A kollektív emlékezet egy egyre szélesebb körben használt kifejezés, mégis a kortárs tudományos diskurzusban a mai napig számos ellentmondás övezi a megértését. Az azonban bizonyosan látszik, hogy kulcselemei a közös tudás- és kulturális eszközkészlet, valamint az ezeket átszövő motívum- és szimbólumrendszer, amelyek alapján a közösség létrehozza identitásformáló jelentőségű történeteit a múltról.
A kollektív emlékezet fogalma az 1920-as évek óta része a tudományos gondolkodásnak, amikor Maurice Halbwachs francia szociológus megjelentette alapvető műveit a témával kapcsolatban. Az azóta eltelt időszak nagy részében főleg egyes történetírási kérdések vizsgálatakor került elő a fogalom, ilyenkor is főleg lazán definiált formában használva. A jelenleg legelfogadottabb definíció szerint a kollektív emlékezet egy társadalmi csoport közös emlék-, tudás- és információkészletét jelenti, amely jelentős mértékben kapcsolódik a csoport identitásához.
Szimbólumoktól az Assassin’s Creedig
A Halbwachs-hagyomány kutatói hajlamosak a kollektív emlékezetet „a társadalom által kialakított és fenntartott, nyilvánosan elérhető szimbólumoknak” tekinteni (Olick, 1999). Ezek szerint a kollektív emlékezet lényegében nem egy közösség egyes tagjainak a fejében, hanem az adott közösség társadalmi gyakorlataiban és műalkotásaiban érhető tetten. Ezeket nevezte Assmann (1995) kulturális emlékeknek. Assmann szerint a kulturális emlékeket „kulturális formációk” (pl. szövegek, rítusok, emlékművek) és „intézményi kommunikáció” (pl. nyilatkozatok, beszédek) alkotja és tartja fenn. Emil Lundedal Hammar (2017) filozófus egy ide kapcsolódó felvetése szerint még bizonyos videójátékokban (ő az Assassin’s Creedet elemzi) is ott rejlik a potenciál arra, hogy befolyásolják a kulturális emlékezet folyamatait. Azokat modern kori, médiaspecifikus, interaktív, szimulációs emlékműveknek tartja. Hammar extrém elgondolása jól mutatja, mennyire komplex jelenséggel lehet dolgunk a kollektív mentális időutazás tekintetében.
A kollektív emlékezet fogalma mindenképp tudományos figyelmet érdemel, ezt pedig az emlékezésre fordított egyre nagyobb interdiszciplináris fókusz is mutatja. Az elmúlt néhány évtizedben a kollektív emlékezet a bölcsészet- és társadalomtudományok, valamint a pszichológia megújult érdeklődésének témájává is vált, sőt ma már a „memóriakutatás” (memory studies) néven egy új, tudományterületeken átívelő irányzat is kibontakozni látszik, amelynek egyik központi és legtöbbet kutatott témája a kollektív emlékezet.
A kollektív emlékezet megnövekedett jelentősége kétségtelen, továbbra is gondot okoz azonban a pontos definíció körüli tudományos vita. Talán az egyetlen általánosan elfogadott jellemző az, hogy a kollektív emlékezet az emlékezet olyan formája, amely túllép az egyéneken, és amelyet egy csoport oszt meg. Nem mindegy azonban, hogy kisméretű (mikro-) vagy nagyméretű csoportokról (makroközösségekről) beszélünk. Az előbbi (például a házaspárok vagy szülő-gyermek párok közös emlékezete) elsősorban a pszichológia vizsgálatának tárgya, míg az utóbbit (például nemzetek kollektív emlékezetét) elsősorban a társadalomtudósok és a történészek vizsgálták.
Az egyéni és a kollektív emlékezet összefüggései
Azzal a tudományos munkák többsége egyetért, hogy az emlékezés hasonló folyamatai bontakoznak ki mind a mikroközösségi, mind a makroközösségi csoportokban. A kisebb csoportok kollektív emlékezete tehát jó összekötő pont lehet az egyéni emlékezet és a kollektív emlékezet között. A nagy létszámú csoportok emlékezetével kapcsolatos központi kérdés, hogy az ilyen csoportok képesek-e emlékezni olyan értelemben, mint ahogyan az egyének.
