen, aki mindent elveszítene egy esetleges válásnál. Debbie úgy érzi, Marc sosem tette igazán jóvá a megcsalást. Ha megbocsátana neki, az nem javítaná meg a házasságukat. Debbie nem szeretné, hogy Marc azt gondolja, már nincs oka bűnösnek éreznie magát. Marc nem tud eleget tenni ahhoz, hogy bizonyítson feleségének. Amikor szóba kerül a viszony, a férfi hol önigazolásokat keres, hol saját magát hibáztatja. Marc szerint Debbie egyáltalán nem vállalja saját felelősségét abban, hogy megromlott a kapcsolatuk.
Debbie és Marc történetében a megcsalás nem egy tradícionális krízis – a keserűség, a bosszú és az önsajnálat végtelen folyamában ragadtak. Folyamatosan ugyanazokat a sérelmeket járják körbe, vádaskodnak és egymást hibáztatják fájdalmukért. Mindez azonban eltereli őket a valódi párkapcsolati kérdésektől. Az ilyen pároknál gyakori, hogy a hűtlenség még évekkel később is a kapcsolat középpontjában áll. Újra és újra szóba kerül, milyen kegyes a megcsalt fél, amiért elviselte a hűtlenséget. A hűtlen fél pedig bármivel is próbálkozik, viszonya megbocsáthatatlan, jóvátehetetlen.
„Az ilyen párok cellatársak a házasság börtönében.”
A megcsalt személy képtelen szabadulni az elhagyatottság és elutasítás múltbéli tapasztalataitól, melyek kísértik őt, és akadályozzák a bizalom helyreállítását. Önmagát nem kímélve játssza újra fejében a történteket, hazugságokra vadászik – sosincs megnyugvása. „Úgy hiszem, a valódi bizalom azon a képességen alapszik, hogy elviseljük, amit nem tudunk a másikról. Ameddig igyekszünk minden részletre fényt deríteni, nem tudunk bízni” – véli Perel.
„A túlélők”
Joanna és Michael már 24 éve voltak házasok, amikor Joanna úgy döntött, elhagyja férjét Eric, a szeretője kedvéért. Házasságából hiányzott a szenvedély, az izgalom, szerette volna fontosnak érezni magát, több figyelemre vágyott. Eric megadta mindezt, Joanna pedig izgatottan fantáziált arról a pillanatról, amikor kilép házasságából – ám ez sosem történt meg. Az együtt töltött évekre gondolt, a megingathatatlan barátságra, ami férje és közte kialakult, az életük kényelmére, de legfőképpen gyermekeikre. Rájött: ha megteszi, nincs visszaút. Joanna nem hagyta el Michaelt, részben félelemből, részben azért, mert még mindig szerette őt.
Vannak párok, akik azért maradnak együtt, mert tisztelik az életfogytig tartó elköteleződés, a stabilitás, a család iránti hűség értékeit. Nem akarják elveszíteni mindazt, amit közösen felépítettek: a folytonosság és biztonság győzelmet arat a kockázatos szerelmi viszony hullámvasútja felett. Azt tenni, ami helyes – ez segít megbékélni azzal az áldozattal, amit meghoznak.
Házasságuk visszatér egy többé-kevésbé békés, a krízis előtti időszakot idéző állapotba, de jelentős változás nem történik. Mély, tartós szeretet és hűség jellemezheti ezeket a párokat, ám a szenvedély nem jut kiemelkedő szerephez. Elhaladnak a hűtlenség mellett, de nem feltétlenül tudják meghaladni azt. Michael így számolt be érzéseiről: „Csapdában éreztem magam, mert azt sejtettem, nem sok köze volt hozzám annak, hogy itt maradt. Sokkal inkább szólt arról, mivel rendelkezünk, mintsem arról, én ki vagyok”.
Házasságuk technikailag túlélte, de párkapcsolatuk megbénult.
„Ha úgy döntünk, együtt maradunk a megcsalás után, könnyű azt gondolni, hogy minden rendben van. Az emberek nem hozzák fel, te pedig egyedül maradsz egy láthatatlan fájdalommal” – fogalmazta meg egy másik páciens.
„A felfedezők”
Julian és Claire úgy tartják, kapcsolatuk jobb, mint korábban bármikor. Néhány évvel ezelőtt egészen más volt a helyzet: Claire aggodalmaskodása és elutasító magatartása Julian számára elviselhetetlenné vált. Megismerte Emmát, aki visszaadta a szabadságot, játékosságot és azt az életerőt, ami a házasságából teljesen eltűnt. Amikor véletlenül fény derült a megcsalásra, Claire rádöbbent: férje ugyan elárulta bizalmát, ő viszont saját fogadalmát szegte meg. Egyéni terápiára járt és a barátaitól is segítséget kért. Küzdeni akart a férfiért, akit szeretett. Kezdeményezése olyan beszélgetéseket indított el, amelyekben már évek óta nem volt részük.
Julian és Claire azon párok közé tartoznak, akik igazán egymásra találtak a hűtlenséget követően. Megosztották egymással érzéseiket, gondolataikat, amiket már hosszú ideje magukban tartottak. Beszélgetéseik hatására szűkült a közöttük lévő távolság, a kapcsolódás teljesen új élményét tapasztalták meg. Egyszerre éreztek fájdalmat és izgalmat, vágyat és szorongást. A hűtlenség gyökerestül változtatta meg kapcsolatukat, katalizálta a megújulást, a változást.
A megcsalás krízise olykor kulcsfontosságú felismerésre juttatja a párokat: vannak kizárólagosságon, és vannak a kötődés egyediségén alapuló párkapcsolatok. A kizárólagosság merev határai segítenek abban, hogy a pár elkülönüljön másoktól – ugyanakkor Claire és Julian a párterápia segítségével eljutottak a „mi van megtiltva másokkal” előírásoktól a „miért választottuk, hogy egymással leszünk” meghatározásokig.
a hűtlenséget közös történetük részének, de nem meghatározó eseményének tekintik.
Azok, akik abszolútumokban gondolkodnak (a hűtlenséget teljes mértékben rossznak és rombolónak, az erkölcs és elköteleződés elleni bűnnek tartják), kevésbé lesznek képesek integrálni a hűtlenséget házasságuk új állapotaiba. A felfedezők inspirálódnak a megcsalás által, felismerik kapcsolatuk újjászületésének lehetőségét. Megértik, hogy a megbocsátás nem egy pillanat alatt történik, a bizalom nem lesz azonnal teljes. A hűtlenség nem feltétlenül a kapcsolat hibáira mutat rá – inkább önmagunkról állít valamit. Sokszor ugyanis nem a másiktól fordulunk el, hanem attól a személytől, akivé mi magunk váltunk. Nem egy másik partnert, hanem egy másik ént keresünk. A kapcsolat újraalkotásakor akár ez a másik én is beépíthetővé válhat.
Egy titkos viszony lehet katasztrofális, ám válhat felszabadítóvá, erőforrássá, gyógyulássá is. Ehhez kapcsolódóan Esther Perel gondolataival búcsúzunk: „Azt szoktam mondani a pácienseimnek, hogy manapság a legtöbbünknek kettő vagy három házassága, elkötelezett párkapcsolata is van az élete során. Azok, akik meg merik próbálni, lehet, hogy ugyanazzal a személlyel élik át mindet.”
