Szorongunk vagy félünk? Inkább megküzdünk vele? – A kiértékelés nyomában

Abban egyetérthetünk, hogy mindenki élt már át olyan helyzetet, mely során légzése és szívverése felgyorsult, izmai megmerevedtek és izzadni kezdett. Ezeket a saját magunkon is megfigyelhető jeleket általában stresszt keltő események okozzák. Lehet ez egy dolgozatírás, a főnök telefonhívása, autóvezetés, esetleg egy munkahelyváltás vagy költözés. Vajon minden félelmünk reális? Hogy történik a stresszes szituációk kiértékelése? Cikkünkből kiderül, hogyan küzdhetünk meg hatékonyan a stresszt keltő eseményekkel.

Amikor jóllétünket valamilyen veszély fenyegeti, félelemmel reagálunk rá. Ilyenkor tisztában vagyunk azzal, hogy mitől félünk, mi van ránk hatással. Így a félelmet más szóval reális szorongásnak nevezzük. Szorongásnak azt az állapotot nevezzük, amikor nem vagyunk tisztában félelmünk vagy feszültségünk pontos okával. Ilyen például, amikor folytonos feszültséget érzünk, de nem tudjuk meghatározni a pontos okát:

„Félek kilépni az ajtón.”

A kérdés viszont adott: de miért? Mind a szorongás, mind pedig a félelem ugyanazokkal a – már fentebb kifejtett – fiziológiai változásokkal jellemezhetők. Bár kellemetlen állapotokról van szó, mégis nagyon fontos szerepet töltenek be mindennapi életünk során. Ezeknek az állapotoknak köszönhető, hogy keményebben dolgozunk a biztos megélhetés reményében, óvatosabban vezetünk az autópályán vagy több figyelmet szentelünk kapcsolataink ápolására.

A stressz állapotának két típusát különböztetjük meg: az eustresszt és a distresszt. Eustresszt akkor élünk át, amikor valamilyen jó dolog történik velünk. Pozitív, kellemes érzéssel tölt el minket, amit például egy győzelem vagy számunkra kellemes esemény során élünk át. A distressz ezzel szemben negatív hatású és kellemetlen ingerekkel jár együtt. Ez a fajta állapot például, amikor egy fontos eseményre sietünk és késésben vagyunk.

A stresszor és a stresszreakció

A stresszes állapot két összetevőből áll. Az egyik a stresszor, mely az a helyzet, ami kiváltja magát a stressz állapotát. A másik alkotóelem a stresszreakció, mely a stresszorra adott válasz. Ezek összessége hatással van a memóriára, koncentrációra, immunrendszerünkre és egyes hormonok kiválasztására. Stresszt keltő események, azaz stresszorok lehetnek katasztrófák, mint például egy földrengés, háború vagy közlekedési baleset. Stresszor lehet az úgynevezett akkulturációs stressz, mely során valamely új közösségbe, kultúrába kell beilleszkedünk. Ez megtörténhet emigrálás vagy akár új munkahelyre történő beilleszkedés során is. Továbbá stresszreakciót váltanak ki a mindennapi problémák, mint a döntési helyzetek vagy a leterheltség. Végül a kellemetlen állapotot elképzelt stresszorok is okozhatják, melyek legtöbbször nem megalapozottak.

Ilyenek a „mi lesz akkor, ha…” jellegű szituációk.

Mindennapi félelmeink irracionális voltát mutatja az a pár példa is, ami azoknak az eseményeknek a valószínűségét mintázza, melyektől sokan rettegünk. Például annak a valószínűsége, hogy belénk csap a villám, egy a kilencezer-egyszázhoz. Annak a valószínűsége, hogy légi szerencsétlenségben meghalunk, egy az ötmillióhoz. Annak az esélye pedig, hogy egy cápa megtámad, egy a négymillióhoz.

A stresszorok kiértékelésének két szakaszát különböztetjük meg: az elsődleges és a másodlagos kiértékelő folyamatokat. Elsődleges kiértékelés során az adott szituációt értékeljük aszerint, hogy mennyire pozitív vagy negatív, fenyegető számunkra a helyzet. A másodlagos kiértékelés során viszont azt elemezzük, hogy az adott körülmények között mit tudunk tenni, rendelkezünk-e a megoldáshoz szükséges stratégiákkal, és ha igen, melyik lenne a helyzetben a legmegfelelőbb. Ebből látható, hogy nem kifejezetten a szituáción van a hangsúly, hanem azon, hogy mit tudunk kezdeni azzal – tehát az egyén és a helyzet kapcsolatán.

Melyik a jobb? Az érzelmi vagy a probléma központú megküzdés?

Az érzelmi, más néven emóció fókuszú stratégiának az érzelmileg kellemetlen állapot csökkentése a célja. Ekkor társas támaszt keresünk, szeretnénk ki- és átbeszélni valakivel problémáinkat. Jellemző lehet rá, hogy a problémás szituációt figyelmen kívül hagyjuk, nem foglalkozunk vele. Ezzel szemben a probléma fókuszú stratégia célja a negatív állapotot okozó szituáció megoldására irányul. Ebben az esetben olyan társas támogatást keresünk, mely aktívan hozzá tud járulni a szituáció megoldásához. Ekkor meg tudjuk fogalmazni, mi is az igazi probléma, a megoldásra alternatívákat keresünk, tervezünk, elemezzük a helyzetet és többszörös választási helyzetekben veszünk részt.

Milyen személyiségjellemzők állnak a sikeres és sikertelen megküzdések hátterében?

A stresszel való megküzdés sikerességét segíti az energikusság, az optimizmus és az egorugalmasság. Összességében tehát az, hogy bizonyos szituációkhoz mennyire tudunk illeszkedni. Minél inkább alkalmazkodni tudunk a helyzethez, annál könnyebben meg tudunk küzdeni a problémával, megfelelő szintű egokontrollt használva. Továbbá a lelki edzettség és a kihívásokra való nyitottság is pozitív összefüggésben áll a megküzdés sikerességével.

A sikertelen megküzdéssel a neurotikus, szorongó személyiség és a hosztilitás áll összefüggésben. Ezen kívül az A-típusú személyiség is gátló tényezője. Erre a típusra a türelmetlenség, az agresszióra való hajlam, ellenségesség és versengés a jellemző, melyek mind gátolják a megküzdés sikerességét.

Összességében tehát minél alaposabban kielemezzük az adott szituációt, és megtaláljuk a megoldáshoz szükséges stratégiát, annál sikeresebbek leszünk problémáink megküzdése során, és annál kevesebb szituációt értékelünk majd szorongatónak, fenyegetőnek. Hiszen, ha a kezünkben van a megoldás kulcsa, nincs mitől szoronganunk vagy félnünk.