Pinoccio agya - MRI a bíróságon

A modern agyi képalkotó eljárások forradalmasították a tudományt. Alkalmazhatóak-e ezek a technikák a bíróságon? Képesek lehetünk felvételt készíteni a hazugságról? Megállapíthatjuk-e, hogy valaki igazat mond?

Az utóbbi néhány évtized egyik legfontosabb tudományos előrelépését az új agyi képalkotó eljárások kifejlesztése jelentette. A mágneses rezonanciás képalkotás (magnetic resonance imaging – MRI) során erős mágneses mezők segítségével készítenek felvételeket az agyról. A különböző szövettípusok eltérő mágneses tulajdonságokkal rendelkeznek, így az MRI felvételen jól kivehető, hogy az egyes agyterületeken milyen szövetek találhatóak.

A szerkezetre vonatkozó strukturális információt egészíti ki a funkcionális MRI (fMRI). Erős mágneses térben az agyunkban nem csak a szövetek, de a vér is mágneses tulajdonságokat mutathat. Az oxigénben dús és az oxigénszegény vér eltérően viselkedik ebben a mágneses térben, így az fMRI felvételeken nyomon követhető, hogy melyek azok az agyterületek, ahova több oxigéndús vér áramlik. Ezeken a területeken feltételezhetően megnövekedett az idegsejtek aktivitása, ezért van szükség több oxigénre. Az fMRI tehát az agy működésére vonatkozó funkcionális információval egészíti ki az MRI strukturális információját.

Ezek a technikák, amelyekkel követni lehet a működő agy folyamatait, forradalmasították az agykutatást, az orvoslást és a pszichológiát.

Az fMRI tudományon kívüli egyik érdekes felhasználási területe lehet az igazságszolgáltatás. Russell Poldrack „Az új gondolatolvasók” című könyvében többek között ezt az izgalmas területet is kiválóan bemutatja.

Fájdalommátrix

A krónikus fájdalom komoly probléma. Az átélt szenvedésen felül, a folyamatosan fenntartott stresszreakció növeli a szív- és érrendszeri zavarok kockázatát, csökkenti az immunműködést és egyes agyterületeken sejtpusztuláshoz is vezethet. Nem meglepő hát, hogy a krónikus fájdalom sokszor képezi bírósági eljárások tárgyát. Az Egyesült Államokban a Koch kontra Western Emulsions Inc. perben az alperes egy munkahelyi baleset következtében fellépő krónikus fájdalom miatt perelte munkaadóját. A fájdalom fennállását bizonyítandó, fMRI-vel készült felvételeket nyújtott be az agyműködéséről.

Vajon mekkora realitása van annak, hogy az agyról készült felvételekből meg lehessen állapítani a fájdalmat?

Tor Wager és munkatársai vizsgálatukban enyhe fájdalmat okoztak a kísérleti személyeknek és eközben felvételeket készítettek az agyműködésükről. Eredményeik alapján azonosítható az agyban egy fájdalommátrixként ismert hálózat. A fájdalommátrix több agyi központot is magában foglal, amelyek összehangolt aktivációt mutatnak fájdalmat okozó ingerekre. Mind a testi, mind a lelki természetű fájdalom aktiválja a hálózatot, de az elképzelt fájdalom nem. A fájdalom jelenlétén túl Wager és munkatársai sikeresen képesek voltak bejósolni a fájdalom mértékét is. A kísérleti személyek egy 1-től 9-ig terjedő skálán étékelték az általuk átélt fájdalom intenzitását. A kutatók az agyi aktivitás alapján képesek voltak 1 pontos hibahatárral bejósolni a résztvevők válaszát.

Ezekben a kísérletekben akut fájdalmat éltek át a résztvevők. Több kutatás viszont arra utal, hogy a krónikus fájdalom az akut fájdalomtól eltérő agyi aktivitást mutat. A Tor Wageréhez hasonló ígéretes eredmények sajnos nem állnak rendelkezésre a krónikus fájdalomra vonatkozóan, így ott még várni kell hasonló technikák kifejlesztésére. Ennek ellenére az említett Koch kontra Western Emulsions Inc. per nyomán az Egyesült Államokban több cég is kínál fMRI fájdalommérő szolgáltatást. Az általuk alkalmazott technikák rendszerint üzleti titok tárgyát képezik, így nem lehet megállapítani, hogy valóban működnek-e, illetve, hogy mennyire megbízhatóak.

Pinoccio

A krónikus fájdalmat kísérő agytevékenység bíróságon való felhasználásának célja, hogy bizonyítsuk valakiről igazat mond-e vagy sem. A logikát azonban meg is lehet fordítani. Meg lehet-e mondani valakiről, hogy hazudik? A mindenki számára ismert poligráfiás eljárást erre fejlesztették ki. Ennek alapja, hogy a hazugság rendszerint stresszel jár. A stressz pedig ismert fiziológiai változásokat indít el, mint a pulzusszám és a vérnyomás emelkedése, a bőrellenállás változása vagy a légzés fokozódása. Ugyanakkor viszonylag elterjedt felhasználása ellenére is, a tudományos konszenzus az, hogy

a poligráfiás hazugságvizsgálat túl megbízhatatlan a bírósági alkalmazáshoz.

Egyrészt a véletlenszerű találgatásnál valóban jobban bejósolja a hazugságot, de nem annyira jól, hogy az bizonyító erejű legyen. Másrészt például pszichopaták esetében rosszabbul működik, mert ők kevesebb stresszt élnek meg hazugság közben. Ha a fiziológiai változókkal nem is tudjuk kellően pontosan detektálni a hazugságot, vajon az olyan modern képalkotó eljárások, mint az fMRI, képesek a hazugság kimutatására?

