Nincs könnyű dolga manapság annak a szülőnek, aki szeretné családját egyszerre az étkezőasztalhoz ültetni. A gyerekek növekedésével egyre nehezebb megvalósítani a közös étkezéseket, pedig azok minden családtag számára előnyökkel járnak. Cikkünkben bemutatjuk a közös családi étkezések legfőbb jótékony hatásait, és adunk néhány tippet arra vonatkozóan, hogyan tegyük gyakoribbá és jobbá ezeket az alkalmakat.
A felmérések szerint szülők és gyerekek egyaránt pozitívan értékelik, ha együtt eszik a család, mégis úgy tűnik, mindez kezd kikopni az életünkből. Az iskola utáni tevékenységek száma és időtartama egyre növekszik, változik a családok struktúrája és életvitele, előre elkészített ételek óriási kínálata érhető el, emellett egyre gyakoribb a házon kívüli étkezés is. A szülők számtalan kihívásról számolnak be, amelyek megakadályozzák, hogy mindenki egyszerre üljön asztalhoz – pedig a rendszeres közös étkezések jótékony hatásai a család egészét érintik.
Együtt, egy asztalnál: a családi kötelék erősödése
A közös étkezések együtt töltött időt jelentenek: fokozódik a családi összetartozás érzése, szilárdul a családi egység. Az étkezőasztal nemcsak egy közös vacsora, hanem pozitív családi interakciók, jóízű beszélgetések színtere is lehet. A családi kapcsolatok erősödése közben a gyerekek kommunikációs és nyelvi képességei is fejlődnek. Ráadásul az állandó rohanás közepette rendszert és megnyugvást vihetnek a családtagok életébe.
Hozzájárul az egészségesebb táplálkozáshoz
A közös családi étkezések befolyásolják a gyerekek étrendjének minőségét. A szülők példamutatása elősegítheti a megfelelő étkezési szokások kialakulását. A rendszeres közös étkezések gyakoribb tejtermék, gyümölcs- és zöldségfogyasztással, több rost, kalcium, vas és vitamin bevitelével járnak együtt (Neumark-Sztainer és munkatársai, 2003; Videon, 2003; Larson, 2007). Mindemellett azok a gyerekek, akik gyakran étkeznek családtagjaik társaságában, jobban kerülik az olajban sült ételeket és a cukros üdítőket. Az étrenddel kapcsolatos jó szokások serdülőkorban azért is jelentősek, mert fiatal felnőttkorban is jellemzőek lesznek (Neumark-Sztainer és munkatársai, 2010).
A közös étkezések hatására a serdülők gyakrabban reggeliznek és vacsoráznak, fontosabbnak tartják a táplálkozási szokásaik strukturálását. Akik serdülőkorban rendszeresen esznek családtagjaikkal, fiatal felnőttként is gyakran keresik mások társaságát, hogy megosszák velük az étkezés élményét. Yiengprugsawan és munkatársai (2015) kutatásukban arra világítanak rá, hogy a résztvevőket boldogabbá tették a társas étkezések. Szerintük a családtagjainkkal vagy barátainkkal elköltött étkezések
fontos részét képezik a mindennapi szociális interakcióinknak.
Berge és munkatársai (2012) szerint a szülők sem mentesülnek a közös étkezések jótékony hatása alól: a gyakori családi étkezések több gyümölcs és zöldség fogyasztásával járnak együtt a szülők körében is, valamint az apák kevesebb gyorsételt esznek, az anyák pedig kevésbé hajlamosak a fogyókúrára vagy a falási rohamokra.
A családi étkezés mint védőfaktor
Úgy tűnik, a családi étkezések csökkenthetik a szerhasználat rizikóját: azok a tinédzserek, akik gyakrabban étkeznek családjukkal, kisebb valószínűséggel dohányoznak, ritkábban fogyasztanak marihuánát és alkoholt. Minél többször esznek családtagjaikkal, annál több időt töltenek felügyelet alatt – így kevesebb lehetőségük adódik az ilyen jellegű tevékenységekre, többet vannak távol a negatív kortárs befolyástól (Eisenberg, 2004). Neumark-Sztainer és munkatársai (2010) úgy vélik, az alacsonyabb szerhasználat oka az lehet, hogy a szerhasználó serdülők hajlamosabbak eleve elkerülni a családi étkezéseket, így akarják elrejteni viselkedésüket, megúszni az esetleges konfrontációkat.
A családi étkezések hozzájárulhatnak a mentális jólléthez is.
Kevesebb depresszív tünetet, öngyilkossági gondolatot és kísérletet eredményeznek, miközben magasabb önértékeléssel állnak összefüggésben, különösen a lányok körében. A túlsúlyos serdülők esetében a közös étkezések nyújtotta pozitív légkör jobb önértékeléshez és magasabb testi elégedettséghez járul hozzá.