Az erről zajló tudományos vitában talán az egyetlen konszenzusos álláspont, hogy az egyéni emlékezet területén kidolgozott fogalmak alkalmazása a mikroközösségek kollektív emlékezetének területére kevésbé problémás, mint a makroközösségek kollektív emlékezete vonatkozásában. Megfigyelhető tehát egy általános irányvonal, amely mentén a tudományos munkák az egyéni emlékezettel kapcsolatos megfigyeléseket megpróbálják kiterjeszteni a kollektív emlékezetre, bár ezeknek a tényleges alkalmazhatósága ez idáig kérdéses maradt.
A kollektív emlékezet közös történetünk a múltról
A kollektív emlékezet fogalmát érdemes ugyanakkor elhatárolni az objektív múltszemlélettől. Az emlékezésnek ugyanis fogalmi eleme a nem biztos múltismeret. A múlt objektív rekreálása, azaz a történelem múlthoz való viszonyulása a kollektív emlékezet egy másik módját képviseli, noha a két fogalom által nyújtott tartalmi végeredmények gyakran kapcsolódnak és hasonlóak egymáshoz. A lényegi elhatárolást a két megközelítés funkciójának és törekvéseinek különbségei adják.
A történetírásnak az a célja, hogy objektív beszámolót nyújtson a múltról, míg a kollektív emlékezet természetszerűen leegyszerűsítő, szubjektív megközelítéssel él, amelynek célja elsősorban az identitásképzés.
Wertsch & Roediger (2008) úgy foglalta össze az elhatárolás lényegét, hogy a történész hajlandó megváltoztatni egy narratívát, hogy hűséges legyen a tényekhez, míg a kollektív emlékezet hajlandó megváltoztatni a tényeket, hogy hűséges legyen egy narratívához. Ez persze csak egy megközelítési szempont, Burke (2001) szerint nem a történész, hanem a kollektív emlékezet határozza meg a múlt kulcseseményeit, mivel az emlékezetet magát a különböző társadalmi csoportok hozzák létre, így végső soron ők azok, akik megmutatják a történész számára, hogy mi az, ami „emlékezésre méltó”.
A kollektív emlékezetet az teszi kollektívvá, hogy egy csoport tagjai a múlt megértése során hasonló kulturális eszközkészletet, különösen hasonló narratív formákat használnak. A tudomány feladata, hogy megvizsgálja ezeket a kulturális eszközöket, valamint alkalmanként sajátos felhasználásukat. Ez megköveteli azt a tudományágakon átívelő együttműködést, amely a kollektív mentális időutazás koncepciójának megalkotásához és vizsgálatához is elengedhetetlen.
Felhasznált irodalom:
Anastasio, Thomas J., Kristen Ann Ehrenberger, Patrick Watson, and Wenyi Zhang,
2012, Individual and Collective Memory Consolidation: Analogous Processes on Different Levels, Cambridge, MA: MIT Press.
Assmann, J. (1995). Collective Memory and Cultural Identity. New German Critique, 65(65), 125–133.
Baumeister, R., Mele, A., & Vohs, K. (2010). Free Will and Consciousness: How Might They Work? In Google Books. Oxford University Press.
Bernecker, Sven, 2008, The Metaphysics of Memory, Dordrecht: Springer.
Bernecker, Sven, 2010, Memory: A Philosophical Study, Oxford: Oxford University Press.
Blustein, Jeffrey, 2008, The Moral Demands of Memory, Cambridge: Cambridge University Press.
Boyer, Pascal, 2008, “Evolutionary Economics of Mental Time Travel?” Trends in Cognitive Sciences, 12(6): 219–224.
Bulley A (2018). "The History and Future of Human Prospection". Evolutionary Studies in Imaginative Culture. 2: 75.
D’Argembeau, A., & Van der Linden, M. (2004). Phenomenal characteristics associated with projecting oneself back into the past and forward into the future: Influence of valence and temporal distance. Consciousness and Cognition, 13(4), 844–858.
De Brigard, Felipe, 2014a, “Is Memory for Remembering? Recollection as a Form of
Episodic Hypothetical Thinking”, Synthese, 191(2): 155–185.
Debus, Dorothea, 2014, “‘Mental Time Travel’: Remembering the Past, Imagining the Future, and the Particularity of Events”, Review of Philosophy and Psychology, 5(3): 333–350.
Halbwachs, Maurice, [1925] 1994, Les Cadres Sociaux de La Mémoire, Paris: Albin Michel.
Hammar, E. L. (2016). Counter-hegemonic commemorative play: marginalized pasts and the politics of memory in the digital game Assassin’s Creed: Freedom Cry. Rethinking History, 21(3), 372–395.
Kellogg, R. T., Chirino, C. A., & Gfeller, J. D. (2020). The Complex Role of Mental Time Travel in Depressive and Anxiety Disorders: An Ensemble Perspective. Frontiers in Psychology, 11.
