A szív- és érrendszeri betegségek Magyarországon hosszú ideje a vezető halálokok közé tartoznak, ezért nagyon fontos újra és újra felhívni a figyelmet a kardiológiai kórképek kialakulásában szerepet játszó tényezőkre, valamint a megelőzés lehetőségeire. A Szív Világszövetsége (World Heart Federation) kezdeményezésére 2000 óta a világon mindenhol szeptember utolsó vasárnapján tartják meg a szív világnapját, amelyhez Magyarország is csatlakozott. Cikkünkben – a témát pszichológiai szempontból megközelítve – a szívbetegségek hátterében előforduló főbb pszichés folyamatokat és a megelőzést szolgáló módszereket mutatjuk be röviden.

Mindenki számára ismert tény, hogy a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában a stressz károsító hatásának jelentős szerepe van. A stresszt a mindennapi életünkből nem tudjuk teljes mértékben kiiktatni. Átmenetileg csökkenthető a mértéke, de valójában elkerülhetetlenül végigkíséri az életünket.

Károsító hatását főként az által fejti ki, hogy nem tudunk hozzá megfelelően alkalmazkodni.

Hirtelen bekövetkező stressz esetén rendszerint az úgynevezett „üss vagy fuss” válaszreakciót produkálja a szervezetünk, amellyel próbál felkészülni a fenyegető helyzetből való elmenekülésre vagy annak leküzdésére. Ilyenkor a testnek hirtelen nagy mennyiségű energiát kell mozgósítania, amelyet úgy ér el, hogy emelkedik a pulzus és a vérnyomás, szaporább lesz a légzés, az izmok megfeszülnek. Eközben fokozódik a szívizom oxigénigénye, de mivel a szívet tápláló koszorús erekben érszűkület lép fel, csökken a szívizom oxigénellátottsága, ami súlyos esetben a szívizom elhalásához is vezethet.

A kisebb intenzitású, de gyakran ismétlődő, vagy tartósan fennálló (krónikus) stresszhatásoknak is kiemelt jelentősége van az egészségi állapot szempontjából. A családi élet, a társas kapcsolatok terén jelentkező feszültség, a megélhetési problémák, a magas munkahelyi leterheltség egyaránt egészségkárosító kockázati tényezők lehetnek, amelyek azonban akkor válnak igazán krónikus stresszorokká, ha az egyén maga is ártalmasnak minősíti őket.

Munka és stressz

A munka és a stressz kapcsolatát két fő modellel jellemzi a szakirodalom.

  • Az állásfeszültség modell szerint azoknál a dolgozóknál tapasztalható fokozott feszültségi állapot, akikre magas elvárások nehezednek, de a munkavégzés feletti kontrollra kevés lehetőségük van. Kutatások igazolták, hogy a magas elvárás és a szűk hatáskör fokozza a szívbetegségek kockázatát és a magas vérnyomás előfordulását egyaránt.

  • A munkahelyi stressz másik főbb modellje szerint a dolgozók erőfeszítése és a munkájukért kapott ellenszolgáltatás közötti aránytalanság okozza a problémák jelentős részét.

A munkahelyi stresszhez kapcsolódik – a főként segítő foglalkozású személyeket érintő – kiégés (burn out) jelensége, amely számos más betegség mellett a szívbetegségek prognózisát is rontja. A kutatások több éve foglalkoznak a vitális exhaustio, azaz a vitális kimerültség állapotával is, amely ugyancsak a hosszan tartó, krónikus stressz hatására alakul ki, és szintén fokozott rizikót jelent a koszorúerek betegsége szempontjából. Nagyfokú fáradékonysággal, ingerlékenységgel és bizonyos területeken jelentős inaktivitással jár.

 További pszichoszociális kockázati tényezők

A szív- és érrendszeri betegségek pszichoszociális rizikófaktorai között tartják számon az A-típusú személyiséget, a düh és indulatok kezelésének nehézségeit, a szorongást, a depressziót, valamint a társas támogatás hiányát.

  • Az A-típusú személyiség leírása Friedman és Rosenman (1959) nevéhez fűződik. Egy olyan komplex magatartásmintázatról van szó, amelynek főbb jellemzői közé tartozik a versengő beállítódás, időzavar, türelmetlenség, hajszoltság, ellenségesség, fokozott vágy az elismerésre, az előrejutásra, a helyzet feletti kontroll megtartására. Az A-típusú személyiség több nagy vizsgálatban a koszorúér-betegség előrejelzője volt, később azonban ezen a területen ellentmondó eredmények is születtek. Egyes vizsgálatok inkább az A-típusú személyiség néhány faktorát emelték ki rizikótényezőként, mint például az intenzív dühöt, valamint a másokkal szemben tanúsított ellenséges (hosztilis) magatartást.

  • A kardiológiai betegségek vonatkozásában felmerült a D-típusú személyiség jelentősége is, amely Johann Denollet és munkatársai (2001) nevéhez köthető. Nézetük szerint a kardiovaszkuláris rizikótényezőt jelentő pszichés állapotokat a gyakori negatív érzelmek és a szociális gátoltság jellemzi, amelyek magas, a mindennapokra jellemző stresszforrást képeznek. E típusba tartozó személyek hajlamosak a negatív érzelmek fokozott átélésére és elnyomására egyaránt. További jellemzőjük a társas kapcsolatok kerülése, a szorongás, az aggodalmaskodás. Linden és munkatársai által 2007-ben végzett vizsgálat eredményei szerint a D-típusú személyiségjegyekkel jellemezhető kardiológiai betegnél ötször nagyobb a szívinfarktus utáni halálozás esélye a többi beteghez képest.

