Tényleg csak a sportban van teljesítmény? Mitől függ, hogy van-e elég motivációnk? Létezik összefüggés az orvostudomány és a teljesítménypszichológia között? Cikkünkből kiderül!
A teljesítménypszichológia fogalmának hallatán – legyen szó mindennapi vagy akár szakmai beszélgetésről – az emberek nagy része valószínűleg automatikusan a sportolókra gondol. Azonban amellett, hogy a kérdéskör szinte minden szakma kapcsán előkerül, a sporthoz hasonlóan különösen jelen van az egészségügyi dolgozók, illetve egy szűkebb belső kör, a sürgősségi osztályon tevékenykedő orvosi csapat tagjai esetében.
A Center for Performance Psychology folyóiratban arról olvashatunk, hogyan, milyen módon kötődnek az említett személyek a teljesítménypszichológiához. A Richard C. Atkinson és Ernest Hilgard által szerkesztett kötet vonatkozó részében három globális témán keresztül tudjuk áttekinteni a leírtakat.
Hogyan hat az orvosokra a kultúra?
Az első pont a kultúra, amely az egyén hiedelmeinek, tudásának, illetve viselkedésének egy csoportba vagy környezeti kontextusba való integrálódását jelenti. A téma kapcsán szintén
fontos szempont az önismeret, hogy tudjuk, kik vagyunk saját magunk és a környezetünk szempontjából.
Mindehhez hozzájárul a megfelelő mértékű visszajelzés is, melyből az orvosok esetén nincs hiány: vegyük például a rezidensképzés alatti időszakot, a klinikai eredményeket, illetve a szupervizor vagy későbbiekben a személyzet, és legfőképp a betegek visszajelzéseit.
Hiszen igazán jó orvos is abban az esetben lehet valaki, ha nem csupán képességei, de határai kapcsán is kellő ismerettel rendelkezik – így biztosítva az empátiát mások, illetve saját maga és a hivatása felé egyaránt.
Szintén ebbe a globális csoportba helyezhető az attitűd mint figyelmeztető eszköz. A sürgősségi betegellátásban ugyanis a környezet az egyik legnagyobb kihívást jelentő tényező, hiszen az osztály orvosai napi szinten a legszélsőségesebb körülményeknek vannak kitéve. Számos egyéb tényező mellett, a betegek is gyakran kizökkenthetik orvosukat a nyugodt, professzionális betegellátás állapotából. Ebben a helyzetben is elengedhetetlen, hogy a vizsgáló személy megfelelő hozzáállást tanúsítson, mivel így nemcsak a beteg, de a saját mentális állapotára is pozitív hatással lesz.
Nem véletlenül hangsúlyozzák az egyetemi oktatásban tehát, hogy az orvosok minden esetben saját magukat priorizálják, hiszen ha ők nincsenek – akár mentálisan, akár testileg – megfelelő állapotban, akkor képtelenek megfelelő hatékonysággal dolgozni. A példa által könnyen érzékeltethető,
hogyan tudjuk a mentalitásunkkal befolyásolni egy-egy szituáció lehetséges kimenetelét.
Mivel az orvosok minden egyes nap az élet és halál kérdésével szembesülnek, elengedhetetlen a megfelelő csapatmunka és a motiváció fenntartása. Az előbbi teljesítménye ugyanis a hatékony ellátás alapfeltétele: nem is gondolnánk, hogy a team tagjai közötti helyes és érthető szakmai kommunikáció használata milyen mértékben befolyásolhatja egy-egy eset sikeres kimenetelét.
A már említett tanulmány a következő példát említi a sport és az orvostudomány teljesítménypszichológiája kapcsán:
„Ahogyan a pályára érkező cserejátékos is hatással lehet a csapat teljesítményére, úgy az orvosi csapat dinamikája is könnyen megváltozhat.” Ezért érdemes időt és energiát szánni a továbbképzésekre és a csapatmunka formális tanulására.
Térképezzük fel motivációnkat!
A megfelelő csapat mellett a motiváció fenntartása is kulcsfontosságú az orvosi hivatásban, amelynek súlya természetesen már a tanulmányok során megtapasztalható: aki képes eredményesen helytállni az egyetem nehézségeiben, nagy valószínűséggel később, a szakmája során is ezt tapasztalja majd.
A téma teljeskörű vizsgálatához azonban először is tisztáznunk kell a motiváció pontos fogalmát:
a motiváció a viselkedésünket energizáló és azt megfelelő irányba terelő állapot.
S vajon hogyan tudjuk saját magunk feltérképezni a motivációnkat? Válaszoljuk meg az alábbi kérdéseket:
- Szeretem azt, amivel foglalkozom? Elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel?
- Miért, milyen metódusok szerint végzem a feldataimat?
- A céljaim felé visznek ezek a lépések?
- Rendelkezem segítséggel, biztos háttérrel ahhoz, hogy a céljaimat teljesítsem?
- A feladataim elvégzése közben eszembe jut, hogy miért dolgozom? Mi az, ami motivál engem?
Orvosi teljesítmény és a készségek kapcsolata
A követlező nagy, globális csoportunk a készségek területe, amelyből külön kiemelhetjük az aktivációt, a relaxációt, a bizalmat, a koncentrációt és a nyugalmat. A 21. század egyik alapjelenség a rohanás, míg a pihenés, lelassulás abszolút hiányként érződik a társadalom működésében.
Az orvosi szakmában a relaxációra éppen ezért kiemelten fontos, a kiégést megelőző eszközként tekintenek, hiszen az alváshiány, a velük szemben lévő folytonos magas elvárások rendkívül erős kockázati tényezőként vannak jelen az életükben.
A harmadik, utolsó globális témánk pedig a „tervek” kérdésköre, amely a mentális készségek megfelelő kontextusban történő alkalmazásra irányuló szervezésben és stratégiaalkotásban merül ki.
Az élet előre megjósolhatatlan követelményeket támaszt elénk, így a kiegyensúlyozott, boldog élet függvényében
mindannyiunknak fontos megérteni úgy az erősségeinket, mint a fejlesztésre szoruló területeinket.
