bemutatkozás

“De vagyunk-e azok, amik lehetnénk?”

Ipacs Dávid vagyok, klinikai gyermeklélektan szakirányon végzett pszichológus és sportpszichológiai szakpszichológus. 

Magyarországon a mai napig rengeteg tévhit és negatív sztereotípia övezi a pszichológiai munkát. Biztos Önnek is ismerősek az ilyen mondatok: „Minek menjek pszichológushoz, nem vagyok bolond!” vagy „Na persze, majd pont egy idegen fog tudni nekem segíteni meg majd beleszól abba, hogyan éljek, mikor nem is ismer…” 

Az eddigi munkám során nagy örömmel töltött el, hogy a hozzám forduló emberek szinte kivétel nélkül azzal az attitűddel távoztak a folyamat végén, hogy a pszichológiának mégiscsak van értelme és létjogosultsága, sőt tud segíteni bizonyos problémák feltárásában és másként látásában. Szándékosan kerülöm azt a szót, hogy a problémák megoldására szolgálna a pszichológia és ennek két oka van. Egyrészt nem szeretnék egy „mindentudó gyógyító” hamis szerepében tetszelegni, másrészt fontosnak tartom, hogy a pszichológiai segítséget kérő személynek legyen valamennyi saját motivációja a gondjai megoldására. 

Rendben van, ha nem sikerül mindig mindent egyedül megfejteni, én pedig lelkesen várom, hogy közösen fogjunk hozzá!

A segítő munkám során minden esetben eklektikus szemléletmódot alkalmazok, tehát különböző módszereket ötvözök annak érdekében, hogy minden esetben maximálisan a kliens igényeire tudjam szabni a folyamatot. Nem szeretném azt ígérni, hogy a hozzám fordulók összes problémája azonnal meg fog oldódni. A lelki munka hosszú folyamat, ami sokszor megterhelő, viszont összességében egy rendkívül izgalmas utazás, rengeteg pozitív hozadékkal. 

Szerencsésnek vallom magam, mert számos emberrel tudtam együtt dolgozni többféle különböző közegben. A jövőben is azon leszek, hogy a tapasztalataim és képzéseim számai egyre csak gyarapodjanak annak érdekében, hogy minőségi ellátást tudjak nyújtani mindazok számára, akik majd egyszer a klienseim lesznek. 

Aki eddig eljutott a szövegben, nekik nagyon köszönöm, megtisztelő, hogy elolvasták a bemutatkozásomat. Arra bátorítok mindenkit, hogy adjon egy esélyt a pszichológiának, hogy majd tudja élvezni az előnyeit. Ne feledjék: „Az idő az egyetlen dolog, ami magától telik…a többi rajtunk múlik.”