A különböző evészavarokkal szemben is protektív szerepe lehet a közös étkezéseknek, elsősorban lányok számára. Neumark-Sztainer és munkatársai (2008) arról számolnak be, hogy a rendszeres családi étkezések hatására csökken az extrém testsúly-kontrolláló viselkedések előfordulása (pl. önhánytatás, fogyasztó tabletták, hashajtók használata).
A közös étkezések ezen felül alacsonyabb erőszakos és agresszív viselkedéssel, magasabb iskolai teljesítménnyel járhatnak együtt, valamint minimalizálhatják/késleltethetik a tinédzserek szexuális aktivitását is (Skeer és Ballard, 2013).
A közös étkezések összekoordinálása nem egyszerű feladat
Az, hogy milyen gyakran ül össze a család közösen elfogyasztani az ételt, sok mindentől függ. A magas szocio-ökonómiai státuszú családok többször esznek együtt, de ahol az anyák teljes állásban dolgoznak, ritkább a közös étkezések száma. A gyermekek neme és életkora is befolyásoló tényező: a fiúk és a fiatalabbak több közös étkezésről számolnak be. Minél idősebb egy gyermek, annál több elfoglaltsága van, miközben egyre több szabadságot és autonómiát igényel, egyre inkább megengedheti magának, hogy kimaradjon otthonról.
Egy vizsgálatban iskoláskorú gyermekeket nevelő, dolgozó szülők beszélgethettek a témáról (Fulkerson és munkatársai, 2011). A legtöbben elmondták: bármennyire is élvezik a közös étkezéseket, roppant nehéz feladatnak tartják azok megszervezését és megvalósítását. A leggyakoribb kihívásnak a családtagok eltérő időbeosztása mellett a gyerekek válogatósságát, és a gyors, könnyű, de egészséges menük összeállítását tekintik. Arról is beszámoltak a résztvevők, hogy a közös étkezések sem zajlanak mindig közösen: sok szülő az étkezések idején más feladatainak elvégzésére fókuszál. Az anyák egy része például megeteti gyermekét, de saját adagját hajlamos később, rohanó tempóban elfogyasztani, hogy egyéb teendőire is elegendő idő jusson.
Hogyan növelhetjük a közös étkezések mennyiségét és minőségét?
Fulkerson és munkatársainak vizsgálatában a szülők azt is megfogalmazták, hogy szeretnék, ha gyerekeik segítséget nyújtanának a konyhában, de attól tartanak, hogy ez drasztikusan megnövelné az előkészületek időtartamát, ráadásul hatalmas rendetlenséggel kellene utána szembenézniük. Pedig érdemes minél több módon, életkoruknak megfelelően bevonni a gyerekeket a különböző folyamatokba! Nemcsak az ételek elkészítésében vehetnek részt, hanem akár a bevásárlásban is – ez együtt töltött minőségi időt jelenthet, miközben erősíthetjük gyermekeinkben az egészségtudatosságot.
A válogatósság tekintetében Fulkerson és munkatársai azt javasolják: a szülők próbáljanak az aktív példamutatásra fókuszálni a válogatósságra való reagálás helyett. (A válogatós gyerekek témájával részletesen egy másik cikkünk foglalkozik.)
lényeges, hogy a családi étkezést pozitív atmoszféra jellemezze.
Cason (2006) szerint nem ez a megfelelő alkalom a komoly vitákra, a fegyelmezésről vagy a pénzről való társalgásra. Azt javasolja, kerüljük a zavaró tevékenységeket evés közben (pl. tv-nézés, telefonhasználat). Ha a tinédzserek élvezik a családi étkezéseket, gyakrabban is vesznek részt rajtuk – emiatt is fontos konfliktusmentes, pozitív légkör.
McIntosh és munkatársai (2010) az anyák kulcsszerepére hívják fel a figyelmet. Kutatásukban minél fontosabbnak tartották az anyák a közös étkezéseket, annál hajlamosabbak voltak megtervezni és rendszeressé tenni azokat. Ez pedig növelte gyermekeik részvételi szándékát is.
A közös étkezések tekintetében fontos a rendszeresség, de legalább annyira a rugalmasság is! Az eltérő időbeosztások miatt gyakran arra kényszerülhetünk, hogy alkalmazkodjunk egymáshoz, változtassunk azon, hogy a nap mely étkezését tudjuk megosztani egymással. Ne ragaszkodjunk minden áron a megszokott családi ritmushoz, hiszen a feszültség és konfliktus többet árthat, mint amennyit a közösen eltöltött idő használni tud.
