Az idei PSZITA IX. Konferencia a pszichológusok szakmai identitására helyezte a fókuszt. Milyen kihívásokkal és feladatokkal találkozhatunk a pszichológiai tanácsadás során? Hogyan néz ki a segítség a háború elől menekülők számára, ahol a trauma nem kivétel, hanem közös tapasztalat?
2025. november 15-én ismét megtelt szakmabeliekkel az ELTE PPKE Kazinczy utcai épülete a PSZITA IX. alkalmán, amelynek témája: Áthallások, belátások – a tanácsadói identitás kihívásai. A konferencia fókuszában a tanácsadói identitás, a kompetenciahatárok és a szakmai összefonódások álltak.
Ez a szakmai fórum lehetőséget ad a tudásszerzésre, a kapcsolódásra és a közös gondolkodásra.
A cikkből megtudhatod:
- Hogyan zajlik egy pszichológusoknak szóló konferencia?
- Hogyan reagál az idegrendszer tartós életveszély után?
- Mit tapasztalnak a menekülteknek segítséget nyújtó szakemberek?
A konferenciát több elismert szakember köszöntője nyitotta meg. Kissné Dr. Viszket Mónika egyetemi adjunktus, tanácsadó és klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta egy izgalmas metaforával szemléltette, mit jelent ma pszichológusként dolgozni. A szakmai közösséget és a belső határainkat az erdőhöz hasonlította. Ahogyan az erdőben is eltérő típusú és formájú fákra bukkanhatunk, úgy a pszichológusok is eltérő képzési irányokból és különböző tapasztalatokkal érkeznek a szakmába. Mégis ugyanabból a talajból növünk ki. Amikor egyikünk stabilitása meginog, képesek vagyunk egymást megtartani és támogatni, akárcsak a fák. Mónika arra is emlékeztetett bennünket, hogy
a különbözőségek nem törések, hanem találkozási pontok lehetnek, ahol tanulhatunk egymástól – ahogyan a fák ágai vagy ahogy a gyökérzetek is összefonódnak.
Ezt követően egy különleges hangulatú gitárkoncerten találtuk magunkat, amelyet Kovács Asztrik szakpszichológus, az egyetem adjunktusa adott. Asztrik saját szerzeményeket adott elő, amelyek szövegvilága rendkívül képszerű és izgalmas volt – egyszerre volt élmény zeneileg és gondolatébresztő tartalmában is.
Spányik András orvos, pszichoterapeuta előadásában bepillantást nyertünk a MedSpot Alapítvány munkájába. A szervezet egy elhivatott önkéntes csapat, amelyben orvosok és más segítő szakemberek nyújtanak ingyenes támogatást a háború elől menekülőknek. Az előadó személyes történetein keresztül szinte magunk előtt láthattuk, milyen állapotban érkeznek azok, akik háborús területekről indulnak el, és mit élnek át a határhoz vezető úton. Sok menekültön érezhető a teljes fizikai kimerülés és az idegrendszer túlpörgése. Gyakori náluk a kapkodás, a folyamatos készenléti feszültség, a remegés, a fokozott éberség.
Sokszor találkoznak olyanokkal, akik nem tudják pontosan, hol vannak, vagy milyen napot írunk. Ilyenkor a segítők első és legfontosabb feladata nem a terápiás beszélgetés, hanem az egészen alapvető támasznyújtás: segíteni eligazodni, megnyugodni, biztosítani az olyan elemi szükségleteket, mint az étel, a meleg és a pihenés.
András kiemelte, hogy Bereksurányban az ott élők példás összefogással és támogatással segítették a menekülteket. Az előadó elmesélte, ahogy a bereksurányi plébános két serpenyőben sütötte a palacsintákat, amikhez a szilvalekvár a szomszédos faluból érkezett. Emellett András megosztotta velünk, hogyan dolgoznak jelenleg is a menekültszállásokon. Megérthettük, mit jelent a gyakorlatban egyszerre ellátni a testi és a lelki szükségleteket, aminek feltétele a különböző szakemberek együttműködése.
A konferencia további izgalmas pillanata egy kerekasztal-beszélgetés volt, ahol Dr. Bokor László, Dr. Kaló Zsuzsa, Kissné Dr. Viszket Mónika, Dr. Mogyorósy Zsuzsanna, Dr. Ormay István, Dr. Spányik András, valamint a beszélgetés facilitátora, Szél Dávid együtt vizsgálták a tanácsadói és a pszichológusi identitás aktuális kérdéseit. A diskurzus több fontos témát érintett: felmerült, hogy szükség van-e pszichológusi kamarára; milyen a párbeszéd a szakma képviselői és az egyesületek között; hogyan jelenik meg hierarchia, és milyen fórumok vagy találkozási pontok válnak számunkra elérhetővé. A beszélgetés nyitott, őszinte és inspiráló volt – valódi rálátást adott arra, hol tart ma a szakma, és merre érdemes tovább indulnunk.
Ezt követően Kissné Dr. Viszket Mónika tartott előadást Megújuló alapokról: A pszichológiai tanácsadás protokollja újragondolva címmel. Itt betekintést kaptunk abba, mit tanult a szakma az elmúlt 30 évből, hogyan alakult a tanácsadó szakpszichológus képzés, és milyen mérföldkövek formálták azt, ahol ma tartunk.
A délután során szekciókra bontott előadásokon lehetett részt venni, ahol mindenki megtalálhatta a saját szakmai érdeklődésének megfelelő témát. Például hallhattunk a méltóságterápiáról Sipőcz Diána Gizella mentálhigiénés lelkigondozó és kulturális antropológus előadásában, így megtudhattuk, hogyan lehet az életvégi időszakban érzékeny módon támogatni a klienseket, hogy a búcsúzás időszaka ne félelemmel és veszteséggel teli legyen, hanem kapjon teret benne a visszatekintés, az újraértelmezés, a jelentésadás és a méltóság megőrzése is.
Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta frissen megjelent könyvéről beszélt, aminek címe: Mi ketten. Gondolatmenete tökéletes folytatása volt tavalyi előadásának. A „négylábú asztal” metaforája kapcsán – munkatárs, szülőtárs, lelkitárs és intimitás – idén arról értekezett, hogyan tudjuk támogatni a párkapcsolatot abban, hogy annak egyes lábai megerősödjenek.
A konferencia egyik legfontosabb tanulsága talán így szólhatna:
ahhoz, hogy segítsünk másoknak, először találkoznunk kell. A szakma alakul és vele együtt – minden beszélgetéssel – mi is fejlődünk.
