Legyen szó akár egy vesztes meccs feldolgozásáról, biztatásról, versenyről versenyre szállításról, a szülők fontos szerepet játszanak a fiatal sportolók versenykarrierjében. A téma jelentőségét felismerve került megrendezésre az Edző Továbbképző Konferencia, ahol a téma alapos körüljárása céljából több nézőpont került bemutatásra. Előadást tartott Kovács Kriszta sportpszichológus, Zsiga Gyula, a Magyar Kézilabda szövetség szakmai vezetője, Dr. Németh Zsolt egyetemi adjunktus és Köpf Károly, a Magyar Edzők Társaságának titkára. Tudósításunk.
A szakmai konferencia célja a tapasztalat-megosztás és ötletadás volt, a különböző nézőpontok (pszichológusi, edzői, sportszülői) bemutatásán keresztül.
Kit nevezünk sportszülőnek?
Kovács Kriszta a sportszülőket leginkább az elvárások mennyiségében különböztette meg. A sportszülőkre irányuló elvárások közé tartozik a fiatal sportoló szállítása, a sporttevékenység támogatása, a versenyeken való részvétel, az iskola, versenyek és családi élet összeegyeztetése, a kapcsolattartás az edzővel, a biztos pont nyújtása, a támogatás és szurkolás a mérkőzéseken. Ezeknek a megnövekvő elvárásoknak természetes következménye, hogy a szülő nemcsak jelenlétében, hanem érzelmi szinten is egyre inkább bevonódik a fiatal sporttevékenységébe. Ezzel kapcsolatban viszont egy furcsa kettősség jelenik meg: ahogy a szülő az idő elteltével és az elvárások növekedésével egyre inkább bevonódna, a sport keretrendszere egyre inkább kitolja a szülőt a gyerek mellől (például már nem kíséri figyelemmel az edzéseket, nem mehet be az öltözőbe, közös megbeszélésekre), ami érzelmileg megterhelő lehet a szülő számára.
Kovács Kriszta ezzel kapcsolatban két friss kutatást is bemutatott. Az első középpontjában az állt, hogy hogyan hat a szülők és az edzők támogatása a gyermekek motivációjára. Az eredmények azt mutatják, hogy
a szülők az edzőhöz hasonlóan hatással vannak a feladatorientációra,
aminél a motivációt elsősorban a készségek folyamatos fejlesztése jelenti. Ennek eredményeként pedig nő a gyermek sportban maradásának valószínűsége. Érdekesség, hogy a szülők bevonódása még a komoly eredményekkel rendelkező sportolók esetében is alakítja a motivációt. A második kutatás az önbizalom tekintetében vizsgált NB1 és NB2-es focistákat. Az eredmények azt mutatják, hogy szülői támogatás az NB2-es játékosoknál meghatározóbb, mint az edzőké, ez az arány az NB1-es játékosoknál fordul meg, ahol az edző támogatása válik a meghatározóbbá.
De mi van akkor, ha a bevonódás nem zökkenőmentes és konfliktus alakul ki a sportoló-szülő-edző vonatkozásában?
Zsiga Gyula előadásában a konfliktusok megelőzésének és kezelésének fontosságát emelte ki. Ehhez kulcsfontosságú a szülő és edző közti őszinte, folyamatos kommunikáció. Ez a folyamatos információcsere alapot adhat a bizonytalanság és a túlzott pozitív vagy negatív elfogultság elkerüléséhez. A megfelelő kommunikáció alapjaként emelte ki a kölcsönös megismerést. Ez magába foglalja, hogy a szülő és edző egyaránt feltérképezi a másik motivációit, igényeit és a közös pontokat, amin keresztül az együttműködés megvalósulhat. Erős alapot nyújt még egymás kölcsönös elfogadása, amihez kiemelten fontos a szavak jelentésén túl a megfelelő hangnem megtalálása is.
A konfliktus megoldási folyamatához az edző részéről hozzátartozik, hogy felismeri a problémás helyzeteket és azok ismétlődését, meg tudja keresni az okokat és ezek alapján a lehetséges megoldási alternatívákat. Ezek után jöhet csak a helyzetek kezelése. Szintén hozzátartozik még a folyamathoz, hogy az edző reflektálni tudjon arra, mennyire volt hatékony az adott problémamegoldási stratégia és esetlegesen min kell módosítani, milyen elemeket kell megtartani, ha a probléma újra megismétlődne.
Köpf Károly egykori sportszülőként és edzőként osztotta meg tapasztalatait. Az edzőkre vonatkozó tanácsai között szerepelt, hogy tekintsenek úgy a szülőkre, mint legfontosabb partnerükre. A velük való kapcsolat megértésen, kölcsönös tiszteleten és odafigyelésen alapszik.
A bizalmat és a bevonódás folyamatát segíti, ha a szülőt is megbízzuk feladatokkal.
A szülők hozzáállásának fontosságát Köpf Károly és Zsiga Gyula egyaránt kiemelte. A szülők részéről fontos verseny közben a sportszerű szurkolás, az, hogy ne akarják helyettesíteni az edzőket vagy a játékvezetőket. Ehhez hozzátartozik, hogy ne kritizálják vagy szidják az edzőt/bírót még abban az esetben sem, ha hibát vétenének. Hisz ők is emberek, és nem tévedhetetlenek, ez hozzátartozik a sporthoz. Az intelmek megfogadása nem csak a szülő-edző viszony miatt fontos, hanem biztosítja, hogy a gyermek teljesen átadhassa magát a sportolás élményének.
Milyen konfliktusok adódhatnak és hogyan kezelik ezeket az edzők?
Dr. Németh Zsolt bemutatta a leggyakrabban előforduló konfliktustípusokat és a különböző konfliktuskezelési módokat. A legtöbb konfliktus kiváltó okaként nevezte meg a játékosok késését, poszttal és játékidővel való elégedetlenségét és a keretszűkítéssel kapcsolatos kellemetlenségeket. Előadásában bemutatta, hogy a konfliktuskezelési módokat különböző típusokba sorolhatjuk, például önalávető, önérvényesítő, együttműködő, kompromisszumkereső és elkerülő. Kutatásai alapján az edzők legtöbbször azt a problémamegoldó stratégiát alkalmazzák, aminek alapja, hogy az edző a probléma okait igyekszik feltárni, megérteni, és ezeket figyelembe véve a konfliktust megoldani. A szülők kulcsszerepet játszanak abban, hogy a gyermek teljes egészében átadhassa magát a sportolás élményének. Amire a konferencia felhívta a figyelmet, hogy ehhez edzői részről is nyitottság, kölcsönös egymásra figyelés szükséges.