A kérdést elsőként vizsgálók között volt Daniel Langleben. Alapvetése az volt, hogy az ember természetes tendenciája az igazmondás. Hazugság esetén ezt a tendenciánkat le kell gátolnunk. Ennek a képességünknek, vagyis az automatikus reakcióink legátlásának összefoglaló neve a válaszgátlás. A válaszgátlást több kísérletben is vizsgálták, például a híres Stroop-teszt is ezt a képességet demonstrálja. Ebben a helyzetben színes szavakat látunk egy képernyőn, amelyek színeket jelölnek. Például zöld színnel jelenik meg a „kék” szó, vagy piros színnel a „sárga” szó. A feladatunk az, hogy gombnyomással jelezzük a szó jelentését, és ne a színét. Az automatikus reakciónk a szín megadása lenne, de ezt le kell gátolnunk.

A Stroop-teszt és egyéb hasonló kísérleti feladatok közben végzett fMRI felvételek a homloklebeny elülső részén, a prefrontális kéregben mutattak aktivitást. Langleben ugyanezen a területen figyelt meg aktivációt a hazugság esetében. Kísérleteiben az ún. Bűnös Tudás Teszt (Guilty Knowledge Test) egy változatát használta. A kísérlet résztvevőinek kártyalapokat adtak. A kíséreltvezetők ezután az egyes kártyákon végighaladva kérdezték a résztvevőktől, hogy az adott kártya náluk van-e. Előzetesen egyeztették a kísérleti személyekkel, hogy melyik kártyákról hazudjanak, vagyis titkolják el, hogy náluk vannak. A résztvevők agyáról készített fMRI felvételek szerint a válaszgátláshoz hasonlóan a hazugság során a prefrontális kéreg eltérő aktivációt mutat az igazmondáshoz képest.

Bizalom

Langleben mellett más kutatók eltérő technikákkal hasonló eredményekre jutottak. Mivel úgy tűnt, hogy a módszer működik, a kutatók rövidesen szabadalmaztatták eljárásaikat. Több cég is alakult, amelyek ezen szabadalmak alapján kínáltak fMRI hazugságvizsgáló szolgáltatásokat. Az eljárások jogi alkalmazhatósága 2008-ban került előtérbe. Lorne Semrau-t az Egyesült Államokban azzal vádolták, hogy rengeteg pénzt csalt el a kormánytól. Semrau felbérelt egy fMRI hazugságvizsgálattal foglalkozó céget, hogy alátámassza ártatlanságát. Az első mérésen megbukott, de ezt a fáradtságnak tulajdonították. A második mérés már Semrau számára sikeresen alakult. A bíróság ugyanakkor két szakértőt is felkért, hogy ismertessék az fMRI hazugságvizsgálat mennyire megbízható eljárás.

A szakértők egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy a módszer nem elég megbízható.

Felhívták a figyelmet arra, hogy az addigi kutatásokban kevés alany vett részt, ezért az eredmények túl bizonytalanok. Továbbá rendszerint fiatal felnőtteket vizsgáltak, ami megkérdőjelezi az eredmények általánosíthatóságát az idősebb populáció tagjaira, mint például Semrau. A tárgyaláson végül nem fogadták el az fMRI hazugságvizsgálatot bizonyítékként és Semraut elítélték.

A területen azóta született kutatások tanúsága szerint ígéretes technikáról van szó, de még messze vagyunk attól a megbízhatóságtól, ami a bírósági tárgyaláson való felhasználást lehetővé tenné. Ennek ellenére a mai napig léteznek olyan cégek, amelyek fMRI hazugságvizsgálatot kínálnak. A helyzetet árnyalja az is, hogy mint azt a fájdalomvizsgálatok esetében is láthattuk az fMRI jogi alkalmazásához pénzügyi érdek kötődik. A területen született kutatások többsége köthető valamilyen formában későbbi üzleti haszonhoz (pl. szabadalom, vállalkozás). Ezek a fennálló érdekkonfliktusok okot adnak a fokozott gyanakvásra a kutatási eredményeket illetően.

Igazság és igazság

Hogy lendíthették előre ezek a képalkotó eljárások a tudományt, miközben ennyire kevéssé megbízhatóak? Poldrack rámutat, hogy bár az igazságszolgáltatás és a tudomány is az igazságot keresi, a tudomány rendszerint általános törvényszerűségeket keres, a bíróságon azonban az adott egyedi eset számít. Ehhez hozzáfűzhetjük, hogy míg a tudományban ráérünk a modelljeinket tesztelni, az eredményeink helytállóságáról megbizonyosodni, addig az igazságszolgáltatásban nem. Ott olyan egyedi döntést kell hozni, amely egy ember életét radikálisan meg fogja változtatni. Az fMRI a tudományban felbecsülhetetlen értékű eszköz, de a bírósági tárgyalásokon való használatra is alkalmas eljárásokra még várnunk kell.

A modern agyi képalkotó eljárások, mint az fMRI rengeteg lehetőséget rejtenek magukban. Csak most kezdjük felfedezni alkalmazásuk lehetőségeit olyan területeken, mint az igazságszolgáltatás, a mentális zavarok vagy a marketing. Ezeknek a lehetőségeknek a kibontakoztatása vár a kutatók jelenlegi és jövőbeni generációira.