Stresszelni jó, stresszelj te is!

Gyakran kapjuk meg jó tanácsként, amikor a problémáinkról mesélünk valakinek, hogy „hát, akkor ne stresszelj”. „Könnyű azt mondani” – gondoljuk ilyenkor. Abba viszont ritkán gondolunk bele, hogy mi lenne akkor, ha valóban így tennénk. Ha varázsütésre nem rágódnánk azon, hogy mi történt a munkahelyünkön, nem aggódnánk a családunk miatt és nem foglalkoztatnának bennünket az önmagunkkal kapcsolatos elvárásaink. Mi történik akkor, ha kikapcsoljuk a stresszt? Lehet egyáltalán nem stresszelni a mai világban? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Ha a stressz szó eszünkbe jut, automatikusan rossz dolgokra gondolunk: fejfájás, izzadás, leblokkolás, depresszió, keringési megbetegedések. Valóban, a krónikus stressz számos negatív hatással bír ránk nézve mind biológiailag, mind pszichológiailag. Azt is leszögezhetjük azonban, hogy

szerves része a mindennapjainak,

így meg kell próbálnunk nemcsak együtt élni vele, hanem a legtöbbet kihozni belőle. Sokunk számára meglehet, hogy furcsán hangozhat, de a stressznek igenis számos jótékony hatása van.

Stressz, ami lesz

Gondoljunk csak bele, mi történne, ha nem stresszelnénk. Senki nem akarna versenyezni, nem lennének sportesemények, senki sem mászná meg a Mount Everestet és senki sem nyerné meg az olimpiát. Senki nem menne fel a főnökéhez, hogy szeretne fizetésemelést kérni, vagy hogy megmondja, hogy igazságtalanul bánt vele a megbeszélésen.

Nem szólnánk az étteremben, ha valami oda nem illő van az ételünkben, vagy ha a fodrász nem úgy vágta le a hajukat, ahogy szerettük volna. Egy egészséges mértékű stressz-szint ugyanis szükséges ahhoz, hogy valami újat vagy merészet csináljunk, vagy hogy felvállaljuk magunkat.

A cél tehát nem az, hogy ne stresszeljünk, hanem az, hogy megfelelő mennyiségű stresszt éljünk át.

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a képletet: létezik jó stressz és rossz stressz. A utóbbi demobilizál, míg az előbbi energiát ad. Mi a különbség a kettő között? Az, hogy milyen mértékű a stressz, és hogy a kontroll a mi kezünkben van-e. Ha tudom, hogy bármikor meg tudom szüntetni a kritikus állapotot, akkor sokkal higgadtabban tudom azt kezelni. A plusz energiát pedig, ami a stressz hatására keletkezik, a helyzet megoldására tudom fordítani. Nem mindegy tehát, hogy a szituációt fenyegetésként értelmezzük vagy kihívásként.

Méregtelenítő kúra

A megfelelő stressz-szint azonban nem határozható meg tudományosan (legalábbis a tudomány eddigi állása szerint), ugyanis mindenki számára más szinten helyezkedik el a tűréshatár.

Ez függ a génjeinktől, a neveltetésünktől, az élettörténetünktől és az élethez való hozzáállásunktól. Van, aki már egy rárepülő légytől is kijön a sodrából, míg más a legijesztőbb helyzetekben is dermesztő nyugalommal képes viselkedni. Többnyire az, aki már átesett embert próbálóbb nehézségeken, jobban tűri a kemény helyzeteket. A kortizolszintnek is megvan az optimális szintje. Nem jó ha túl alacsony, és az sem, ha túl magas, így arra kell törekednünk, hogy a számunkra megfelelő tartományban tartsuk.

A lényeg tehát az, hogy megtanuljunk önuralmat gyakorolni a stresszes szituációkban is. Ha nem engedjük, hogy megbéklyózzon minket és beférkőzzön a gondolataink közé, hanem pozitív módon használjuk fel, akkor növelheti a teljesítményünket. A stressz esetében is érvényes tehát a mondás, hogy „fogyassza mértékkel és felelősséggel!"