Klein, Stanley B., 2013, “The Complex Act of Projecting Oneself into the Future”, WIREs Cognitive Science, 4(1): 63–79.
Levy, Neil, 2014, “Psychopaths and Blame: The Argument from Content”, Philosophical Psychology, 27(3): 351–367.
Manning, L., Cassel, D., & Cassel, J.-C. (2013). St. Augustine’s Reflections on Memory and Time and the Current Concept of Subjective Time in Mental Time Travel. Behavioral Sciences, 3(2), 232–243.
Margalit, Avishai, 2002, The Ethics of Memory, Cambridge, MA: Harvard University Press.
Martin, C.B. and Max Deutscher, 1966, “Remembering”, Philosophical Review, 75(2): 161–96.
Michaelian, Kourken and John Sutton, forthcoming, “Collective Memory”, in M. Jankovic & Kirk Ludwig (eds.), Routledge Handbook of Collective Intentionality, London: Routledge.
Michaelian, Kourken, 2011b, “Is Memory a Natural Kind?” Memory Studies, 4(2): 170–189.
Michaelian, Kourken, 2016a, “Against Discontinuism: Mental Time Travel and Our
Knowledge of Past and Future Events”, in Michaelian, Klein, & Szpunar 2016d: 62–92.
Michaelian, Kourken, 2016b, “Confabulating, Misremembering, Relearning: The Simulation
Theory of Memory and Unsuccessful Remembering”, Frontiers in Psychology, 7: 1857.
Mullally, Sinéad L. and Eleanor A. Maguire, 2014, “Memory, Imagination, and Predicting the
Future: A Common Brain Mechanism?” The Neuroscientist, 20(3): 220–234.
Olick, J. K. (1999). Collective Memory: The Two Cultures. Sociological Theory, 17(3), 333–348.
Perrin, Denis and Kourken Michaelian, 2017, “Memory as Mental Time Travel”, in Bernecker & Michaelian 2017: ch. 18.
Perrin, Denis, 2016, “Asymmetries in Subjective Time”, in Michaelian, Klein, & Szpunar 2016d: 39–61.
Quoidbach, J., Hansenne, M., & Mottet, C. (2008). Personality and mental time travel: A differential approach to autonoetic consciousness. Consciousness and Cognition, 17(4), 1082–1092.
Robins, Sarah K., 2016b, “Representing the Past: Memory Traces and the Causal Theory of Memory”, Philosophical Studies, 173(11): 2993–3013.
Roediger, Henry L. and Magdalena Abel, 2015, “Collective Memory: A New Arena of
Cognitive Study”, Trends in Cognitive Sciences, 19(7): 359–361.
Schacter, Daniel L. and Donna Rose Addis, 2007, “The Cognitive Neuroscience of
Constructive Memory: Remembering the Past and Imagining the Future”, Philosophical
Transactions of the Royal Society B: Biological Sciences, 362(1481): 773–786.
Schacter, Daniel L., Donna Rorse Addis, Demis Hassabis, Victoria C. Martin, R. Nathan
Spreng, and Karl K. Szpunar, 2012, “The Future of Memory: Remembering, Imagining, and the Brain”, Neuron, 76(4): 677–694.
Schacter, Daniel L., Donna Rorse Addis, Demis Hassabis, Victoria C. Martin, R. Nathan Spreng, and Karl K. Szpunar, 2012, “The Future of Memory: Remembering, Imagining, and the Brain”, Neuron, 76(4): 677–694.
Schacter, Daniel L., Donna Rose Addis, and Randy L. Buckner, 2008, “Episodic Simulation of Future Events: Concepts, Data, and Applications”, Annals of the New York Academy of Sciences, 1124(1): 39–60.
Shanton, Karen and Alvin Goldman, 2010, “Simulation Theory”, WIREs Cognitive Science, 1(4): 527–538.
Suddendorf T.& Corballis M.C.. 1997Mental time travel and the evolution of the human mind. Genet. Soc. Gen. Psychol. Monogr. 123, 133–167.
Suddendorf, Thomas and Michael C. Corballis, 2007, “The Evolution of Foresight: What Is Mental Time Travel, and Is It Unique to Humans?” Behavioral and Brain Sciences, 30(3):299–313.
Suddendorf, Thomas, 2013, The Gap: The Science of What Separates Us from Other Animals, New York: Basic Books.
Szpunar, Karl K., 2010, “Episodic Future Thought: An Emerging Concept”, Perspectives on Psychological Science, 5(2): 142–162.
