A fogyatékossággal élő személyek drogfogyasztásáról előző cikkünkben bővebben olvashattok, jelen írás pedig egy speciális csoport, az intellektuális képességzavarral élő személyek helyzetével foglalkozik. A cikk célja kizárólag az ismeretterjesztés és a segítségnyújtás. Az esetlegesen felmerülő rizikófaktorok feltárásával új szempontokat szeretnénk az érintettek, a segítő szakemberek, valamint az érdeklődők figyelmébe ajánlani.  

Az intellektuális képességzavar fogalma számos változáson ment keresztül az elmúlt évtizedek során. A DSM-V. szerint az idegrendszer fejlődési zavarai között definiált intellektuális képességzavar vagy értelmi fejlődés zavara „olyan zavar, mely a fejlődési időszakban jelenik meg mind az intellektuális, mind az adaptív működés elvont gondolkodást igénylő, társas és gyakorlati területein.” A diagnózis kritériuma, hogy az értelmi képességek egyes területeinek zavarait klinikai vizsgálat és standardizált intelligenciateszt erősítse meg, az alkalmazkodási funkciók hiányossága egy vagy több napi tevékenységben akadályozza a működést, illetve hogy a kórkép fejlődési időszakban (jellemzően gyermekkorban) jelenjen meg. Mind a DSM-5., mind a Betegségek Nemzetközi Osztályozása (BNO) négy csoportba sorolja az intellektuális képességzavarral vagy más néven értelmi fogyatékossággal élő személyeket. Ezek a kategóriák a következők: enyhe, mérsékelt, súlyos, igen súlyos.

Amennyiben a diagnosztikai csoportokról szeretnél bővebb információt megtudni, olvasd el a Drogkutató Intézet tanulmányát.

Kevés olyan kutatás van, amely az intellektuális képességzavarral élő személyek cigaretta-, alkohol- és kábítószer-fogyasztását térképezte fel. Egy 2019-es holland kutatás szerzői több mint 150 érintett személlyel vettek fel kérdőívet, illetve készítettek interjút. Az eredmények szerint a résztvevők 62%-a fogyasztott alkoholt, 34%-a kannabiszt és 20%-a úgynevezett kemény drogot is használt már.

Összességében a vizsgálati személyek 41%-a meghaladta a problematikus szerhasználatra vonatkozó kritériumot, mely felhívja a figyelmet az érintettek speciális helyzetére.

Milyen okok feltételezhetőek a szerfogyasztás hátterében?

A kérdőívek a fogyasztás gyakorisága mellett felderítették annak motivációs faktorait is. A kérdések négy rizikófaktor köré csoportosultak, melyek nagyobb eséllyel vezethetnek egészségkárosító magatartáshoz. Ezek a következők:

• szociális motiváció (pl. társasági események, ünneplések, bulizás)

• konformitás (pl. elfogadás, könnyebb beilleszkedés)

• megküzdés (pl. problémák elfelejtése, rossz hangulat javítása)

• élményfokozás (izgalomkeresés, szórakozás).

Az eredmények szerint a szociális motiváció, azaz a barátkozás, bulizás, közösségi eseményeken való részvétel miatt gyakrabban fogyasztottak alkoholt az érintett személyek.


Ezen felül a konformitás, az élményfokozás, valamint a problémákkal való megküzdés érdekében több, illetve erősebb alkoholos italhoz nyúltak a résztvevők. Az illegális pszichoaktív szerek esetében szintén a társadalmi motiváció növelte a használatot, valamint a problémákkal való könnyebb megküzdés reménye vezetett az egyre erősebb tudatmódosító szerek kipróbálásához.

Az ismertetett konklúziók hozzájárulhatnak a prevenciós programok növeléséhez, ezáltal pedig a problémás szerhasználat csökkentéséhez az intellektuális képességzavarral élő személyek esetében.

A szerhasználat motivációjának megismerése biztos kiindulópontot nyújthat a személyre szabott és hatékony megelőzéshez, majd a rehabilitációhoz is.

Indokolt lehet a bentlakásos gondozási intézményekben prevenciós programok, ellátási rendszerek kidolgozása, illetve a személyzet képzése. A szisztematikus szűrés, a diagnosztika, a megelőzés és a kezelés megoldás lehet a szerhasználat csökkentésére az érintett populációban.


Felhasznált irodalom:

American Psychiatric Association. (2014). DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Oriold és Társai Kft., Budapest.

BNO-10 zsebkönyv. (2004). Animula Kiadó., Budapest

Csákvári J. (2013). Intellektuális képességzavar és szociális kogníció. Doktori (PhD) értekezés. Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest.

Csákvári J., Mészáros A. (2012). Értelmi fogyatékos (intellektuális képességzavarral élő) gyermekek, tanulók komplex vizsgálatának diagnosztikus protokollja. Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Moore, D., & Li, L. (1998). Prevalence and risk factors of illicit drug use by people with disabilities. American Journal on Addictions, 7(2), 93-102.

McGillivray, J. A., & Moore, M. R. (2001). Substance use by offenders with mild intellectual disability. Journal of Intellectual and Developmental Disability, 26(4), 297-310.

Schijven, E. P., Didden, R., Otten, R., & Poelen, E. A. (2019). Substance use among individuals with mild intellectual disability or borderline intellectual functioning in residential care: Examining the relationship between drinking motives and substance use. Journal of Applied Research in Intellectual Disabilities, 32(4), 871-878.

Taggart, L., McLaughlin, D., Quinn, B., & McFarlane, C. (2007). Listening to people with intellectual disabilities who misuse alcohol and drugs. Health & social Care in the Community, 15(4), 360-368.

Žunić-Pavlović, V., Pavlović, M., & Glumbić, N. (2013). Drug use in adolescents with mild intellectual disability in different living arrangements. Drugs: Education, Prevention and Policy, 20(5), 399–407.