Sűrű, sötét gomolyag a szorongás – Az állapotszorongás és a generalizált szorongás

Szorongó társadalomban élünk: nehéz élethelyzetek, az életünk minden területén szorongató elvárások és stresszorok gyűrűjében. Jó esetben felvérteztük már magunkat hatékony megküzdési stratégiákkal, olyan módszerekkel, amelyek bizonyítottan működnek számunkra, és „páncélt” növesztettünk, így nem engedünk be minden, lelki nyugalmunk megzavarására alkalmas impulzust. Úgy tűnik azonban, még így sem vagyunk teljesen biztonságban: az elhúzódó stressz könnyen megtépázza testi és lelki immunrendszerünket, az aggódás és a félelem pedig idővel szorongássá alakul, ami akár állandósulhat is. 

Stresszhatások mindenkit érnek, bizonyos mértékű aggodalom pedig teljesen természetes módon van jelen az életünkben. A stressznek fontos szerepe van: összetett, számos agyi területet érintő neurobiológiai háttere és folyamatai révén arra kondicionál minket, hogy gyors választ adjunk a fenyegető helyzetekre. A stresszhormonok (kortizol, adrenalin) termelődése például elősegíti a szervezet felkészülését a veszélyhelyzetekre (üss vagy fuss, harcolj vagy menekülj reakció). A racionális döntéshozatalért felelős prefrontális kéreg szabályozza az amygdala (érzelmi központ) működését, és tompítja a túlzott érzelmi reakciókat. 

Ezek evolúciós szempontból hasznos folyamatok, amelyek segítik a túlélésünket. Sokszor azonban elfelejtjük, hogy nem a túlélés a tét, és

olyan pehelysúlyú helyzeteket is hajlamosak vagyunk veszélyesnek tekinteni, amelyeknek elenyésző vagy semmilyen hatása nincs hosszú távon az életünkre.  

Cikkünkből kiderül: 

• Miért nem mindig káros a szorongás? 
• Melyek az állapotszorongás és a generalizált szorongás közötti alapvető különbségek? 
• Milyen módszerek működhetnek hatékonyan a két szorongástípus kezelésében?

A szorongás csapdájában 

A szorongásnak ezernyi árnyalata van, de kellemetlen tüneteit mindannyian ismerjük az izomfeszüléstől a fejfájásig, az izzadástól a szapora szívverésig, a légszomjtól a gyomorbántalmakig. Alkati sajátosság is, hogy kinél milyen tünetekkel jelentkezik a szorongás, de a túléberség, a veszélyre kihegyezett figyelem, valamint az ellazulás képtelensége a szorongókra általánosan jellemző. Ez az állapot olyan állandó belső nyugtalansággal jár, ami jelentősen megnehezíti az ellazulást, a pihenést, de a koncentrációt, a figyelem tudatos irányítását is.

A testi tüneteket felerősítik a mentális folyamatok is, hiszen hajlamosak vagyunk olykor romboló gondolatkörökbe ragadni, és a kognitív torzítások (pl. túláltalánosítás, fekete-fehér gondolkodás, katasztrofizálás stb.) hálóival körülszőni gondolatainkat.  

A stressztényezőkre adott reakcióinkat alapjaiban határozza meg, ahogyan a helyzetet értékeljük, ahogyan gondolkodunk a világról és önmagunkról. Ha úgy ítéljük meg, hogy rendelkezünk a megoldáshoz szükséges képességekkel és erőforrásokkal, akkor általában konstruktívan reagálunk az adott helyzetre, ha viszont felülkerekednek bennünk a csökkent önértékelésünkből vagy múltbeli tapasztalatainkból fakadó negatív érzelmek, könnyen beleesünk az aggodalom, szorongás és pánik csapdájába. Ilyen értelemben:

stresszre adott reakciónk a múltbeli élményeink, sémáink, belső hiedelmeink és meggyőződéseink, valamint az önmagunkról alkotott képünk visszatükröződése is. 

Talán megfogalmazódott már bennünk a kérdés: baj van velünk, ha szorongunk? Nem, és érdemes megbarátkozni a gondolattal, hogy a szorongás olykor természetes módon van jelen az életünkben, például ha nehéz időszakon vagy változáson megyünk keresztül. Ne korholjuk tehát feleslegesen önmagunkat! Ugyanakkor az is igaz, hogy van a szorongásnak kevésbé egészséges formája, amikor túlzó méreteket ölt, és átveszi az irányítást az életünk és gondolataink felett... 

A szorongás érzése lehet fojtogató vagy olyan, mintha egy sűrű, sötét erdőben lennénk. 

Állapotszorongás vs. generalizált szorongás 

Horváth-Váradi Lívia, a Mindset pszichológusa segít tisztázni a két szorongástípus közötti alapvető különbséget. „A generalizált szorongás és az állapotszorongás közötti legfontosabb különbségek az időtartam és a kiváltó okok terén jelentkeznek. Az állapotszorongás alatt azt a feszültséget, izgulást értjük, amit mindannyian megtapasztalunk a mindennapjainkban: egy adott helyzetben vagy környezetben jelentkezik, például vizsga, munkahelyi prezentáció vagy orvosi beavatkozás előtt. Ilyenkor idegességet, félelmet, feszültséget élhetünk át, fizikai szinten pedig gyakran izzadást, szívdobogást, gyomorpanaszokat, remegést tapasztalhatunk. Az állapotszorongás fontos jellemzője még, hogy megszűnik, amikor a kiváltó tényező megszűnik. Tehát például egy közelgő vizsga előtt lehet, hogy rendkívül idegesek vagyunk, szorongunk, hogy milyen teljesítményt fogunk nyújtani, szívdobogást és izzadást tapasztalunk, de miután a vizsga véget ér, ezek a tünetek elmúlnak, és visszatérünk a normális állapotunkba.”      