  • Intenzív harag átélése során a vegetatív idegrendszer fokozott működése tapasztalható, izomfeszülés, pupillatágulat, remegés jelentkezhet. Emelkedik a vérnyomás és a pulzus, nő a vér adrenalinszintje. A harag tartós fennállásakor a hipotalamusz és a mellékvese kéregállománya által termelt hormonok (pl: kortizol) szintje magasabb marad, amely kihat az immunrendszer működésére, valamint az egyéb szervek hormontermelésére is.

  • A kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában a szorongást a régebbi és az újabb kutatási eredmények egyaránt az egyik legfőbb rizikófaktornak tekintik. A szorongás az egyik legalapvetőbb emberi érzelem. Normál mértékű jelenléte segíti az alkalmazkodást, fontos figyelmeztető jelzésként funkcionál, azonban a kellő ok nélkül fellépő, tartósan fennálló, nem kontrollálható szorongás kórosnak minősül. Barefoot és Schroll 1996-ban 730 személy utánkövetéses vizsgálatával támasztották alá, hogy a kardiovaszkuláris betegségek létrejöttében a szorongásnak és a depressziónak kiemelt szerepe van. Sher 2005-ben közzé tett tanulmánya szerint a szorongásos állapotokban, a félelem átélésekor, valamint a kontrollvesztéssel járó helyzetek során emelkedik a szervezet kortizolszintje, és ha ezeknek a negatív érzelmeknek gátolt a kifejeződése az további kortizol szint emelkedéssel járhat.

  • Magyarországon a Hungarostudy 2002 keretében végzett vizsgálati eredmények szerint már az enyhe depresszió is jelentős kockázati tényező a szív- és érrendszeri kórképek tekintetében. Férfiaknál nyolcszorosára, nőknél pedig háromszorosára növeli a szívinfarktus esélyét és ugyancsak többszörösére emeli a magas vérnyomás, valamint az egyéb kardiovaszkuláris megbetegedések előfordulási gyakoriságát mindkét nem esetében.

  • A kutatási eredmények összefüggést mutattak a társas támogatás hiánya, az elszigetelődés, az alacsony szocioökonómiai státusz és a koronária betegségek gyakorisága között is. A hátrányos társadalmi-gazdasági helyzet főként akkor válik a kardiológiai betegségek kockázati tényezőjévé, ha az egyén maga is lemaradásként éli meg a helyzetét.

A megelőzés és a kezelés pszichológiai módszerei

 A klasszikusnak számító stresszkezelési technikák: relaxáció, meditáció, a jelen tudatos átélését segítő módszerek mellett

az érzelemszabályozási nehézségek korrigálására is szükség lehet.

E körben első lépésként az átélt érzelmek tudatosítására van szükség, annak érdekében, hogy a hárítás helyett kellő elfogadással tudjunk viszonyulni a saját és mások negatív érzelmeihez egyaránt. Ezáltal csökkenthetjük a szélsőséges érzelmi megnyilvánulásokat és az abból származó konfliktusokat. A negatív érzelmek kifejezhetők olyan módon is, amelyek nem vezetnek feltétlenül az egészség, illetve a társas kapcsolatok megromlásához. Pozitív érzelmek generálásával, valamint a társas támogatás fokozásával tovább segíthetjük az érzelmi egyensúly kialakítását, helyreállítását. Depresszió és szorongás esetén pszichoterápia alkalmazása válhat szükségessé.

A viselkedésmódosító intervenciók

pedig az A-típusú személyiséggel járó gondolkodásmódot, elképzeléseket, értékrendet dolgozzák fel. Átalakítják a munkahelyi és az élet egyéb területein való teljesítéssel, teljesítménnyel kapcsolatos elvárásokat egy kiegyensúlyozottabb életvitel lehetőségét kínálva.

Mindezek természetesen nem fedik le a szív- és keringésrendszeri betegségek kialakulásában és megelőzésében szerepet játszó lelki folyamatok összességét. Egyénileg célszerű megvizsgálni, hogy kinél milyen tendenciák dominálnak, milyen károsító hatásokat lehet feltárni, és a megelőzés, kezelés során is az egyéni szükségletek mentén érdemes haladni.

 

Felhasznált szakirodalom: Balogh, P. (2006). A szív- és érrendszeri betegek életminősége. In: M. Kopp és M. E. Kovács (szerk.), A magyar népesség életminősége az ezredfordulón. Budapest, Semmelweis Kiadó. Barefoot, J. C. & Schroll, M. (1996). Symtoms of depression, acute myocardial infarction, and total mortality in a community sample. Circulation, 93. Berkes, T. (2012). A kardiovaszkuláris megbetegedések prevenciója és rehabilitációja. In: R. Urban, Zs. Demetrovics, A. Rigó & A. Oláh (szerk.), Az egészségpszichológia elmélete és alkalmazása II. Klinikai egészségpszichológia (pp. 53-85). Budapest, ELTE Eötvös Kiadó. Kopp, M. (2003). Mikor káros a stressz? A stressz szerepe az egészségromlásban. Magatartástudomány HIPOCRATES V/1. Kopp, M., & Skrabski, Á. (1995). Alkalmazott magatartástudomány. A megbirkózás egyéni és társadalmi stratégiái. Budapest, Corvinus Kiadó. Lazarus, R. S. & Folkman, S. (1984). Stress, appraisal and coping. New York, Springer Publishing Company. Őry, K. (2007).  A szív- és érrendszeri megbetegedések idegi-lelki tényezői és ezek terápiája. Budapest, Spring Med Kiadó. Varga, J. (2007). Kardiovaszkuláris prevenció és rehabilitáció. In: J. Kállai, J. Varga & A. Oláh (szerk.), Egészségpszichológia a gyakorlatban (pp. 409-435). Budapest, Medicina Könyvkiadó.