Szpunar, Piotr M. and Karl K. Szpunar, 2016, “Collective Future Thought: Concept, Function, and Implications for Collective Memory Studies”, Memory Studies, 9(4): 376–389.
Tulving, E. (1972). Episodic and semantic memory. In E. Tulving & W.
Donaldson, Organization of memory. Academic Press.
Tulving, Endel, 2005, “Episodic Memory and Autonoesis: Uniquely Human?” in Herbert S. Terrace & Janet Metcalfe (eds.), The Missing Link in Cognition: Origins of Self-Reflective Consciousness, Oxford: Oxford University Press, pp. 3–56.
Tulving, Endel, 2005, “Episodic Memory and Autonoesis: Uniquely Human?” in Herbert S. Terrace & Janet Metcalfe (eds.), The Missing Link in Cognition: Origins of Self-Reflective Consciousness, Oxford: Oxford University Press, pp. 3–56.
Vandekerckhove, M., & Panksepp, J. (2009). The flow of anoetic to noetic and autonoetic consciousness: A vision of unknowing (anoetic) and knowing (noetic) consciousness in the remembrance of things past and imagined futures. Consciousness and Cognition, 18(4), 1018–1028.
Vierra, Andrew, 2016, “Psychopathy, Mental Time Travel, and Legal Responsibility”, Neuroethics, 9(2): 129–136.
Vohs, K. D. (2010). Free will is costly: action control, making choices, mental time travel, and impression management use precious volitional resources. In R. F. Baumeister, A. R. Mele, & K. D. Vohs (Eds.), Free will and consciousness: How might they work? (pp. 24–42). Oxford University Press.
Assmann, Jan 2018: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Budapest.
Burke, Peter 2001: A történelem, mint társadalmi emlékezet. Regio 12. 3–21.
Jay Winter (2007): The Generation of Memory: Reflections on the “Memory Boom” in
Contemporary Historical Studies, Archives & Social Studies: A Journal of Interdisciplinary Research Vol. 1, no. 0 (March 2007)
David W. Blight (2009): The memory boom: why and why now, Pascal Boyer & James Wertsch (eds.), Memory in Mind and Culture. Cambridge: Cambridge University Press. pp. 238--251 (2009)
Alan S. Milward (2000): “Bad Memories,” Times Literary Supplement, Apr. 14, 2000, 8.
Thomas F. Gieryn (1983): Boundary-Work and the Demarcation of Science from Non-Science: Strains and Interests in Professional Ideologies of Scientists, American Sociological Review Vol. 48, No. 6 (Dec., 1983), pp. 781-795
James Wertsch, Henry Roediger (2008): Collective memory: Conceptual foundations and theoretical approaches, Memory 16(3):318-26, May 2008
Kourken Michaelian (2016): Mental Time Travel: Episodic Memory and Our Knowledge of the Personal Past, MIT Press
Peter J. Verovšek (2016): Collective memory, politics, and the influence of the past: the politics of memory as a research paradigm, Politics Groups and Identities 4(3):1-15, April 2016
Olick, J.K., Vinitzky-Seroussi, V. and Levy, D. (2011) The Collective Memory Reader. Oxford University Press, Oxford
Cauvin, Thomas 2018: The rise of public history: An international perspective. Historia Crítica 68. 3–26.
Fischer, Holger 2012: Public history, emlékezetkultúra, történelempolitika. Helyük
Németország jelenkori történettudományában. Történelmi Szemle 54. 389–410.
(Manning, Cassel, & Cassel 2013) Szent Ágoston elmélkedései az emlékezetről és az időről, valamint a szubjektív idő jelenlegi fogalma a mentális időutazásban
(St. Augustine's Reflections on Memory and Time and the Current Concept of Subjective Time in Mental Time Travel)
(Suddendorf & Corballis 2007) Az előrelátás evolúciója: Mi az a mentális időutazás, és ez egyedülálló az emberek számára?
(The evolution of foresight: What is mental time travel, and is it unique to humans?)
(Schacter, Addis, & Buckner 2008) Jövőbeli események epizódszerű szimulációja:
koncepciók, adatok és alkalmazások
(Episodic simulation of future events: concepts, data, and applications)
Az emlékezés megtanulása: az epizodikus emlékezet korai ontogenetikája (Learning to remember: the early ontogeny of episodic memory)
Blight, D.W., 2009, “The Memory Boom: Why and Why Now?” in Boyer & Wertsch 2009: 238–251. doi:10.1017/CBO9780511626999.01