Röviden összefoglalva: az állapotszorongás mindig konkrét helyzethez köthető, és csak addig tart, amíg a helyzet nem rendeződik.  

„Ezzel szemben a generalizált szorongás esetében kiváltó ok nélkül jelentkező állandó és krónikus szorongásról beszélünk. Ebben az esetben a szorongás tartós, legalább hat hónapon át fennáll, és nincs egyetlen konkrét kiváltó oka, hanem általános, diffúz aggodalmai vannak a személynek, melyeket nem tud kontrollálni. Az aggodalmak az élet számos területére kiterjedhetnek, és az alábbi tünetekkel társulnak: folyamatos feszültség, nyugtalanság, rágódás, koncentrációs nehézségek („gondolkodásképtelenség”), ingerlékenység, fáradtság, izomfeszültség, alvászavarok” – teszi hozzá a szakember.  

Röviden összefoglalva: a generalizált szorongás nem kötődik konkrét helyzethez, az egyén az élet több területére kiterjedő általános belső feszültséget, nyugtalanságot él át, amelyek akadályozzák a normális életvezetésben, feladatainak és kötelezettségeinek ellátásában, a pihenésben, lazításban stb. Az aggodalmak sokszor irracionális természetűek, nincs valóságalapjuk: például a kliens azért aggódik, hogy elveszíti az állását, vagy anyagi gondjai lesznek, holott stabil munkahellyel rendelkezik. 

Világítsuk meg a különbséget egy-egy esetleíráson keresztül! 

A Kliens: Állandó aggodalomról és pánikérzésről számol be, amely végigkíséri az egész napját, így nehezére esik teljesíteni a munkahelyén és elvégezni napi teendőit. Gyakran előfordul, hogy az erős szorongás miatt félbeszakítja tevékenységét, befejezetlenül hagy vagy halogat dolgokat. Mindemellett nem tudja konkrét eseményhez kötni a tüneteit, homályos számára, hogy mi okozza szorongását. 

B Kliens: Kellemetlen, de kezelhető szorongásszintről számol be, amely néhány hónapja jelentkezett, ugyanakkor tudatosítja, hogy szorongása összefüggésben van jelenlegi élethelyzetével. Elmeséli, hogy nemrég kezdett egy új munkahelyen, ami – annak ellenére, hogy régi vágya volt – fokozott stresszt jelentett az utóbbi időszakban, és kibillentette lelki egyensúlyából. Ettől függetlenül, bevallása szerint képes hiánytalanul ellátni napi feladatait. 

Az esetleírásokból kirajzolódik, hogy B kliens ismeri a szorongása forrását, míg A Kliens fogalmatlannak tűnik azzal kapcsolatban, hogy mi okozza szorongását. B Kliens arról számol be, hogy kellemetlenül érintik a tünetek, de nem akadályozzák napi teendőinek elvégzésében. A Kliens napjainak jó részét viszont a szorongó gondolatok töltik ki. Ez alapján A Kliens valószínűleg megfelelő jelölt a generalizált szorongás diagnózis felállításához, B Kliens viszont nem felel meg a diagnosztikus kritériumoknak. 

Kiút a szorongás labirintusából 

Az állapotszorongás és a generalizált szorongás között a kezelési lehetőségeket tekintve is jelentős eltérések vannak. Egy olyan tartós és krónikus szorongásos zavar esetében, mint a generalizált szorongás, a gyógyszeres kezelés is hatékony módszer lehet, és bizonyos esetekben szükségessé is válhat. Kivételek persze mindig akadnak, de sok esetben a szelektív szerotonin-visszavétel gátlók (SSRI) és szelektív noradrenalin-visszavétel gátlók (SNRI) alkalmazása segít a generalizált szorongásos zavar leküzdésében. Ez nem mondható el az állapotszorongásról, amely esetében felesleges a gyógyszeres kezelés, hiszen a szorongásos tünetek enyhülnek vagy megszűnnek, amint az egyén alkalmazkodik a szorongást kiváltó helyzethez, arra megoldást talál. 

Mindkét szorongástípus esetén hasznos lehet viszont a pszichológiai tanácsadás vagy kognitív viselkedésterápia, ami segít az egyénnek kezelni a nehéz helyzeteket és csökkenteni szorongását. Horváth-Váradi Lívia szerint: „Állapotszorongás esetén hatékonyak lehetnek a légzőgyakorlatok, relaxációs technikák (például autogén tréning, progresszív izomrelaxáció), mindfulness gyakorlatok, sportolás. Generalizált szorongás esetén pszichoterápiás segítség és kognitív viselkedésterápiás technikák nyújthatják a legnagyobb segítséget, ezek segítenek a szorongást átélő személynek azonosítani és átalakítani a negatív gondolatokat. Ezeket kiegészíthetjük relaxációs gyakorlatokkal, amelyek enyhíthetik a tüneteket, fokozhatják az alvásminőséget.” 

A szorongásod gyökerének feltárásához fontos lehet, hogy azonosítsd és értelmezd az életkörülményeidet – ez segíthet az egyedi élethelyzeted és a lelkiállapotaid közötti összefüggések felismerésében. Ha ez bármilyen okból nehézséget jelent számodra, emlékeztesd magad, hogy nem kell mindent egyedül megoldanod. Keress egy megbízható szakembert, akiben feltétlenül megbízhatsz, és aki végigvezet a szorongásból való kitörés rögös útján!